A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

Ezzel a királyi koronával a fején temették el 1626-ban Kristina királynőt, IX. Károly svéd király második feleségét. 1830-ban a koronát kivették a sírból. Jelenleg Londonban látható, az európai reneszánsz ékszerek kiállításán. Ho Si Minh városban 350 000 árva gyermek él, szüleik az amerikai agresszió áldozatai lettek. A vietnami állam mindannyiuknak otthont biztosít és iskolai képzésükről is gondoskodik. lórhagyományaiból merít. Úgy érzem, hogy táncaink dinamikusak és a szovjet nép gazdag érzelemvilágáról is tanúskodnak. Még a kimértebbnek, hűvösebbnek tartott skandináviai közönséget is éppen úgy nyíltszíni tapsra ragadtattuk, mint a sokkal temperamentumosabb spanyolokat. Célunk, hogy a művészet varázsával alakítsunk ki szoros kapcsolatot a közönséggel; hogy otthon és külföldön méltóan képviseljük a szovjet nép nemzeti értékeit s messze földön híres népművészetét. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy ahol fellépünk, ott mindig visszavárnak bennünket. Este, az előadáson. Magával ragadó, színes paletta a Mojszejev Együttes műsora! Már-már puritán egyszerűséggel keveredő vidámság és derű; briliánsán kidolgozott egyéni teljesítmények és az egész tánckar kiváló összhangja; művészi tökéletesség és a folklórhagyományok színpadi feldolgozásának eredetisége — távirati stílusban ezek a műsor legfőbb jellemzői. Az azerbajdzsáni, a baskír, a tádzsik tánc, a Polka, a Cigányfánc. a Városi szvit; a hosszabb terjedelmű ukrán Hopak, a Partizánok vagy az Egy nap a tengeren című tánckompoziciók egytől egyig magas művészi színvonalon színezik tovább az orosz és a szovjet művészetről alkotott képünket. A MŰVÉSZET VARÁZSÁVAL A szovjet kultúra napjainak gazdag ren dezvénysorozata keretében 1980. november 25—26-án Bratislavában vendégszerepelt a Szovjetunió népi táncainak állami akadémiai művészcsoportja: a MOJSZEJEV EGYÜTTES. E világhírű táncegyüttest hazánkban is régóta ismerik, becsülik s szeretik a népi tánc kedvelői; így nem csoda, hogy Mojszejevék mindkét előadása zsúfolt nézőtér előtt, újra meg újra fölcsattanó vastaps kíséretében zajlott ... A Mojszejev Együttes Szlovákia fővárosából közvetlenül Olaszországba, onnan pedig hollandiai és belgiumi turnéra utazott. Négyszemközt Igor Alekszandroviccsal. A több mint száztagú együttes rövid bratislavai tartózkodása során a Kijev szállóban lakott. Ezt csupán azért újságolom el, mert a csoport megérkezését figyelő hírlapíró rögtön a szálloda halljában több érdekes „apróságra" is fölfigyelhetett. Például arra, hogy Igor Alekszandrovics Mojszejev, a világszerte ismert együttes ma már 74 esztendős alapítója s koreográfusa tiszteletet parancsoló kora ellenére is épp oly fürgén mozog, mint negyven-ötven évvel fiatalabb táncosai. Söt, kedélyes játékosság dolgában is fiatalos derűvel alkalmazkodik a többiekhez: a szálloda halljában ő volt az első, aki leült egy fotelba — hogy egy parti dámát játsszon!... És amikor vége lett a játszmának, széles mosollyal felém fordult: — No, látja, veszíteni is tudni kell. Még az én koromban is ... Jöjjön, beszélgessünk! — Ön és együttese mikor jártak legutóbb hazánkban? — Már nem emlékszem a pontos dátumra, arra viszont igen, hogy Bratislavában akkoriban épült az új Duna-híd. — És legelőször? — Még ezerkilencszáznegyvenötben, rögtön a felszabadulás után. Otthon ma is őrzöm még annak a turnénak emlékét: egy babérkoszorút, amit Plzenben kaptam. Két évvel később újra Csehszlovákiába látogattunk, akkor Gottwald elvtárssal együtt jártuk az ország falvait és városait. Ő beszédeket tartott, mi pedig a műsort adtuk utána. — A Mojszejev Együttes időközben világhírre tett szert. Miként oldják meg a folyamatos fiatalítás kérdését, valamint azt, hogy működésükben nem tapasztalni hullámvölgyeket ? — Elsősorban rendszeres, megalapozott munkával. Ma már száznál is több tánc szerepel repertoárunkon, úgyhogy alkalomról alkalomra az adott vendégjáték színhelye alapján alakítjuk műsorunkat. Az állandó fiatalítás problémájával kapcsolatban csupán annyit, hogy együttesünknek saját, megalapozott tánctudást és középfokú szakvégzettséget nyújtó iskolája van. — Milyen módon lehet bejutni ebbe a tanintézetbe? — Fölvételi vizsga útján, ahol az illetőnek rátermettségről, jó megjelenésről, zenei és tánctehetségröl, valamint általános műveltségről kell tanúbizonyságot adnia. A legutóbb például másfélezer érdeklődőnk; volt, közülük harmincötén lettek az együttes iskolájának új növendékei. — Mit mondana el fellépéseik hazai és külföldi visszhangjáról? — Szerintem a tánc, akárcsak a zene, mindenki számára érthető világnyelv. Számaink többsége a Szovjetunió népeinek folk-A nézőtéren annyian tolonganak, hogy a széksorok között talán egy gombostűt sem lehetne leejteni, s az előadást — joggal — újabb meg újabb ráadást sürgető taps zárja ... És a táncosok szusszanásnyi pihenőt jelentő meghajlással frissítik fel magukat, s aztán máris következik az újabb tánckép: az Orosz szvit, a Zsok című moldovai népi tánc vagy a világhírű Poloveci táncok ... A ruhatárban. Előadás után találomra kérdezem az embereket: kinek hogy tetszett a műsor? íme, két válasz a sok közül: „Abban a szerencsés helyzetben volt részünk, hogy hallhattuk és láthattuk ennek a kiváló együttesnek ritka s egyedülálló művészetét." „A Mojszejev Együttes teljesítménye lenyűgöző. Műsorukban a fiatalság tüze, alkotóereje pompás művészi megformálásban fejeződik ki." Valóban nagyszerű, szavakkal nehezen ecsetelhető élmény ez a műsor, hiszen minden táncos szívből járja, tehetségét s lelkesedését is beleadja a színpadon pergő, jobbnál jobb táncokba. Ezt a műsort egyszerűen látni kell. És ha lehetséges, akkor mielőbb viszontlátni! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Michal Borsky Madridban teret neveztek el Pablo Picassóról. 9