A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)

1981-02-07 / 6. szám

Alegérthetöbb lesz, ha végiglapozom a képes meséskönyvet, és „olvasom" a rajzokat: Parancsot ád a király alattvalóinak, építsenek hajót. Elindul a szolganép az erdőbe, kivágják a legterebélyesebb, a legszebb fákat, amelyekből a hajóácsok pompás hajót készítenek. Ünnepélyes keretek között lezajlik a keresztelő, vízre bocsátják a kor egyik legszebb, legnagyobb hadihajóját. Behajóznak a ka-A múzeum bejáratánál levő hajórész tonák, magas uraságok. A nép, a tömeg a parton éljenez, ünnepel. És a hajó útnak indul. De a gonosz viharfelhő ott settenkedik fölötte, alig ötszáz méteres utat engedélyez a „kor csodájának" és egy teli tüdőből történő óriási fújással fölborítja a hajót. A parton állók már a hajukat tépik, jajveszékelnek, de nincs segítség. A szép hadihajó perceken belül elsüllyed, harminckét méter mélyre. Alig néhányan tudnak csak partra evickélni. És a következő kép már azt mutatja, hogy egy szikár arcú férfi egymaga ül apró csónakjában s hosszú zsinegre erősített fura valamit dobál a vízbe. Éveken keresztül addig dobálja, míg a csőszerű valami lyukas hegye bele nem „mar" a hajdan elsüllyedt hajóba és a felszínre nem hoz fájából egy gyüszünyi darabkát. És aztán már jönnek a hatalmas vízi daruk, emelők és a mélyről a víz fölé emelik az elsüllyedt óriást. Majd partra vontatják, konzerválják, restaurálják, aztán kiállítják, hogy ország-világ megcsodálhassa. Történik pedig mindez Stockholmban. A meséskönyv egyik kinagyított lapja, mellette az ágyúnyílás fedelét díszítő oroszlánfejjel A tatfedélzet rajzolt, rekonstruált mása Egykor ilyen búvárharang helyettesítette a búvárruhát