A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-08 / 45. szám
A Respirator tudományos-termelési egyesülés a szovjet szénbányászat egyik legrégibb központjában, Donyeckben működik, és a mélyszinti bányamunka biztonságát szolgáló berendezések fejlesztésével foglalkozik. Képünkön: kipróbálják a Respirator legújabb termékét, a Prométheusz nevű bányamentő ruhát, amely 160 fokos hőmérsékletig használható, s megbízható védelmet nyújt a mérgező gázok ellen. s j Lee fésületlen gondolatok Süketeknek énekeljek ? Megtenném, ha biztos lehetnék mindegyikükben. A nagy férfiúk nem anyáktól valók. P/utarchoszok szülik őket. Optika: messziről minden nagyobbnak látszik. Játsszunk nyílt lapokkal. Ugyan micsoda hazárdjáték ez! A villám szégyene ha villámhárító által végzi. 0, ha megérhetnénk ezt az időszámítást: Anno hóm in i stb. Elhatározta, hogy öngyilkos lesz. Most özönvízre vár. Hogy az emberevők megismerhessék a tudomány ízét, le kell vágniuk a tudósok nyelvét. (Tóth László fordítása) A Fekete-tengerre nyíló Cemeszi-öböl nyugodt és mély vize ősidők óta vonzotta a hajósokat és a kereskedőket. 125 évvel ezelőtt kikötőt alapítottak az öbölben, s hamarosan ez lett Oroszország egyik legfőbb tengeri kapuja. Novorosszijszk kikötővárosban, amelyhez az említett létesítmény tartozik, a szovjet csapatok a második világháborúban elkeseredett harcokat vívtak a hitlerista támadókkal, föltartóztatták a betolakodókat. Miután Novorosszijszkot helyreállították, újabb kikötői részlegeket építettek olajszállító hajók fogadására. Ma a novorosszijszki tengeri csomópont a Szovjetunió legfontosabb olajkikótője. SOK HŰHÓ SEMMIÉRT Sanyi és Ildi házasok. Két gyerekük van. Nagyon rendezett családi életet élnek. A lakótársak körében Sanyi--a példás férj, minden szomszédasszony szívesen elfogadná élettársának. Törődik a gyerekekkel, viszi, hozza őket a bölcsödéből, vacsorát főz, bevásárol, takarít, siet haza a munkából — lámpással sem találni jobbat. Csak vasárnap megy el látogatóba idős szüleihez. Azt hinné az ember, hogy minden oké. Pedig dehogy. Ildi, a mindig jókedvű feleség az utóbbi időben szomorú, senkivel sem beszélget, látszik rajta, hogy valami gyötri. Eléggé bizalmas viszonyban vagyunk egymással, hát kifaggattam. Elpanaszolta, hogy Sanyi mostanában megváltozott. Sőt, valakitől azt hallotta, csinos hölggyel látták, álmában pedig valamilyen Eszter nevét suttogja. Végighallgattam Ildi panaszát, közben nyugtatgattam, hogy az még nem jelent semmit, ha valaki álmában suttog, de — vigasztalhatatlan volt. Akkor elhatároztam, hogy a legközelebbi alkalommal kilesem Sanyit és fényt derítek az ügyre. Vasárnap, amikor Sanyi felkerekedett a szokásos szülői látogatásra, a nyomába eredtem. Felszálltunk a villamosra, majd az autóbuszra. (Természetesen úgy követtem, hogy ne vegyen észre.) Átmentünk a hídon. Autóbuszunk a lóversenypálya felé kanyarodott. Leszálltunk. Ekkor az jutott eszembe, hogy a hölgy bizonyára szenvedélyes zsoké vagy szereti a lovakat, és itt kedvenc, helyén találkozik szerelmével. Sanyi bement a lóversenytérre, én utána. Azonnal a pénztár felé sietett, éppen az első futam indulása előtt értünk oda. Nagyon ideges volt, gondoltam, biztosan késik a kicsike. Amikor befizette a tétet, már türelmetlenül toporzékolt. Megindult a futam. A lovak közeledtek a cél felé, Sanyi egyre idegesebb lett. Még az utolsó méterek, a következő pillanatban már célban is volt az első ló. Sanyi arca hirtelen felderült és örömében hangosan felkiáltott: Eszter drága! Első vagy! PLOCZEKNÉ M.ERZSÉBET KÉSZÜLÜNK A TÉLRE Folyik a befőzés, téli ruhák molytalanítása, tüzelőanyagok beszerzése. Sógyűjtés — az utak és utcák hótalanítására. Feltételezem, hogy ez is folyik, akárcsak majd később a hóié a cipőnkben. Feltételezem, hogy az útkarbantartókat nem éri meglepetésszerűen az első havazás — talán tanultak a tavalyi zűrökből. A közlekedési vállalat vezetői is szemlátomást zordabb évszakra készülődnek. E vállalat engem már régóta az elemi csapásokra, a természeti katasztrófákra emlékeztet: megdöbbentő közönnyel viseltet minden iránt, ami emberi, tehát szerinte kisszerű. Úgy végzi a maga munkáját, olyan alaposan és befolyásolhatatlanul, mint valami földrengés vagy szökőár. Most például a tél prelúdiumaként másfél kilométerre helyezte a helyi járat autóbuszainak megállóit lakhelyünktől. Persze ezt a — már évek óta a fővároshoz csatolt falut — előbb-utóbb aszanálni fogják.ügyelőre azonban kb. hatszáz lakosa van, valamennyien erről a megállóról jutnak be a városba: munkába, üzletbe, orvoshoz, iskolába. A lakosság felnőtt tagjai tudtommal kivétel nélkül választópolgárok. A közlekedési vállalat ettől függetlenül egyformán fütyül felnőttre, gyerekre, öregre." Fütyül? Talán még erre sem méltatja a hatszáz embert. Reggel is, délután is mérgelődő emberekkel találkozom, hangosan szidnak mindent és mindenkit. Sántikáló öregek kerülgetik a buckákat, iskolába igyekvő gyerekek rémüldöznek a robogó gépkocsik között. Az iskoláig legalább kétszer kell átszállniok. Mindenki elégedetlen, talán csak a közlekedési vállalat vezetői elégedettek a prémiummal, amit ezért a „racionalizálásért" kaptak. Mert igen csak nagy prémiumot kellett kapnia annak, aki minden megoldás közül a legésszerütlenebbet választotta ki. Egyébként miért csinálta volna? Még nem találkoztam emberrel, — és nemcsak az említett hatszáz között, az új lakótelepiek között sem, pedig állítólag mindez miattuk történt —, aki helyeselte volna ezt a megoldást. Levelem elején a vállalatot, az elemi csapásokhoz hasonlítottam. Azt hiszem tévedtem, hisz ma már okos tudósok, szeizmológusok előre jelzik a földrengést, még a tűzhányók, vulkánok tevékenységében is van némi szabályosság. A közlekedési vállalat tevékenysége azonban teljesen kiszámíthatatlan. ZS. NAGY LAJOS Ennek a milánói falnak a másik oldalán Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festménye látható. A fal repedezik, s bizony, ma már a kép sincs biztonságban. A hároméves Cathy (Bloomington, Kalifornia) hátasló helyett igazi struccon „lovagol". Láthatólag a struccnak is kedve telik ebben az időtöltésben. A hárommázsás állat Cathy tenyeréből eszik és min denben szót fogad neki. A madár most nyolcéves, s mivel a struccok negyven évig is elélnek, mindkettőjüknek elég ideje van még a közös szórakozásra. 9
