A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-21 / 12. szám

Epirusz (Épeirosz) Görögország észak­nyugati vidéke, északon Albániával, IlMBllHII nyugaton az Ion-tengerrel határos. Nagy részét a Pindosz-hegység több Imiiéi helyen 2000 méternél magasabb Ián- ^^^^^^^^^^^^^^ cai borítják. Központja loannina (Jani­na), kis forgalmú kikötője Preveza, az ókori Nikopol isz. A Pindosz-hegység északkelet—délnyu- ,'r-K'", gati irányban húzódik 270 km hosszú­ságban, több párhuzamos lánccal, szé- íf? -v.­­lessége 50—60 km. A zömmel mész­kőből felépült hegység erősen elkarsz­­. 1 ' ájv tosodott. A legtöbbször kopár hegyek­­. dombok, vakítóan fehérek vagy vörös­­' * «£23 barnák. Csak a szárazságot jól tűrő füvek és bokrok élnek meg rajtuk, s >5 kecske-és birkanyájakat legeltetnek itt 'vÄ^f ^CI a pásztorok. y, . ^ -4 »y Epirusz központjától, loanninától f - . * « 1 északra ered a Vitszosz folyó s albán isi területen (itt Vjosa a neve) a Valorai­­-Á öböltől északra ömlik az Adriai-tenger­be. A folyó Epiruszban mély, szurdok­­'fifei* szerű völgyben kanyarog, a meredek hegyoldalak kétoldalt helyenként az \ O* 1000 métert is elérik. Kelet felöl az 'J? v,"J ^ Asztraka-hegy határolja a Vitszosz völ­gyét. Legmagasabb pontja 2436 m. V A karsztos hegy belseje számos bar- 5 j> lángot rejt magában, főleg óriási mére- í il^ tű barlangaknákat, amelyeknek felkuta- •• ' v tására az utóbbi években számos or­­; Jj szágból érkeztek barlangászok, szpele­­«* " yV« ológusok. Az ott levő Provatina 392 m I' mély, Európa legmélyebb s a világ má- - f , sodik legmélyebb barlangaknája. ; •""'V**1 » * ff Az Asztrakát északról, Ariszti faluból " * í a legegyszerűbb megközelíteni. Teker­­* jtigp gös szerpentineken kell leereszkedni a T Vitszosz folyóig, s innen megint csak , : - TM föl, még kacskaringósabb úton Papi- ^, „ • : gonba. Ez a jellegzetes görög hegyi falu 1300 méter tengerszint feletti magas- fl : ^fg ságban fekszik. Az északi széltől magas hegygerinc védi, délről meredek szaka­dék határolja, ahol 400 m mélységben ^^^^^^^^^^^^^^^ kanyarog a Vitszosz folyó. Kövekből rakott mezsgyékkel elvá­lasztott kicsiny megművelt táblák kö­zött érünk be a faluba. Itt-ott egy-egy szamár vagy öszvér bámészkodik lus­tán. A kanyargós, keskeny utcákat, si- ^fj&ß t kátorokat magas kőfalak szegélyezik, ^fí'J^t * ^Jkr • y Az Asztraka úgyhogy csupán az eget és a hegyek SPUPflSBH^S^^^' sziklabástyái tetejét látni mögülük. Csak a templom­­" hoz érkezve sejtjük, hogy a faJu köze­­. ' pén vagyunk. Más fát nem is igen látni , •„ a környéken, mint néhány jávort. A forró ;i^^ÉI^^Í^iMl " « , nyári napon kellemes árnyékot nyújta- TÄ nak. A falu öregei is inkább oda ülnek ki • < egy kis beszélgetésre, mint a szomszé­­-v.- *- -dos kocsmába. Amerre a szem ellát, mindenütt kő és itt-ott megy végig az utcákon egy-egy csak az egész falut a legszükségesebb kő. A finom szemcséjű mészkő ezen a csoport öszvér, megrakva fával vagy a árukkal ellátó háromtonnás terepjáró vidéken 5—20 cm vastag rétegekben mezőkről behozott szegényes termés- teherautó motorjának dübörgése sza­rakódott le. Ezek a mészkőlemezek a sei. A gépjármüvek sem csinálnak nagy kítja meg olykor-olykor, réteghatáron könnyen leválaszthatók, zajt. Reggel 7-kor bedübörög egy ócska A kihalt utcák csak este hat óra körül így ezzel burkolták az utcákat, építet- autóbusz, hogy munkába vigyen néhány népesednek be. Az asszonyok, a férfiak ték s fedték be a vakolatlan falú háza- embert a szomszédos városba. Alig- és a gyerekek összejönnek a bolt előtt kat. Az ügyes kezű mesteremberek úgy hogy eltűnik az első kanyar mögött, a és várják az autóbusz érkezését, ami össze tudják rakni a tetőt kőlapokból, falu ismét mintha teljesen kihalt volna, mindennap eseményszámba megy. hogy egy cseppvíz sem folyik be rajtuk. Az ablakokon a zsaluk leeresztve védel- Hangos ujjongással kísérik az utasok Már néhány hete nem esett esö, de a mül a tűző nap ellen, s a magas kőfalak kiszállását, a bolt számára a hozott áruk falu utcái tiszták. Nincs ami bepiszkolja elzárják a kilátást, nem lehet benézni a meg a postaszállítmány kirakását. Az őket. A kecskék és bárányok egész kis udvarokba, ahol az emberek végzik asszonyok azonban hamarosan eltün­nyáron fönt vannak a hegyekben. Csak házimunkájukat. Az egésznapi csöndet nek az utcáról. A férfiak egy része beül A kanyargós Vitszosz folyó Görög paraszt kínálja termékeit a kocsmába kártyázni, és békés társal­gás közben „uzsuval" erős ánizspálin­kával koccintgatnak, gyakran éjfélig is. A férfiak másik része, a fiatalok meg a gyerekek le a templomkerti jávorfák alatti padokra ülnek ki s megvárják, míg jön a tanító és kinyitja a templom falára rögzített vasszekrényt s bekapcsolja a szekrénybe zárt tévékészüléket. Csak­nem az egész falu ide jár tévét nézni. Papigon az utolsó, gépkocsival elér­hető pont az Asztraka-hegy felé. A faluból már csak meredek sziklás ösvé­nyek vezetnek fölfelé, amelyeken a pa-Az Asztraka sziklabástyái

Next

/
Oldalképek
Tartalom