A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-11 / 15. szám

Tudomány-technika A KOZMOSZ KÜSZÖBÉN 1961. április 12. történelmi nevezetességű dátum. E napon valósult meg az első emberi űrutazás. Jurij Gagarin, a Vosztok—1 űrhajón először kerülte meg a Földet, új korszakot nyitva ezzel az emberiség történelmében. Az ürhájózás korába léptünk, ami minőségi változást hozott az ember és a természet viszonyába. Leküzdeni a környezet szabta határokat, túlemelkedni a Földön, ösi vágya az emberiségnek. Évezredes mítoszok őrzik ezt a vágyat, de egyben a kudarcok nyomát is. A természet viszontagságainak kiszolgáltatott primitiv ember képzelete szülte a természeti vallásokat, az istenek uralmát a Föld felett. De mivel az ember lényege nem a kiszolgáltatottságban, hanem az ellene folyó küzdelemben rejlik, a mítoszok sem csak az istenek uralmát fejezték ki, hanem az ember lázadását is ellene. Azok a lények, akik harcba szálltak az ember kiszolgáltatottságának hordozói ellen, szükségképpen többek voltak az egyszerű halandóknál. A rettenthetetlen bátorsággal, csodálatos képességekkel felruházott hősök azonban éppúgy elbuktak az istenekkel vívott harcban, mint ahogy az ember is alulmaradt a felemelkedésért vívott küzdelmében. A csillagokig emelkedő ember álomkép volt. de olyan álom, mely harcra buzdított a Földön, ahol az ember valóságos felemelkedése előtt áthághatatlan akadályok tornyosultak. Az égre törő álmok egyik jelképe Gilgames, a Sumer-akkád eposz hőse, aki az emberek halhatatlanságáért küzdött. Célját ő sem tudja megvalósítani, saját halhatatlanságától is megfosztják, amiért az égi kincset az emberiséggel szerette volna megosztani. A Daidalosz és Ikarosz mondában is végzetes kimenetelű vállalkozássá válik az égbe való repülés, mert Apollo sem különb a többi istennél; kérlelhetetlenül lesújt a nagyra törő emberre, aki a közelébe merészkedett. A középkor végén, a polgáriasodás kezdeteinek idején már nem a legendás hősökről regélnek, hanem a jövő emberében látják a Föld vonzóerejének a legyőzőjét. Giordani Bruno még a gondolat szárnyán repíti az embert: Nem rettent engemet e zord enyészet. Bár vas, gyémánt is enged hatalmának. Szárnyaimmal légi úton bizton járok. Kristályégbolt nem szaba nekem határt. Eget hasítva végtelenbe szállok. S míg mérhetetlen régiókon át Magukhoz vonnak csillagmiriádok. Mögöttem elhagyom a Föld porát. Leonardo da Vinci már repülőgépről álmodozik, Kepler pedig azt állítja, hogy majdan az emberiség a Holdat és a bolygókat oly biztonsággal keresheti fel, mint ahogyan az óceánokon hajózik .. „Teremtsetek csak hajókat és vitorlásokat, melyek az égi levegőhöz illenek: emberekben, kik a világóceánra szállani mernek, hiány nem fog lenni." A Daidalosz és Ikarosz mondájától az álmok megvalósulásáig azonban hosszú volt az út. Emberek, eszmék, felfedezések és háborúk történelmének kavargó üstjében az évszázados előítéletek, tévhitek, zsákutcába vezető tévelygések ellenére gyözött az igaz emberi szellem. Gagarin tettének nemcsak az a jelentősége, hogy a mai rakétatechnika valóra válthatta a mítoszok és fantasztikus regényírók álmát, nemcsak az, hogy beteljesítve Kepler jövendölését szállani mert és először mert „szállani a világóceánra", hanem legfőképpen az, hogy megnyitott egy olyan új korszakot, melyben az ember tevékenysége kiterjesztödik a Föld határain túlra. S amíg a mítoszok hőseinek magasba törése jelképe volt az ember győzelmének a természet felett, az ember űrrepülése már nem jelkép, hanem valóságban szélesíti ki az ember uralmát a természet felett. Világképünkből az utolsó geocentrikus vonás eltörlése minden addiginál nagyobb lépést jelentett a természet törvényeinek megismerése felé. Az ember űrrepülése nem öncélú technikai bravúr, hanem annak az előkészítése, hogy az ember más égitesteken közvetlen kutató munkával olyan új ismereteket szerezzen, melyekre nem nyílik mód sem a földi környezet, sem az égitesteknek Földről való vizsgálatai során. Az, hogy az ember eljuthat más égitestre is, ezt egy másik történelmi dátum igazolja; 1969 július 21-re, amikor Neil Amstrong először tette a lábát a Hold felszínére. Végeredményképpen elmondhatjuk, hogy az űrkutatás egy igen sokoldalú emberi tevékenység, amelynek az a célja, hogy az ember egyre alaposabb ismereteket szerezzen az öt körülvevő világról és ezen ismeretek segítségével a világegyetemet és erőforrásait egyre szélesebb körben használja fel saját szükségleteinek kielégítésére. Az ember ősidők óta befolyásolta természeti környezetét és igyekezett azt céljainak megfelelően átalakítani. Éppen ez a beavatkozás, az aktív, céltudatos munka volt a döntö tényező az emberré válás