A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
SZÍNHÁZ Csurka István: Deficit Forradalmat az ágyban! Jobb híján ott, ha már másutt nem lehet. Elmélkedik főhősünk X. és előáll fantasztikus ötletével: a két jóbarát házaspár cseréljen szerepet. A férjek cseréljék ki feleségeiket. Ez lesz a forradalom. Minden idők forradalma X, Y, V és Z életében. Ök, a négy fiatal értelmiségi egy eldugott kis városban élnek és unatkoznak. Egyedüli szórakozásuk, hogy felváltva látják vendégül egymást. De ebbe is csakhamar beleunnak. Unalom, a semmittevés félelme veszi őket körül. X-nek nem felel meg ez az életmód. A lehetőségeihez, a képességeihez mérten tenni szeretne valamit, valami óriásit, emlékezeteset. El akart ő menni még annak idején Kubába, Che mellé harcolni, de útja egyetlen kiutazási engedélyen meghiúsult. így a nagy-nagy forradalomról lemaradt. De tétlenségben képtelen élni, hát előáll az abszurd ötlettel ... ... És a forradalma elbukik. A Pesti Színházban pedig tökéletes a siker. Tahi Tóth László és Szegedi Erika, Tordy Géza és Hernádi Judit őszinte, pazar játéka meg az író, Csurka István rém-jópofa-szellemes szövege jobbnál jobb helyzeteket teremt a színpadon. A néző ámul és miközben visszagondol a látottakra, röhög. És elmélkedik. Elsősorban a lehetőségek határai fölött. Meg arra is gondol, mi van akkor, ha nemcsak Y Z-vel viszi véghez ágy-forradalmát, hanem mindez sikerül az ötletadónak, X-nek V-vel is. Vajon X akkor is vesztesnek tekinti magát? Akkor is sírni, ordítani, örjöngeni volna kedve, mert a semmittevésnél, a tehetetlenségnél már az is több, jobb valamivel. —zolczer— KÖNYV Az átalakulások világáról (Válogatás Herman Ottó természettudományos nyelvészeti és archeológiái írásaiból) Sokszor hallottam, olvastam arról, milyen különleges élmény olvasni Herman Ottó írásait. Érdeklődésemet csaknem húsz esztendőn keresztül igencsak megbízható vélemények tartották életben, csakhogy e hosszú idő alatt Herman Ottó írásaihoz nem sikerült hozzájutnom, mert a kiadók enyhén szólva igen mostohán bántak az utolsó magyar polihisztor páratlan szellemi hagyatékával. Herman Ottót nem csak a tudománytörténet, de az irodalom is olyan helyen tartja számon, ahol csak igazán keveseknek jutott hely, mivel Herman Ottó a maga roppant tudását olyan szépséges magyarsággal adta közre, ahogy csak kevesen. De hát mit ér a kincs, ha hozzáférhetetlen. Eddig legalábbis így volt. Érthető tehát, hogy az idei könyvhét egyik legünnepeltebb eseményének az számított, hogy a Magvető végre megjelentetett egy válogatást a polihisztor írásaiból. Hogy milyen példányszámban ? A kiadók rossz szokása szerint ez ismét titok maradt, de az viszont nagyon gyorsan kiderült, hogy a titkolt példányszám lényegesen alacsonyabb a kelleténél, mert a könyvet megszerezni már a könyvhét első napjaiban sem volt könnyű. Az meg korántsem vigasztaló, hogy ezek után majd a könyvtárakban könnyebben lesz hozzáférhető e válogatás. Mert hogy nem könyvtári olvasmány, az kétségtelen. Olyan mű, hogy azt az olvasni szerető, tudásra szomjas olvasó állandóan a kezénél szeretné tudni. Csemegézni való különlegesség, melynek értékét nemcsak a rengeteg és érdekes ismeretanyag, hanem sokféle tényező szabja meg, így többek között a ritka nyelvi élmény, a témák változatossága. Herman Ottó úgy volt polihisztor, hogy műveltségét, ismereteit nem elsősorban a könyvtárakban és tudományos szertárakban szerezte. A lepkék, a pókok nem tűre szúrva, a madarak és halak nem preparálva érdekelték, hanem mindent a maga természetes környezetében, az eleven természet részeként akart és tudott megfigyelni. A kőzeteket sem az üveg alatt ismerte meg, mint ahogy magát a népet is a legvérbelibb közelségből szemlélte, vizsgálta, és irta le. Természettudományos munkásságának szerteágazó szálai törvényszerűen fonódtak egybe. Amikor a halakat vizsgálta, a halászatot is vizsgálta, s igy akaratlanul is átlépett a természettudomány világából a néprajz világába, majd innét tovább — mert maga a halász lelkivilága, életmódja, faji sajátosságai sem kerülték el okos figyelmét. S tette mindezt örök tudásszomjjal, tudósi elhivatottsággal, és adta tovább szemléletes írói képességekkel, lenyűgöző nyelven. De nemcsak a nyelv eszközeivel, a szemléltető bemutatás számos formájával is tudott élni, hiszem remek rajzai szinte eltörpülnek muzeológusi munkássága mellett. Ö szervezte meg Kolozsvárott az Erdélyi Múzeumi Egylet állattani gyűjteményét, s életrajzának fontos adata az is, hogy egy ideig a Magyar Nemzeti Múzeum őre volt. Végezetül álljon itt egy kevésbé ismert, számunkra különleges fontosságú életrajzi adat: errefelé, a mi tájainkon született — Breznóbányán. (Keszeli) Diószegi György: A bölcselet eredete „Én filozófus vagyok! Ez a bemutatkozás több, mint 2500 évvel ezelőtt, az ókori Görögországban hangzott el először... Az ókori görögök szerint a bölcsesség az istenek ajándéka, és csak a kiválasztottak kapták meg, mint kiemelkedő emberi erényt" — írja Diószegi a népszerű „Gondolat Zsebkönyvek" sorozatban megjelent kötetében. Újra megnőtt az érdeklődés a filozófia s ezen belül is különösképpen az ókori görögök filozófiája iránt. