A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-21 / 8. szám

Véget ért a téli szünidő, s mint mindenhol, a Jankó Bacík ne vét viselő kassai (Kosice) Közgazdasági Szakközépiskolában is megindult az első félév hajrája. A tanárok és a diákok is a következő rövid három hét alatt azon igyekeznek, hogy a félévi bizonyítvány kiosztásakor — lévén közgazdasági szakközépiskola — „mérleget" készítsenek. Tapasztalataim nyomán mondhatom, hogy általánosan az az igyekezet munkál, hogy a „tartozik" és a „követel" elvei alapján „mérlegegyen súly" jöjjön létre. Vagyis, hogy a tanárok legyenek elégedettek a diákok előmenetelével, a diákok — s perszfe a szülök is — a félévi bizonyítvánnyal. Tibor Figusnak, az intézet igazgatójának is ez az óhaja, amikor kedves közvetlenséggel hellyel kínál. Egyetértvén ebben az alapkérdésben, arra kértem, elevenítse föl az intézet múltját, történetét. — Iskolánk régi hagyományokra tekint vissza — fordítja magyarra a szót. — Itt Kassán 1893-ban alapították meg az első kereskedelmi iskolát, a mai Közgazdasági Szakközépiskola ennek, hogy úgy mondjam, a jogutódja. Kezdetben ez a kereskedelmi iskola az akkori polgári iskolával egy épületben működött. 1903-ban kapott önálló épületet. Ebben az iskolában hároméves tanulmányi idő után érettségiztek a növendékek. Volt azonban egyéves szaktanfolyamon, ahol lányok gép- és gyorsírást tanultak, alapvető irodai, valamint titkári ismereteket szereztek. Ennek az iskolának az átszervezésével hozták létre 1919-ben a Csehszlovák Állami Kereskedelmi Akadémiát. Ez már négyosztályos szakiskola volt, ahol cseh, illetve szlovák nyelven folyt a tanítás, de voltak magyar osztályai is. (1923-ban volt az utolsó érettségiző magyar osztály.) 1938-ban a szlovák tanítási nyelvű Akadémiát áttelepítették Eperjesre (Presov), Kassán pedig ismét magyar tanítási nyelvű intézetként tovább működött a szakiskola, amelynek azonban volt szlovák tagozata is. 1945-ben a szakközépiskola egyedüli tanítási nyelve a szlovák lett. — Tudomásom szerint a mai szakközépiskolának is van magyar tagozata. — Igen. Ezt 1966-ban létesítettük. Azóta mindegyik évfolyamnak van egy párhuzamos magyar osztálya. De sok olyan diákunk van a kétéves tanulmányi idö után szakérettségit nyújtó tagozatún, akik magyar tanítási nyelvű gimnáziumokból kerültek hozzánk. — Az elmúlt negyed században a Az iskola könyvvitelben, számvitelben, kereskedelemben, egyáltalán a közgazdasági ágazatokban két nagy váltás is volt nálunk. Az önök iskoláját ezek a változások hogyan érintették? — A műszaki fejlődés a gazdaságirányítást és az üzemgazdaságot sem kerülte el. Természetes, hogy iskolánknak is igazodnia kellett a megváltozott körülményekhez. Két olyan alapvető változást emelhetek ki, amelyek hatással voltak az iskola oktatási rendjére. Az első, amikor áttértünk a gépi könyvelésre, a második pedig, amikor a gépi könyvelést az elektronikus számítógépekkel végzett váltotta fel. — Mi volt a legnehezebb e valóban jelentős két váltás idején? — Ezek az új módszerek az oktatásban is óriási változást hoztak: elsősorban a tanári karnak kellett, hogy úgy mondjam, átállnia, majd pedig megteremteni a korszerű oktatás feltételeit. Egyszerűbben: be kellett szerezni azokat a gépi berendezéseket — később a második váltás során a számítógépeket —, amelyeken diákjaink gyakorlatot szerezhettek, illetve szerezhetnek. Az új követelmények alapján át kellett rendeznünk szaktantermeinket is. — Mikor költözött az intézet ebbe a szép, új épületbe? — Több mint tíz évvel ezelőtt, 1969-ben. Ez a mostani épület valóban maradéktalanul kielégíti az igényeinket; 14 szaktantermünk van a legkorszerűbb számítógépekkel felszerelve. — Ahogy beszélgetésünk elején említette, az ország egyik legrégibb közgazdasági szakközépiskolája az önöké. Jelenleg mennyi a tanulók száma? — A nappali tagozaton 765, s körülbelül ugyanennyi diák tanul az esti tagozaton is. Vagyis összesen kb. 1 500 tanulója van az iskolának. Az idén 18 érettségiző osztályunk van. — Milyen a szakosítás? — Ebben az iskolaévben a hat első osztály hat különböző szakágazatú. Az általános közgazdasági szak maga is kétféle. Az egyik „klasszikus", a másik kísérleti. További szakágazatok: ügyintéző és titkár; kereskedelmi, posta- és hírközlési, valamint gazdasági ügyviteli. A kétéves felépítményi osztályokban számítástechnikát tanulnak a diákok. — Melyik szakot tartja, több mint két évtizedes igazgatói tevékenységének tapasztalatai alapján, a legfontosabbnak? — Minden-szak fontos; legalábbis a társadalom igényei ezt jelzik. Ennek ellenére az általános közgazdasági szakot s mellette a számítástechnikát emelnénk ki. Az előbbiben, mint említettem, kísérleti osztályaink vannak; az itt szerzett tapasztalatok alapján a terv szerint 1 984-töl újra szervezve egységesítjük a tanrendet. Csehországi tapasztalatok szerint viszont a „felépít-19