A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
Következő számunk tartalmából: Zs. Nagy Lajos . ZAJBAN ÉLÜNK Kortársaink: CSURKA ISTVÁN Varga Erzsébet: MAJOR ISTVÁN ÚTJA Mészáros József: SZOBROK, FESTMÉNYEK Neumann János: INCHEBA '80 Az első oldalon riportkép a Szabadság, szabad idő című Íráshoz. A címlapunkon Nagy László, a 24. oldalon Bistika Valter felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Azt álmodtam, hogy hazánk nemcsak a jó Shakespeare földrajzi tévedése szerint. hanem á valóságban is tengerbíró ország. Nem volt ez éppenséggel véletlen álom, mert be kell vallanom, hogy ébren is sokszor gondoltam már erre az áhított honi tengerre. Tegyük föl, hogy van ez a tenger. Taréjos hullámok, hangulatos kikötők, napfényes lidó, sorbanállás a langyos üdítőkért és meleg sörökért, üvegbetét, no meg a visszaváltással járó bonyodalmak pankrációja, — pontosan úgy, ahogy ez tenger híján is lenni szokott. És csónakok, vitorlások, jachtok, újabban pedig hullámlovasok is. Mert manapság a civilizált tengerpartokat, illetve azok jelentős részét ezekkel a kellékekkel szokás benépesíteni. Nem beszélve persze a parti rezervátumok milliomosairól, valamint a távolibb, a tenger nélküli országokból érkezett kispénzű turisták tömegeiről, akik természetesen nem a milliomosok példája szerint töltik évi rendes szabadságukat. Nem nehéz ezt a tengert elképzelni. Ám aki játszadozó kedvében megteszi, az nyilván rájön, hogy a mi tengerünk partján hasztalan keresnénk a milliomosok magánterületeit, a világsztárok és iparmágnások libériás inasokkal „felszerelt" luxusjachtjait, mert a mi tengerünk egészen másféle tenger. A partvidék örömeit élvező üdülők szociális rétegezettsége egészen más jellegű, az elvi szándékok, és a perspektívák szerint még csak nem is rétegezett. Mindez őszintén megnyugtató, de be kell vallani azt is, hogy ennek az eszményi képzelődésnek azért vannak szépséghibái is. Jóllehet, csak átmenetiek — s ez megnyugtató. Elképzelem hát az iparilag már szennyezett, de még mindig azúrkék tengerünket a partvidék minden tartozékával együtt, és valami nem tetszik. Nem tetszenek a jachtok. Esküszöm, szándékaimtól távol áll mindenféle demagógia, mi több, távol áll tőlem az irigykedés is. Eszményem a megérdemelt, minden zavartól mentes, a szó szoros értelmében vett aktív pihenés. A hangsúlyt a „megérdemelt" fogalmára teszem. Azon az alapon, hogy az aktív, a minden zavartól mentes munka is az eszményem, s a kettő KESZELI FERENC nak jachtot, annak nyugodt szívvel válaszolok, hiszen mindenki tudja, hogy az igazságos társadalmi elosztás szigorú betartása mellett, tisztességes úton még semmilyen körülmények között sem szerezhettem volna, mert a jövedelmemből semmiképpen sem futja, mert kell a pénz a konyhára, a ruházkodásra, a könyvekre, a nyári szabadságra, a törlesztésre, meg a lakásra, no meg a kocsi üzemeltetésére, ami bizony luxus, de rákényszerültem, mert sokat utazom, és be kell vallani, hogy tömegközlekedésünk még nem ideális. Az állam meg nem nagyon adhat nagyobb fizetést, mert neki is kell a pénz a több és jobb lakásra, a közlekedés, az egészségügy megjavítására, az iparfejlesztésre, nagyobb gazdasági biztonságra, mert e biztonság állandó növekedése garantálja az életszínvonal, a társadalmi fejlődés állandó emelkedését. Ráadásul ez nemcsak gyakorlati, de eszmei kérdés is. Papíron ilyen egyszerű, az életben pedig valamivel bonyolultabb. S mert bonyolultabb, nekem