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Diószegi könyve egy ilyen népszerű tömegsorozatban láthatott napvilágot. S a szűkebb szakmában kevésbé jártas olvasó nem fog csalódni e kiváló kismonográfiában. A szerző avatott tollal és népszerűén, olykor, ha szükségét látja, akár a pletyka szintjén, mondja el az ókori görög filozófia történetét a milétosziaktól egészen a sztoikusok és az epikureuszok tevékenységéig. Megtudhatja az olvasó többek között, hogy mit is jelent voltaképpen az, hogy „A bölcsesség szeretete", képet kaphat „Az ókori görög társadalom fejlödésé"-ről és „Az ókori görög felvilágosdás"-ról. Egy ilyen tudománynépszerűsítő munkának természetszerűen nem az a legelsőrendü feladata, hogy önálló kutatásokra épüljön, az eddig ismert eredményeknek a többékevésbé fölhígitott, a szélesebb olvasórétegek számára is élvezhető előadása az elsösorbani föladata. Mivel éri el ezt Diószegi György? Mindenekelőtt filozófusok érdekes élettörténetének az elmondásával, aztán a mitológia és filozófia bonyolult összefüggéseinek az érdekes elemzésével, végül pedig a spekulatív filozófia kézzelfoghatóságának, gyakorlati alkalmazhatóságának a részletezésével. Különösen érdekes e téren a püthagoreusok számmisztikájának s az ún. aranymetszés problematikájának a szemléletes tárgyalása, nemkülönben az olyan jellegzetesen filozófián kívüli dolgoknak a taglalása, mint pl. a Szokratész-probléma avagy a cinikus Diogenész „kalandjainak" a leírása.-csl-KIÁLLÍTÁS Fiatal magyar képzőművészek Bratis/avában Bratislavában, a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének Gorkij utcai kiállítótermében mutatkozott be a közelmúltban a Fiatal Magyar Képzőművészek Stúdiója, amely már több mint húsz esztendeje működik Budapesten. A bratislavai kiállításon hat fiatal képzőművész (Földi Péter, Kaim Miklós, Romvári János, Sándor Antal, Takács Klára, Trischler Ferenc) alkotásaival ismerkedhetett meg a közönség: igaz, nem valami alaposan, mivel — bizonyára helyszűke miatt — a Stúdió tagjainak alkotásaiból ezúttal mindössze huszonnégyet láthattunk. A huszonnégy műalkotás (kép és szobor) meglehetősen „sovány" ítélőalap, annyit azonban megállapíthattunk, hogy a hat kiállító képzőművész közül Földi Péter a legeredetibb alkotóegyéniség, akinek műveit talán a „naiv" vagy „primitív realista" jelzővel jellemezhetnénk a legtalálóbban. Madarainak „sorsában" rendkívül kifejezően jeleníti meg az örök emberi problémákat (félelem, védtelenség, élet, halál). Müveinek kompozíciója kiegyensúlyozott, színei expresszivel a mondanivaló szolgálatában állnak. Takács Klára képeire ugyancsak érdemes odafigyelnünk: ezek mindenekelőtt drámaiságukkal ragadják meg a nézőt. A kiállító képzőművészek közül minden bizonnyal ő rendelkezik a legtökéletesebb technikával, csupán arra kell vigyáznia, nehogy ez a technika a tartalom rovására érvényesüljön, nehogy öncélúvá váljék. Fejlett kompozíciós készségről tanúskodó képei egyébként számos irracionális elemet tartalmaznak. Sándor Antal szobrász művei közül mindenekelőtt a Fúga és a Reggel című márványfejeket említhetjük meg, amelyeknek csupán az elhelyezése ellen lehet kifogásunk: túlságosan földközelben, illetve padlóközelben helyezték el őket, mintha a kiállítást törpék számára rendezték volna. Nem szeretnék a szőrszálhasogatás vétkébe esni, de azt hiszem, a szobrok alacsony „állása" nemcsak engem zavart a műélvezetben. Varga Erzsébet A gyönyörű, kézzel festett tányérokról, edényekről, gyertyatartókról és csillárokról ismert wfbofaweki kerámiagyárban (Lengyelország) megkezdték a gazdagon díszített kerámia tükörrámák gyártását. A wtocfaweki üzem termékei az egész világon ismertek. A varsói Lengyel Optikai Müvek Lengyelország legnagyobb fototechnikai felszereléseket gyártó üzeme. Az üzemben jelenleg a „Start 66 S" típusú fényképezőgép került szalagra. Ezt a gépet hozzáférhető áron lehet beszerezni, s már a keresett árucikkek közé tartozik. Tizenhatodik századi török fürdő maradványai kerültek felszínre a magyarországi Pécsett. A fürdő röviddel azután épült, hogy a szultán serege elfoglalta a várost. 8