folyamatában. A megismerés nyomán az emberi gyakorlat behatolt az atomok és molekulák világába, aminek sikerét és hasznát nap mint nap tapasztalhatjuk. A világegyetem viszonylatában azonban mindezideig az ember csak a passzív megismerésre volt utalva. Az űrkutatással most az emberi tevékenység kiterjedt a kozmikus térségre is, ami újabb fontos adalék a világ megismerhetőségéhez. A mondabeli égbetörő hösök párhuzamba állíthatók a XX. század űrhajósaival. Az emberiség kiterjesztett hatalmát jelentik ott, ahova azelőtt csak a képzelet juthatott fel. Azonban a mi korunkban az emberiség jobb életének is megvannak még a maga gátjai. Az ember csak akkor harcolhat teljes energiájával a természet erőivel szemben, ha befolyása alá hajtja a társadalom vakon ható erőit is. A kozmosz meghódítása követeli az emberi társadalom belső átalakulását is: létrehozni egy olyan társadalmi rendet, amely kizárja a kizsákmányolást, végleg kiküszöböli a történelemből a háborúkat, és amely az ember jólétének és kultúrájának állandó emelését tűzi ki legfontosabb céljául. Bödők Zsigmond HOLOGRÁFIA A GÉPGYÁRBAN A csehszlovákiai Skoda Müvek központi kutatóintézetének munkatársai immár másfél évtizede használnak holográfikus interferométereket a gyártott gépek tömegének csökkentésére. A háromdimenziós hologramok kitűnően felhasználhatók a gépalkatrészek méreteinek, deformációjának, vibráció-eloszlásának meghatározására. A deformálódás mértékét az interferenciacsíkokból határozzák meg. A holográfia módszerével az elmúlt öt évben mintegy tízmillió korona értékű anyagot takarítottak meg. Ez a hologram egy rezgő ultrahang-átalakítóról készült. 1« A TERMÉSZET HISTÓRIÁJA Gáti István 1795-ben Pozsonyban adta ki az első magyar nyelvű tudományos jellegű természetrajzkönyvet ilyen cim alatt: A természet históriája, melyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak meg-esmértetö bélyegeivel, természetekkel, hasznokkal, rendbe-szedve és a gyenge elmékhez alkalmaztatva, mind egygyütt magyar nyelven legelőször botsátja ki Gáti István. Minden hosszabb kommentár nélkül érdemes először idézni Gáti Istvánnak a Kegyes Olvasóhoz intézett előszavából, melyben megmagyarázza munkája célját és értelmét: és hangsúlyozza, hogy ilyen könyvet: még valaki magyar nyelvünkön egy tsomóba tselekedett volna nem tudom. Mind az által nints itt a Természet Históriája fenekig ki-merítve, hanem tsak rövid summába szorítva ... Aki ezeknek a mélyjére akar botsátkozni, Bufont, Linnét, és a régiek közt Pliniust olvassa. Én e tudományban járatlan Nemzetemnek tsak ízt akarok ezzel tsinálni... nem azt néztem mi szép az Oskolában, hanem mi hasznos az életben ... És vajha el-jöne az idö — sóhajt fel Gáti István — hogy az Oskoláknak tanítói, ne a sovány tsudálkozást indító ritkaságokkal, hanem az egész életnek hasznot nyújtó tudományokkal fárasztanák a tanulókat." És azt hiszem ez az óhajtása máig érö tanulsággal szolgál. A könyv a hosszú címbe foglalt három részre tagolódik, tehát az ásványok, plánták (növények) és az állatok világát ismerteti népszerű képszerű kérdés-felelet formában és rövid „verses-summával" (összefoglalóval) indítja a magyarázó szöveget. A könyv nem éppen tudományos értéke miatt érdemli meg, hogy megmentsük a feledéstől, hiszen az átlagolvasónak és az iskolásgyermekeknek íródott, de ízes magyar nyelve figyelmet érdemel. Sok olyan régi szavunkat őriz meg, vagy elevenít fel, amelyek azóta szintén feledésbe merültek pl. — papagáj — publi"kán, gőte — vizi borjú, polip — habarnica stb. Gáti István (1749—1843) szatmári lelkész, kora polihisztora volt. A természettudományokon kívül elsősorban nyelvészettel és gyorsírással foglalkozott. Külön rendszert alkott a gyorsírás területén, melyet A stenographák l.-sö könyve (1820) című művében mutatott be. A már idézett előszó végén újabb könyvet igér a térmészettudományok köréből, melyben szólani kiván:.,... a Testnek természetiről, e Világnak alkotmányának rendiről, tűzről, vízről, levegőről, ezekben esni szokott dolgokról, Tsillagokról s a t." Azt hiszem nem érdemtelen, ha Gáti István munkásságát és vele együtt a természettudományokat népszerűsítő régi irodalmunkat megismeri a mai olvasó. —ozsvald— SZENNYVÍZBŐL IVÓVÍZ Ez a hollandiai szennyvíztisztító telep szabadalmaztatott szellöztetési eljárással dolgozik. Az összegyűjtött szennyvizet vízsugárral tartják állandó örvénylésben: ezáltal a szerves hulladékokat lebontó mikroorganizmusok mindenhová eljutnak, és az életműködésükhöz szükséges oxigénből is több kerül a vízbe. Ezzel a módszerrel nemcsak a szerves anyagok tüntethetők el a vizböl. hanem a szervetlen nitrogénvegyületek is tiszta nitrogéngázzá alakithatók.