A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-02 / 31. szám
ségü orvosoknak, akik nemcsak saját karrierük, hanem a betegek érdekében állandó szakmai továbbképzésre ítélik magukat, ezért aztán sem pénzük, sem idejük nincs elegendő ahhoz, hogy tetőteraszos, szökőkutas villacsodákat építsenek. Igaz. ők nem követnek el műhibát, s pacienturájuk ezért is nagyobb. Mint ahogy naivság volt azt remélnem, hogy őszinte szóra bírhatom majd mindazokat a tolvajokat és ügyeskedőket, akik a legkülönfélébb gazdasági bűncselekményekkel hívták életre szomszédjaik, ismerőseik, polgártársaik irigykedését és gyanakvását — egyúttal megcsillantva előttük a lehetőségek napfényes vizeit, no meg a hajózás fortélyait is persze. Kemény dió ez, tudom. Mint ahogy azt is tudom, hogy a jelenséget éppen úgy nem szabad eltúlozni, mint ahogy elnézni sem szabad fölötte. Tudja ezt mindenki, mégis van, és be kell vallani, hogy sokszor a felszínre került esetek megtorlása sem adhat kellő megnyugvást, mert a tünetek nemcsak ingatlanokban és ingóságokban, nemcsak kézzelfoghatóan léteznek, hanem megfoghatatlanul, sokak gondolkodásában, választott módszerében is. Azt is mondhatnám: fertőző tünetek. Szerezni mindenáron! Öncélúan! Szerezni villát, a legdrágábbat, szerezni nyaralót a legjobb helyen, szerezni autót, kizárólag nyugati márkát, szerezni kutyát, kizárólag díjnyertes, fajtiszta példányt és vigyázni arra, ne hogy leálljon egy korccsal párzani. És szerezni pénzt, minél többet — lehetőleg Tuzex-utalványban. És nyaralni a nyugati országok legjobb tengerpartjain és irigyelni az ottani jachtokat. Ha valaki megcáfol, annak csak azt tudom mondani, hogy veszítettem már el barátokat, jó ismerősöket, csupán azért, mert egyszercsak elkezdtek így gondolkodni. Volt köztük olyan, aki disszidált és sorozatosan írta a leveleket, de a hosszú oldalakon keresztül még csak említést sem tett itt hagyott érzelmeiről, nosztalgiájáról, csakis arról lefetyelt, mi mindent szerzett már odakint. Csak írta, írta a leveleket, pedig én egyre se válaszoltam, mert már jóval azelőtt nem volt a barátom, hogy elment. Olyan is volt, aki a kudarcait irta meg, de a sorokból kiderült, hogy felfogása közben sem változott. A szerezni mindenáron címmel tervezett riport miatt nemcsak azért nem utaztam a terepre, mert eredetileg rosszul választottam meg az írás műfaját, amikor riportra gondoltam. A terepre azért nem kellett kimenni, mert a terepet másfél évtizede járom, s ez idő alatt nagyon sok embert sikerült megvallatnom e kérdésben. Pedig nem is kérdeztem őket. Vallottak úgy, hogy maguk sem tudtak róla. Vallottak akkor, amikor hencegtek, dicsekedtek, adták a nagyot — nem éppen értékfedezet nélkül. Jachtról csak azért nem adtak számot, mert szárazföldi változatban még nem gyártják ezt a státusszimbólumot. Bevallom, most a számhoz kaptam, mert lehet, hogy épp most adtam meg az ötletet. És még valamit: van egy barátom, aki jachtot épít. Hiszik vagy nem, tizenhat méter hosszú, hatalmas hajó — tudom, egyszer vízre is teszi. De azt is tudom, hogy neki nem kell se luxusvilla, csak normális lakás; se luxusautó, csak használható jármű, stb. Mikor csak tervezgette a jachtot, mulattam rajta. Most, mikor már építi, kezdem csodálni. Mert remélem, hogy nem a szerzésvágy hajtja, hanem egy ártalmatlan hidromániás rögeszme. Úgy érzem, nincs okom aggódni miatta. De mi van akkor, ha majd rövidesen a szomszédja is jachtot kezd építeni. Az a szomszéd, akiről tudom, hogy úszni ugyan nem tud, de szerezni azt igen. Annak mestere. FOTÓ: BORZI LÁSZLÓ „A szocialista életmód, a szocialista társadalmi viszonyok, az új ember formálása összefügg a szocialista demokrácia elmélyítésével" — állapítja meg a CSKP KB 15. plenáris ülésének beszámolója. A szocialista demokrácia elmélyítése többek között feltételezi a kollektív vezetés elvének betartását társadalmi életünk minden területén. A kollektív vezetés elvéről általában úgy beszélünk, mint az irányítás legfőbb alapelvéről, mert szocialista társadalmunkban minden vezetőnek a kollektíva bölcsességére és nézeteire kell támaszkodnia. Az ilyen típusú vezetés példaképe kommunista pártunk, mely különösen 1969 áprilisa után következetesen érvényesíti a kollektiv vezetés lenini elvét Ez egyik alapvető feltétele volt annak, hogy pártunk és dolgozó népünk aránylag rövid idő alatt helyre tudta hozni a válságos időszak deformációit a társadalmi élet minden területén. A kollektív vezetés elvének következetes betartása nagyfontosságú a társadalmi szervezetekben is, merte nélkül képtelenség lenne hatásosan összekapcsolni a társadalmi szervezetek specifikus küldetését az össztársadalmi problémákkal. Ezért a járási, kerületi és központi választott szervek munkája különös figyelmet érdemel és e szervek munkáját nem szabad formálisan kezelni vagy bagatellizálni. A társadalmi szervezetekben is a választott szervek testesítik meg a kollektív bölcsességet. A választott szervek tagjai a különböző munkahelyeken és az ország más-más tájain szerzett tapasztalatok alapján közelítik meg a problémákat és ezzel elősegítik olyan határozatok és intézkedések elfogadását, melyek összhangban állnak az objektív valóság követelményeivel, és nem utolsósorban elősegítik az apparátus munkamódszereinek tökéletesítését is. De arról is kell beszélni, hogy egy-egy társadalmi szervezet csakis a választott szervek aktivitásával képes a gyakorlatban biztosítani az elfogadott határozatok végrehajtását Ezért nagyon fontos, hogy a választott szervek ülései a demokratikus vita, a nézetek nyílt és bátor kicserélésének fórumai legyenek, mert csakis ilyen módszerekkel lehet egységes nézeteket kialakítani a problémákról és csakis ilyen módszerekkel lehet egyáltalán megvalósítani a választott szervek egységét Ezért nem lenne helyes, ha akadnának nálunk olyan tisztségviselők, akik úgy gondolnák, hogy a választott szervek csak azért vannak, hogy mechanikusan jóváhagyják az előterjesztett beszámolót Itt hangsúlyozni kell, hogy a választott szerv, mondjuk a központi bizottság a két konferencia vagy közgyűlés között a legfőbb szerv és ezt szó szerint kell venni. Ennek a szervnek jogában áll, sőt kötelessége, ha arra szükség van, hogy az előterjesztett beszámolót bírálja és javaslatokat tegyen az egyes problémák megoldására. Az ilyen kritikus demokratikus légkör biztosítása az alapja annak is, hogy állandóan növekedjen a választott szervek tekintélye. 3
