A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

Csengetés után nyílik a kiskapu. Míg letopogjuk lábunkról a havat, a gazdasszony csendre inti a kutyát. — Hosszú ideje várakoztak? — kérdezi Vida Károlyné, Júlia asszony. — A kamrában alig hallani a csengetést. Kamrának hívjuk még mindig, mert azelőtt kamra volt. Az „azelőtt" a szövőszék betelepítése előtti időt jelzi. Mintha új időszámítás kezdődött volna. Mi is azért jöttünk, mert megtudtuk, hogy itt, a Felső-Csallóközben, Úszoron (Kvetoslavov) is él valaki, aki szövöget. Márpedig ez a vidék éppen nem a len-, kender- vagy gyapjúszál feldolgozásáról volt híres. Annak ellenére, hogy Úszoron nincs régmúltban gyökerező hagyománya a szövésnek, Vida Károlyné munkái nagyon szépek. Sorra nyeri velük a Háziipari Szövetkezet (ÚLUV) versenyeit, sikerrel szerepel a kiállításokon. Legutóbb december elején Bratislavában, a Művészet Házában láthattuk torontáli mintás kelim szőnyegeit, a Háziipari Szövetkezet többi bedolgozójának munkái között. — Az utolsó órában jöttek — mondja Vidáné. — Most indítom útnak a kész darabokat Bratislavába — s mutatja a gyönyörű rozmaringágas mintájú szőnyeget. Négyet is kiterít az asztalra, az utóbbi két hét „termését". Bár azonos fonalból s azonos technikával készültek, mégis mindegyik más és más hangulatú. Az egyikben fehér mezőn fut a szürkés minta, a másikban fordítva, az alap szürke s a mintázat fehér. Hol meg melírozottan — a két szál összefogásával — alakul, változik ággá-boggá. — Honnan a minta, honnan ez a szövési technika? — kérdezem Júlia asszonyt. — A Háziipari Szövetkezet művészeti vezetője, Anna Korenová ismertette meg velem ezt a technikát. Bár az is hasonló volt, ahogy gyerekkoromban dolgoztam. A művészeti vezetőtől megtudom, hogy nem új, bár nagyon divatos kidolgozási módról van szó. A Felsö-Garammentén volt honos, ott talált rá. így készültek a csuklóvédők. A csuklóvédők az ottani népviselet nagyon jellegzetes s nagyon díszes darabjai. Mint minden, amit a nép alkotott s használt, a csuklóvédő sem a dísz kedvéért készült. A favágók használták. A kesztyű és a ruha ujja között viselték. Hideg ellen, ütés ellen kitűnő védelmet nyújtott. A rajtuk látható mintákat használta fel Anna Korenová a szőnyegek tervezésekor. — A tervezés szükséges, szívesen megálmodom az egyes darabokat — mondja a művészeti vezető. — Ám nagyon sok függ a kivitelezőtől. Vida Júlia nagyon intelligens, lelkiismeretes munkát végző ember. A gyapjúfonalból különösen szép darabokat készít. — Honnan ez a gyapjú? Talán behozatali? — Á, dehogy! Hazai termés. Háziipart nem építhetünk behozatali nyersanyagra. A klenóci (Klenovec, rimaszombati járás) szövetkezet birkái adják a gyapjút. Kikészítés után, festés nélkül, az eredeti, természetes színekben — fehér és szürke — kerül fel a szövőszékre. Már tudjuk, hogy a minta hogyan került a Felső-Csallóközbe. Kiderítésre vár még Vidáné tehetségének eredete. Mert, hogy tehetséges, ahhoz a látottak s hallottak után nem fér kétség. — Nálunk, otthon, az egész család tudott szőni. Rendszeres téli foglalkozásunk volt a szövés. Láthatja, ezek a szőnyegek itt a lábunk alatt, még abból a korból valók. Nem tudom hová lett a családi szövőszék. Amin most dolgozom, ezt a szövetkezettől bérelem. Tulajdonképpen a nővérem után „örököltem". Előbb ö volt a Háziipari Szövetkezet bedolgozója. Tőle tanultam az újabb mintákat. Úgy mint maga az előbb itt, én is próbálgattam, ha átmentem hozzá, az újabb fogásokat. Szinte nem tudtam ellenállni a selymes, puha gyapjúszál csábításának. Az is tetszett, hogy mindig valami újat csinált. Ez a minta más, mint az előbbi — kezd válogatni a papírhalmaz között. — Ezt színesebb, élénkebb színekből szőttem. Az jobban a kedvemre volt. Emezt meg — nyúl egy másik papírra rajzolt minta után — díszpárnának szőttem. — Anyagilag előnyösebb vagy hátrányosabb ez a munka, mint más, munkahelyhez kötött foglalkozás? — Talán annyira kijövök így is, mintha másutt dolgoznék. Azért is kellett ezt választanom, mert beteges, idős édesanyámat ápoltam. A férjem eleinte idegenkedett, nem akarta, hogy ilymódon lekössem magam. Hiszen nincsen családunk, kettőnknek az ő keresete is elég lett volna. A ház körüli teendők, a kert, az állatok adtak volna épp elég elfoglaltságot, de én szeretem ezt a munkát. Szeretek szőni. Mostanra a férjem is belenyugodott. Segít. A láncfonal felvetésekor nélküle nem boldogulnék. De gyakran megesik, hogy a kész szőnyeget ő viszi el Bratislavába. Ma délben is indul ezzel a négy darabbal. Férfierő kell a cipelésükhöz. Egynek-egynek két és fél kilónyi a súlya. Júlia asszony még megmutatja hogyan készül a rozmaringos minta. — Négy szálával öltünk, közben váltjuk a szálat. Ha visszafelé jövünk a sorban, fordítani kell az orsókon. Majd hosszú tűt vesz a kezébe, kiemeli a mintát alkotó bogokat. így készül a „berzen-borzas" szőttes. Tapintása lágy, sima, puha, meleg. Ide-oda tekeredik a hurok. Azzá lesz, ami volt. Göndör, meleg. Olyan mint a birka gyapja. FISTER MAGDA Kontár Gyula felvételei iwpH § 4