A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-10 / 2. szám

Következő számunk tartalmából: FÁBRY ISTVÁN: PÁRTMUNKA AZ ILLEGALITÁSBAN GYUROVSZKY LÁSZLÓ: GRAVIS MÁCS JÓZSEF: MÚLT ÉS JELEN MIKLÓSI PÉTER RIPORTJA A TESTI FOGYATÉKOSOK ISKOLÁJÁRÓL ALABAN FERENC: PEDAGÓGIA — TECHNIKA — METODIKA \ Címlapunkon és a 24. oldalon F. Rakovsky felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János, Telefon: 334— 134, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÚTI 6/46. PARTB MUNKA ILLEGALITASBAN Ez évben Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 60. évfordulójára emlékezünk. A párt egész fennállása alatt következetesen védelmezte és védelmezi a dolgozó tömegek érdekeit. A burzsoá köztársaságban határozottan fellépett az osztályelnyomás ellen, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáért. Élére állt a köztársaság védelméért folytatott és a fasizmus elleni harcnak és vezetésével győzött a nemzeti és demokratikus forradalom m E jelentős évforduló kapcsán közöljük FÁBRY ISTVÁNNAK, a spanyol interbrigadistának, Gömör és Dél-Szlovákia munkásmozgalma aktív harcosának és szervezőjének írását. Azt, hogy a Czehszlovák Köztársaságnak a müncheni árulást követő feldarabolása után is megmaradtak bizonyos kapcsolatok az ún. Cseh—Morva Protektorátus és a szlovák bábállam térületén illegalitásban működő pártsejtek, -szervezetek között még a franciaországi internáló táborokban tapasztaltuk. A táborból való szökésem után alkalmam volt meggyőződni e kapcsolatokról, például párizsi tartózkodásom alatt, 1941 első hónapjaiban, az ottani pártvezetés együttesen intézte az elvtársak problémáit, tekintet nélkül nemzetiségükre és arra, hogy pillanatnyilag melyik országhoz tartozik lakhelyük. Az internáló táborban ugyanúgy érkeztek negyedévenként a negyedkilós, minta érték nélküli csomagok hazulról a cseh, a magyar és a szudétanémet elvtársak, mint a szlovákok részére. Több, cseh és német, mint szlovák elvtárs érkezett meg hazatelepültként 1940—41-ben Bratislavába, ahonnan aztán a már kiépített utakon jutottak el a Protektorátus területére, igy jutott haza a spanyol köztársaság -védelmében harcolt cseh bajtársam is. Franciaországnak a németek által megszállt és a meg nem szállt területekről, mint például K. Kubín, K. Stefka, J. Marek és még páran, de több más olyan elvtárs is, akik Franciaországban, vagy Belgiumban dolgoztak előbb, és akiket aztán a párt hazarendelt illegális munkára. Ezeket az elvtársakat a már jól működő utakon, a szó szoros értelmében kézről kézre adták, míg csak haza nem értek. Én magam is az így jól kiépített vonalon érkeztem meg, 1941 április első napjaiban Bratislavába. A megbeszélt hely és jelszó után találkoztam Szabó István és Krajnák Ottó elvtársakkal. Tőlük tudtam meg, hogy Csehszlovákia egész területén él, működik a párt, a szlovákiai kommunistáknak megvannak a kapcsolataik a cseh elvtársakkal, és már voltak bizonyos közös akcióik is a határon túliakkal. Sajnos más volt a helyzet, mint mondták, a bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerült területen élő elvtársakkal, akik minden központi irányítás nélkül maradtak, és mi itt egynéhány átszökött elvtárstól megtudtuk, a saját kezdeményezésükre fogtak elszigetelt akciókba, például Kassán, Rozsnyón és másutt. Tőlünk kértek segítséget, irányítást. Én azt a megbízatást kaptam (ekkor még nem tudtam, hogy Szabó elvtárs Szlovákia Kommunista Pártja illegális vezetőségének központi titkára), hogy próbáljak meg valamilyen kapcsolatot keresni a Magyarországi Kommunisták Pártjával, de külön-külön a határmenti elvtársakkal, illegális szervezetekkel is. Mint mondták, már vannak bizonyos értesüléseik, hogy a határmentén találkoznak egyes magyarországi elvtársak, de ez még szervezetlenül történik, és az ilyen szervezetlen találkozások még károsak is lehetnek, mert az ügynökök, provokátorok az ilyen alkalmakat ellenünk is felhasználják. Ezenkívül még arra is megkértek, hogy a rozsnyói és a kassai elvtársakon keresztül, akiket én nagyon jól ismerek, ha csak lehetséges, szervezzenek be részükre a sokszorosításhoz szükséges stencil-lapokat, minél nagyobb mennyiségben, és ezek szállítását ha lehet, állandósítsák. Erre azért lenne szükség, mint mondták, mert ez Szlovákiában hiánycikk, azonkívül az itt kapható stencil minősége nagyon rossz, kevés röplap másolatot lehet lehúzni velük, viszont a magyar stencil kitűnő. Nagyon jó lenne valahol Dobsina és Mecenzéf környékén biztos és állandó átjáró helyet, esetleg kettőt-hármat is kiépíteni. A szlovákiai elvtársak a stencilért cserébe nagyobb mennyiségű papírt tudnának rendszeresen szállítani a nagyszlabosi és más papírgyárakból. Ha sikerült valamilyen kapcsolatot létesítenem az MKP-val, illetve a határ mentén élő elvtársakkal, ezt egy megbízható elvtárs, vagyis futár útján tudassam velük a megadott címen. Ilyen feladattal indultam el tehát Bratislavából 1941 április 11-én, és érkeztem meg éjjel, már jóval éjfél után Dobsinára. Szerencsémre Zahoránsky Stefan elvtárs lakása még mindig a régi helyen a városka szélén volt, ezért aztán észrevétlenül közelíthettem meg. Zahoránsky elvtárs nagyon megörült a viszontlátásnak, de én azonnal figyelmeztet-Kommunista sajtóterjesztő 1938-bart Bratislavában