A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-21 / 12. szám

Egyvalamit azonbanr Feri sem vett számításba. Azt, hogy kettőjük kapcsolata esetleg következményekkel járhat; hogy egy szép napon már nemcsak kettőjükért, hanem hármukért lesznek felelősek! A váratlan fordulat Feri szemében kézlegyintéssel intézhető csekélységnek tünt: „Edit, kérlek, ne légy gyerekes. Manapság nincs abban semmi különös, hogy a lányok komisszió elé mennek. A legjobb lesz, ha majd azt mondod, hogy nem tudod pontosan, ki lehet a gyerek apja. Érted? Hidd el, otthon sem örülnének annak, ha már diákfejjel gyereket nevel-Leereszkedés a Provatinába pigoni pásztorok kapaszkodnak fölfelé a fennsíkra megrakott öszvéreikkel. A hegy északi oldalában 1900 méter magasságban feketedik a Provatina nyílása. Bár hirtelen elromlott az idő, ez sem tudta megakadályozni, hogy megvalósítjuk hosszú, fáradságos utazásunk célját: leszálljunk a barlangba. A hatalmas, 400 méter mély aknát félig nappali fény világítja meg. Az akna szájától kissé lejjebb egy hirtelen törésnél télen fennakad a nyíláson befújt rengeteg hó, ami lassan eljegesedik, s aztán a nyári hónapokban lassan olvad, így az akna folytatásába állandóan zuhog a víz. Néhány méternyi zuhanás után sűrű esöpermetté foszlik a sziklákon, de a lejjebb levő sziklarepedésekből is ömlik a viz, igy a leereszkedő barlangkutató nem menekedik meg a hideg zuhanytól. Az akna fenekét sziklatörmelék és a felszínről bemosott humusz tölti ki. Az akna északnak lejt, és itt tűnik el a patak a sziklák között. A patakot két kiadós vízesés táplálja, ezek elporlasztott vize behatol a kezeslábas alá ennek minden nem tökéletesen zárt részén. Ilyen körülmények között nem lehet sokat időzni odalenn. A legszükségesebb Emberi sorsok FELELOSSEGBOL ELÉGTELEN Az autóbusz motorjának zúgása álomba ringatta Editet. Nem is csoda ha fáradt, hiszen hosszabb ideje úton van már. A legközelebbi pihenőhelyen szívesen meginna egy kávét, most azonban fogához kell vernie minden garast. Igaz, a hét elején kapott ösztöndijat, de még aznap megpillantott egy csinos gyermekgamitúrát. Elképzelte benne másfél éves, göndörhajú kislányát — és nem tudott nemet mondani... Persze, egy ilyen „érvágást" igencsak megérez az ö költségvetése. Ezért hát inkább lemond a kávéról s behunyja a szemét, szundít egyet. Legalább ezernyi gondja-baja sem jut eszébe közben. Editnek és Ferinek két éven át állandó találkahelye volt. Eleinte csak ritkábban, később azonban estéről estére találkoztak. Tulajdonképpen még otthonról ismerték egymást, hiszen mindketten kelet-szlovákiaiak voltak, egy kisvárosban születtek; de a véletlen úgy akarta, hogy csak Nyitrán kerüljenek közelebbi kapcsolatba egymással. Edit akkoriban épp hogy megkezdte tanulmányait a pedagógián, Feri a mezőgazdasági főiskola harmadéves hallgatója volt, úgyhogy amolyan „hétpróbás" egyetemistának számított már, amikor egy klubesten közelebb kerültek egymáshoz. Edit szemrevaló, csinos lány volt, csak az új környezetben kissé ijedtnek, tanácstalannak tünt. „Tudod, hogy tegnapelőtt eltévedtem és alig találtam vissza a diákotthonba?" — újságolta nevetve Ferinek, aki egyből kész volt a válasszal: „Ennek nem szabad többé előfordulnia, majd én hazakísérlek, jó?... És holnap, mondjuk, moziba mehetnénk!" Barátságuk hónapról hónapra erösödö diákszerelemmé fejlődött. Edit különösen örült, hogy Ferire talált, hiszen az új, idegen környezetben tulajdonképpen az egyetlen szilárd támaszt jelentette számára. Mindkettőjüknek teljesen természetesnek tünt, hogy együtt tervezgették a jövőjüket. Sőt, ebben Feri volt a hangadó: elöször a főiskolát akarta befejezni, utána az egy esztendönyi katonaidőt leszolgálni, aztán Edit promóciója után megtarthatják az esküvöt. . . Feri nemcsak az egyetemi szigorlatokon állta meg a helyét, de a magánéletét is okosan akarta beosztani. Mindent pontosan betervezett, amit viszont fölöslegesnek vélt, azt ügyesen elmellözte. Még javában a főiskola padjait koptatta, de azt már előre tudta, hogy vidéken keres majd érvényesülést, hiszen ott könnyebb lakáshoz, megfelelő beosztáshoz jutni. Sőt, úgy gondolta, hogy talán egy szolgálati lakás felelne meg nekik a