egyelőre nem is kell az a jacht. Ezért van az, hogy nem irigykedve, hanem inkább fölháborodva nézem képzeletbeli tengerünk jachtjait s az egész jelenséget, ami ezzel összefügg. Mert dehogy irigylem én a pótmotoros fehér hajót, a tulaj márkás nyugati olajokkal barníttatott bőrét. Nem akarok én az ö bőrében hajózni. Csak fölháborít, vagy éppen szánalmat kelt bennem, és dörmögök, hogy az ellenőrzésre illetékesek eddig miért nem kérdezték meg az illetőt: miből is szerezte mindezt. Akit meg már megkérdeztek, az már nem hajózik. De akik még hajóznak, azok a parton ácsorgók sokaságában áhítatot és irigységet váltanak ki egyszerre, s így nevelik ki bennük azt a manipulált életeszményt, melynek szent jelszava: szerezni mindenáron! Szerezni öncélúan, csak azért hogy legyen, csak azért, mert sokaknak már van, és milyen jó nekik. Szerintem nem jó nekik. egybetartozik, csak éppen a sorrend nem mindegy. Először a munka, másodszor a pihenés, valamint a velejáró feltételek, tehát: képzettség, becsület, elkötelezettség, rátermettség — s még hosszan sorolhatnám, mi minden szükséges ahhoz, hogy valaki ne csak pihenni, de dolgozni is aktívan tudjon. Hogy miért nem tetszenek a képzeletem parti vizein cirkáló jachtok? Emígy magyaráznám : Első alaphelyzet: én is jachttulajdonos vagyok. Ha valaki megkérdezi, miből szereztem, annak nem válaszolok, mert válaszolnom kényelmetlen lenne, hiszen mindenki tudja, hogy az igazságos társadalmi elosztás szigorú betartása mellett én csakis tisztességtelen úton, legjobb esetben lutri, vagy családi örökség útján lehetek jachttulajdonos. Ide tartozik viszont, hogy a lutri keveseknek fizet és keveset. Második alaphelyzet: én sem vagyok jachttulajdonos, mint oly sokan. Ha valaki megkérdezi, miért nem szereztem magam(Szárazföldi elmélkedés) Hogy ez az egész jachtosdi csupán fikció? Túlzás? Hát persze! Hiszen nincs is tengerünk. Még ez a szerencse — mondhatnák sokan s én, némi aggodalommal azt kéne válaszoljam, hogy igen, szerencse, de van ám szárazföldünk! Erre jönne a replika: akkor meg miért nem a szárazföldi jelenségekről írsz! Tényleg! Miért nem arról írtam? Tudom a választ, így hát meg is adom. Néhány héttel, ezelőtt, amikor elolvastam, meghallgattam a legutóbbi plénum anyagait, felszólalásait, örömmel tapasztaltam, hogy a szokásosnál is több szó esett a kispolgári életszemlélet jelenségeiről, a jelenségek feltárásának és visszafogásának irányadó módszereiről. Emlékszem, azokban a napokban kellett leadnunk a szerkesztőség negyedévi tervét, s első buzgalmamban beterveztem egy riportot a kispolgári életmód kézzelfogható jelenségeiről, az ilyen életmódot megtestesítőkről. Eszményeikről és eszközeikről. Most csak mosolygok, mert látom, mekkora naivság volt azt remélnem, hogy beállítok majd ikszhez vagy ipszilonhoz, és megkérdezem: mibul? Ennél csak azt volt nagyobb naivság remélnem, hogy választ is kapok. Tegyük fel, az olyan orvostól, akiről mindenki tudja, hogy nemcsak elfogadja, de arcátlan módon kikényszeríti az emberekből a hálapénzt, de lehet, hogy már nem sokáig, mert magánpacienturáját kezdi elveszíteni, mivel híre ment néhány tragikus, ám büntetőjogi következményekkel nem járó műhibának, amit a doktor úr elkövetett. Vagy lehet, hogy csak pletyka az egész? Szerinte biztosan. Nekem meg nicsenek bizonyítékaim, ráadásul nem vagyok biztos benne, hogy az ilyen figurák felmutatásával mennyit ártok, menynyit használok a becsületes, és kiváló képes-2
