A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
Bratislavából pontosan indul a nemzetközi gyors. Kellemes meglepetés. S a menetrendben előírt időben robog be a párkányi (Štúrovo) pályaudvarra. A menetrend szerinti autóbusz, a helyi járat, már ott várakozik az állomás épülete előtt. Az is pontosan indul a csemes, lacikonyhás, borszagú, portékás és konfekciós sátrakat, s a rengeteg embert a sátrak körül, duna- és garam- és ipolymellékieket s távolabbi vidékekről érkezőket. Persze csak a lelki szemeinkkel, a valóságosakkal boltok sorát látjuk mind a két oldalon. árvizkészültség éjjel-nappal, és kilakoltatás, rászoruló családok elhelyezése és megsegítése, telekkimérése új családi házak építőinek, az árvízkárosultaknak. Alojz Barin vnb titkárral a második nagy dunai árvíz idején találkoztunk, amikor Csicsónál (Čičov) gátat szakított a Duna, és a hír villámgyorsan szétröppent az éterben, a Csallóköz déli része víz alá került, veszélyben Komárom (Komárno), veszélyben Párkány, a városlakók elszántan és eredményesen viaskodnak az árral, a tűznél jóval veszedelmesebb ellenséggel. A párkányi viaskodók élén ott láttuk Alojz Barint, negyvenhárom évesen, a városvédelem gondjával és felelősségével. Három hétig alig aludt valamit, éjjelnappal talpon kellett lennie, de a fáradtságnak semmilyen nyomát nem találtuk rajta, szívósabbnak bizonyult a frontkatonáknál. Vajon azóta mi történt vele? Él-e, hal-e, a városban lakik-e? S tisztségviselő-e még? A Duna Szálló szomszédságában új épületbe költözött a városi nemzeti bizottság hivatala. Szép, nagy palotába. De még nem megyünk oda, a Duna partján bolyongunk, mintha József Attila bölcsességéről akarrég nem látott Duna-parti városba. Kerülővel persze, nem a megszokott úton. Nemcsak az égbe nyúló kémény, de a helyi járatú autóbusz is emlékeztet: nem is olyan régen. Párkány legnagyobb gyára, a papírgyár-épült fel itt, a Duna partjához közel, a vasútállomás és a város között. A gyár széles kapuja előtt áll meg az autóbusz. Le- és felszálló utas alig. Reggel van. Szeles, felhős, napfényes éggel. A papírgyár 1972-től termel, s ma már 4000 embert foglalkoztat a városból és környékéről. Az autóbusz fél percig sem áll a gyári megállónál, megy be a városba, temetőt, postát, iskolát érintve, új lakónegyedek mellett. S az ismeretlen külvárosi bérházak és parkok világából hipp-hoppra az ismerős főtéren terem, a híres Simon-Júda vásárok színhelyén. Látjuk a különféle encsem-ben-A főtér egy része távolabb pedig a vidék fölé magasodó esztergomi Bazilikát a Duna-kanyarban. Már ott is vagyunk a Duna Szálló előtt, fordul a busz visszafelé, mi azonban előbb kiszállunk, megyünk a partra, hömpölyög a víz előttünk roppant erőt sejtetve és emlékeztetve az 1954-es és az 1965-ös nagy dunai árvízre, amikor Párkányban utcák kerültek víz alá, s több mint ötven ház omlott össze, akár a kártyavár. Riadalom, pánikhangulat mindkét esetben, három hétig tartó MÁCS JÓZSEF és ZS. NAGY LAJOS nánk megbizonyosodni, amely szerint fecseg a felszín, hallgat a mély... Nekünk is mintha szívünkből folyt volna tova a zavaros, bölcs és nagy Duna. A másik oldal, a Bazilika alatti lakott rész a teljes kihaltság benyomását kelti, sehol egy lélek, sehol egy kutya — mintha a törökök most vonultak volna el Esztergom, illetve Párkány alól. Mintha a janicsárok robbantották volna fel a Dunán átívelő s a két várost összekötő egyetlen hidat, nem a visszavonuló németek a második világháború utolsó napjaiban. Mögöttünk a ma is romos csonka hid. előttünk a határátkelő kompkikötő. S benne a mozdulatlanságba dermedt motoros komppal. Éppen szedi fel gépkocsis, kerékpáros, gyalogos utasait, a parton jegypénztár, sorompó, határ- és vámőrség. A kompvontató. Városszépítés motorja már dolgozik, akárcsak az a matróz, aki szemkápráztató*ügyességgel szedi fel a horgonykötelet, ahogy a hajó megindul. Az árral félig szemben úszik a komp a másik part felé, ahol most már látni lehet néhány utast. Pontosan indul, pontosan is érkezik a menetrendszerű járat, a szerte a környéken is ismert és kedvelt „mozgó híd", az érintkezés és a barátság mozgó hídja két ország s méginkább két város között. Párkányból könnyebb eljutni Esztergomba s onnan tovább Budapestre, mint mondjuk az itteni Komáromba vagy akár Érsekújvárra (Nové Zámky), a járási székhelyre. Fordítva is érvényes ugyanez. A kompkikötőből a város könyvesboltjába tartunk. Leltározás miatt zárva. Kopogtatunk 12