leginkább, Edit „hozományából" bútort vesznek, valamit az ö szülei is adnak majd és takarékos életmóddal négy-öt éven belül akár egy csinos házat is összehozhatnak .. . tennivalók után a barlangkutató nekilát mászni fölfelé, hogy minél hamarább ismét kinn legyen a szabadban és ruhát válthasson. Papigont és Asztrakát s hatalmas barlangaknáit még kevéssé ismerik a turisták, de biztos vagyok benne, hogy ezek a gyönyörű vadregényes hegyek, amelyek még csak most kezdenek bekerülni a turistakalauzokba, nemsokára közismertek lesznek. A görögök kezdenek rájönni, hogy az ókori emlékeken s az Égei-tenger szigetein kívül más látnivalókkal is lehet ide turistákat csalogatni, köztük a Pindarosz-hegység tájaival, ahova igen nagy költséggel, nehéz körülmények között kitűnő utakat építenek. Epirusz lakói sem járnak már mezítláb és nem alszanak a csupasz földön, mint valaha. A nehezebb hegyi körülményekhez képest meglepően kulturáltan élnek és jól öltözködnek. Közvetlenek és kedvesek, mint általában minden hegyilakó. STIBRÁNYI GUSZTÁV A szerző felvételei nénk ... No, ne szipogj, meglátod, hogy pár nap múlva újra rendben lesz minden!" Edit azonban kitartott a gyerek mellett Kettőjük viszonyában általában Feri szava volt a mérvadó, de most ő tünt hajthatatlannak. Avval érvelt, hogy amúgy is házasságot akarnak kötni, úgyhogy nem lehet terhükre a gyerek; annál inkább nem, mert a szülök megértő segítségére is számít. Talán százszor, talán annál is többször beszélgettek a váratlan, Feri számára kellemetlen fordulatról, aki egyre türelmetlenebb, idegesebb lett — mígnem egy este aztán kimért volt és határozott: „Nézd, Edit! — mondta eréllyel. — Vagy elmész abortuszra, vagy vége közöttünk mindennek. Ha bonyolulttá akarod tenni az életedet, csak tessék, de engem hagyj ki ebből a játékból!" Teltek-múltak a hetek. Edit csak csodálni tudta önmagát, hogy honnan tud ennyi eröt meríteni. Talán az a tudat, hogy gyereke születik s nem lesz többé egyedül, ez segítette öt a legnehezebb pillanatokban. Az internátusi lányok kinevették, régimódinak tartották, és legnagyobb csalódására otthon is ráförmedtek, mondván, csak akkor jöhet haza, ha férjhez is megy! Feri szülei még kegyetlenebbül viselkedtek vele szemben: a háta mögött futótűzként terjesztették a pletykát, miszerint Editnek fogalma sincs róla, hogy kinek a gyerekét hordja a szíve alatt... Már nyolcadik hónapban volt, amikor az ötödik szemeszter záróvizsgáját is letette. Négy héttel később megszületett a kisbaba. Kislány volt és a Márta nevet kapta. Még a kórházban levelet irt Ferinek, és megkérte a nővért, hogy dobja be a borítékot a postán. Múltak a hetek, de Feri nem adott magáról életjelt. Három hónapra külön szobát biztosítottak számára az internátusban. de előre figyelmeztették, hogy a negyedév leteltével önmagának kell majd gondoskodnia a kis Márti elhelyezéséről, mert egy diákotthon alkalmatlan épület a csecsemönevelésre. Edit őszinte, segélykérő levelet irt haza, de otthonról goromba, elutasító választ kapott. Utolsó mentsvárként édesapja nővérének is irt, akinek válaszlevele szintén nem volt különösebben barátságos, de mégis az állt benne, hogy egy időre elvállalja a csöppség ellátását. Edit szíve nagyot dobbant az örömtől, hirtelen nem is tudta, mivel hálálja majd meg nénje jóindulatát. Azóta több mint egy esztendő telt el. Márti ka egészségesen fejlődik és Edit édesanyja is engedékenyebbnek tűnik: rá haragszik még ugyan, de az unokáját többször meglátogatta már, söt, a múltkorában néhány napra magához is vette. Csupán Feri maradt a régi. Még egy korona tartásdijat sem fizetett, és úton-útfélen azt híreszteli, hogy nem ö a kislány apja . . . Mindez azonban már a múlté, most — sajnos — bírósági utójátéka van kettőjük kapcsolatának. Edit kézitáskájában ott lapul a bírósági idézés, mert nem volt más megoldás, hiszen Feri foggal-körömmel védekezik az igazság ellen, teliszájjal újságolja mindenkinek, hogy egy utcalány gyerekére egy fityinget sem hajlandó fizetni. Pedig kettőjük kapcsolata vérbeli diákszerelem volt, és Feri előtt még csak a kezéhez sem mert nyúlni senki .. . (A történet egy valóban megtörtént eset szabad feldolgozása — a szerző megj.) 17