A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-03 / 1. szám

I Képes krónika \ Ülésezett a Szövetségi Gyűlés Jóváhagyták az 1981. évi népgazdaságfejlesztési terv javaslatát, a jövő évi költségvetés tervezetét és júniusra tűzték ki a jövő évi általános választásokat. A Szövetségi Gyűlés két kamarája együttes üfést tartott december 15—16-án. Az ülésen jelen volt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök vezetésével a kormány tagjai, a Nemzeti Frontba tömörült pártok és társadalmi szervezetek vezetői, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökei. Az ülés megnyitása után a résztvevők kegyelettel adóztak Lörincz Gyula nemzeti művész, a Szövetségi Gyűlés Elnöksége tagja, a Népi Kamara mandátumvizsgáló és mentelmi bizottsága elnöke emlékének. Az 1981. évi népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslatot Václav Húla szövetségi miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, az 1981. évi állami költségvetésről szóló törvény javaslatát Leopold Lér szövetségi pénzügyminiszter terjesztette elö. A képviselők mindkét törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták. — A képen: Václa Húla expozéjának megtartása közben, az ülö sorban Lubomir Strougal és Gustáv Husák az ülés elnökségében. Meghalt LŐRINCZ GYULA A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa December 12—13—14-én Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában tartották meg a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusát. A Szakszervezetek Országos Tanácsának jelentését Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elö (kép). A tanácskozáson nagy jelentőségű beszédet mondott Kádár János, az MSZMP KB első titkára. Ismét Obote Uganda elnöke Milton Obote, az Ugandai Népi Kongresszus Párt (UPC) vezetője, miután pártja az Idi Amin Dada megbuktatása óta megtartott első választásokon megszerezte a parlamenti mandátumok többségét, lett az Ugandai Köztársaság elnöke. Az új államfő december 15-én letette a hivatali esküt (kép) Rövid és súlyos betegség után meghalt Lörincz Gyula. Váratlanul és megrendítően ért bennünket a hír. Olyan ember, kommunista, művész távozott sorainkból, akinek nevéhez kapcsolódik a háború utáni csehszlovákiai magyar kulturális élet szervezése. Évekig volt az Új Szó főszerkesztője, 1949-től pedig a CSEMADOK országos elnöke. Sokan ismerték és tisztelték őt szövetségünk központi, járási és helyi szerveiben. Egész háború utáni kulturális életünk összefonódott életével; a magyar tanítási nyelvű iskolai hálózat kiépítése, intézményeink egész sora kapcsolódik tevékenységéhez. És most, a CSEMADOK KB székházának homlokzatán ott leng a fekete zászló, egyik legértékesebb emberüket veszítették el a csehszlovákiai magyarok. Lörincz Gyula nemcsak a magyarságnak, hanem az egész országnak is rendkívül megbecsült politikusa volt. 1936-tól tagja a kommunista pártnak s tudásának, a mozgalomban szerzett tapasztalatának nagy hasznát vette a párt a háború előtt és után. Fájdalommal vesz tőle búcsút Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, amelynek a XI. kongresszus óta halálig tagja volt, a Szövetségi Gyűlés Elnöksége, a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma, a Csehszlovákiai Képzőművészek Szövetsége, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége, s nem utolsósorban a CSEMADOK Központi Bizottsága és több mint hetvenezres tagsága. Búcsúzik tőle szülőfaluja, Diószeg (Sládkovicovo). Búcsúzik tőle Budapest, ahol képzőművészeti főiskolán tanult, a háború után pedig rövid ideig a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságán dolgozott. De búcsút int az élők sorából véglegesen távozónak Prága, Bratislava és Párizs, ahol képzőművészeti tevékenységet folytatott, Marseille illetve a még élő spanyol interbrigádisták kommunista veteránjai, akik az önzetlen és bátor segítségnyújtót ismerték meg benne a polgárháború esztendeiben. Búcsúzik tőle Vágtornóc (Trnovec nad Váhom) is, ahol a kommunista párt fasisztaellenes békenagygyűlésnek egyik szónoka volt 1938-ban, a magyarok és más nemzetiségű népek barátságának, összefogásának, internacionalizmusának hirdetője. Sorolhatnánk hosszan a búcsúzásra érdemes helyeket, ahol 1939-től, a politikai emigrációban és antifasiszta küzdelemben megfordult. A nagy és álhatatos harchoz szülőföldjén szerzett élményeiből merített erőt. Apja uradalmi gépész volt, a cselédek és béresek sivár, nyomorúságos világa határozta meg elég korán helyét a haladó mozgalmakban. Már gyermekkorában felismerte az embereket egymástól elválasztó, egymással szembeállító szakadékot a vagyon szerint megosztott világban. Ez a felismerés vezette egészen fiatalon a haladó diákmozgalmakba. Hatott politikai és művészetfilozófiai nézetének alakulására Kassák Lajos Munka Köre. A húszas évek végén már politi'kailag éretten járja Balogh Edgárral együtt a szlovákiai magyar falvakat, egyre inkább tudatosítva, hogy a magyar falvak és minden falu szegényeinek siralmas helyzetén csak a kommunisták vezette munkásosztály teljes és végleges győzelme segíthet! 1931-ben részt vesz a Sarló kongresszusán, találkozik a kommunista Július Fucíkkal. Ekkor már tudja, az alkotóművész hogyan kapcsolódhat be az osztályharcba. Ez döntően befolyásolja művészetének további alakulását. A felszabadulás és különösen a Februári Győzelem után politikai és közéleti tevékenysége egyszerre jelentős, egyszerre ismérik fel benne a csehszlovákiai magyarok és az ország megbízható, művelt és nagy munkabírású politikusát. Haláláig az egész szlovákiai magyarságot is megbecsülő fontos posztokon állt, kommunistához és internacionalistához méltón egyszerre és egyformán vett részt az ország szocialista átalakításában és a csehszlovákiai magyar kultúra fejlesztésében. Hűségesen szolgálta és halálig védte a szocializmus ügyét, nem ismerte a fáradságot, ha tenni kellett érte. Művész volt és kommunista, a lenini nemzetiségi politika elveinek hirdetője és érvényesítője. Haláláig részt vett szocialista államunk kulturális politikájának formálásában. Nagyszerű művészi munkásságát ismerték el, amikor nemrég megkapta a Nemzeti művész megtisztelő címet. A kommunista mozgalommal és a szocialista építő munkával összefonódott gazdag életét becsülték meg a Győzelmes Február érdemrend, a Munka Érdemrend, Az építésben szerzett érdemekért, valamint a Klement Gottwald Állami Díj odaítélésével. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 70. születésnapja alkalmából a Béke és Barátság Érdemrendet adományozta neki. Lörincz Gyulában a társadalmi és kulturális élet egyik jelentős személyiségét veszítettük el. Nehéz lesz megszokni, hogy nincs többé. Nem látjuk majd őt a CSEMADOK KB székházában, a Hét szerkesztőségében, közgyűléseken, gyűléseken, kiállítási termekben és az utcán. Halála pillanatától már csak őrizhetjük emlékét és munkásságának gazdag örökségét. SZERKESZTŐSÉG Újabb emberrablás Rómában A Vörös Brigádok terrorszervezet december 13-án fényképpel ellátott közleményben erősítette meg, hogy elrabolta Guido d'Urso igazságügyi tanácsost, az olasz semmitőszék börtön ügyekkel foglalkozó vezető tisztviselőjét. A közleményben a terrorszervezet — szokásos szóhasználatával élve — közölte, hogy d'Ursót, az „olasz börtönökben sínylődő proletárok ezreinek hóhérját hamarosan »bíróság« elé állítják". — A terroristák fényképes üzenete. (CSTK bel- és külföldi képszolgálata) 5