A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-26 / 30. szám
Az NDK-ban laoszi nyelvű könyveket is nyomnak. Képeinken: a laoszi másodikosok olvasókönyve, illetve az NDK-ban készült tankönyvek első szállítmányának átadása. 4A japán Hajadzsima városban élő Kacutosi Moribenek nincs szüksége reklámra ahhoz, hogy kávéházába csalogassa a vendégeket. A „feje" tetejére állított kávéház önmagának reklámja. „A határ 80 mg. Mennyi az öné?" Ezzel a felirattal invitálta egy kis próbára a fenti tábla annak a kiállításnak a látogatóit, amely az ittas járművezetés elleni küzdelem jegyében nyílt meg Londonban. A számjegyes kijelzésű Alcolmeter egyetlen lélegzetnyi levegőből állapítja meg, menynyi alkohol van a vizsgált személy vérében. WHAT'S ÉQURS Rendkívül egyszerű eszközökkel — négy párna, két rétegelt lemezes tartólap és egy merevítő huzal segítségével — valósították meg egy kényelmes pihenőbútor tervét a jugoszláviai Javor gyár tervezői. A Vikinek keresztelt ülőbútor támlája két fokozatban, a lábtámasz pedig tetszés szerint állítható, a vízszintestől a merőlegesig. A háttámlát leeresztve a Viki fekvőhelyként is használható. B. Dezső utazása Hosszú ideje támasztotta B. Dezső a villamosmegálló hideg pléhfalát. Furcsállta, hogy egyedül van. Egyedül a megállóban, egyedül az egész utcán, amelynek jellegtelen szürkeségében csupán a sárga színű villamosmegálló jelentett némi változást. A sűrűsödő éjszakában bizonytalanul meresztgette szemét. Mély odúkat, tátongó üregeket látott maga körül a sötétben, amelyek hol közeledtek, hol pedig messze távolodtak tőle, attól függően, merre fordította tekintetét. Úgy érezte, a város minden zaja ide, ebbe az utcába jár meghalni. Visszahúzódott a lassú járással indult szél is. Az égről a Hold megüvegesedett tekintete függött. — Akár egy akasztott ember — gondolta B. Dezső, valahányszor fölfelé emelte tekintetét, s egyúttal azt is láthatta ilyenkor, hogy a szemben levő testes háztömb emeleti ablakai egymás után vakulnak meg. — Hát itt kihalt az egész város? Hisz még éjfél sincs... — gondolta magában, s újra, ki tudja már hányadszor a sarki nagyórára pillantott. A mutatók a tizenegy- és tizenkettes szám közt gubbasztottak. — Öt perc múlva éjfél. Az utolsó villamosok fél egykor indulnak. Egy vagy kettő még biztos jönni fog, ha nem állt meg ez az óra is, mint itt az élet — gondolta B. Dezső, s közben érezte, egyre hidegebb lesz. A közelben álló utcalámpa fázósan burkolódzott saját fényébe. B. Dezső végig begombolta ingét, amennyire tudta gallérját is öszszehúzta, és letűrte az inge ujját is. Mindez azonban nem sok védelmet nyújtott az egyre élesedő hideg ellen. — Sehol egy teremtett lélek. Úgy látszik már mindenki hazaért — morfondírozott B. Dezső, és érezte, hogy lassan belül is fázni kezd. A hideg kúszva terjedt mellkasa mögött, koponyája alatt, összekoccintva fogait, megremegtetve izmait. — Biztos, hogy itt megállt az óra is, s legalább kettő, három felé jár az idő. Ha ez így megy, akkor várhatok itt az első villamosra hajnalig — nézett újra a nagyórára, s rögtön be kellett látnia, ezúttal tévedett, mert a nagymutató éppen most döccent a tizenkettesre. Szinte moccanásnyira egyidőben vele a csöndet apró darabokra törte a megállóhoz kanyarodó csikorgó villamos robaja. A villamos hosszan, nehezen fékezett, és B. Dezsőnek egy darabon futnia kellett a kocsi mellett. így is csak az utolsó ajtót érte el. Megkönnyebbülten, egyszerre két lépcsőfokot is ugrott felfelé, és belezuttyant az első ülésbe. Alig rontotta örömét, hogy a pléhülés akárcsak a megálló fala, jéghideg volt. — Majd összehúzom magam legfeljebb, csak hazaérjek már végre, — gondolta. Miközben zsebében kotorászva jegyet keresett, észrevette, hogy a két kocsiból álló villamos kong az ürességtől. A kocsi nagyot zökkenve, csikorogva indult, s B. Dezsőnek újra eszébe jutott, hogy ma éjszaka mégiscsak egyedül utazik hazafelé. De most a gondolat nem nagyon aggasztotta, mert vele párhuzamosan egyúttal valami jóleső érzés is átjárta B. Dezső testét: — Hisz akkor jegyet sem kell lyukasztanom, legfeljebb akkor, ha valaki a következő megállónál felszáll — s a gondolatra egy széleset vigyorgott magában. A villamos már veszetten száguldott az éjszakában. Vezetőjét a sötét fülke miatt nem lehetett látni, B. Dezsőn átvillant egy pillanatra a gondolat, vajon van-e egyáltalán vezetője a villamosnak, de badarságnak érezte ezt az egészet, és a két kocsit összekötő harmonikában, a nagy kör közepén levő vasrudat kezdte el nézni egészen véletlenül. Csúcsforgalom idején szeretett belékapaszkodni. Szilárdsága támasz volt az ide-oda lóduló emberek között. Egy-egy kanyarban vagy sínváltónál a hátsó kocsi mindig nagyokat lódult hol jobbra, hol balra, csak az oszlop állt feszes, egyenes tartásban. B. Dezső jól ismerte már minden villamos útját. Tudta, ez a leghosszabb szakasz. Az ellenőr itt szállt fel leggyakrabban, mert itt minden utas jegyét tüzetesen meg tudta vizsgálni. — A jelen esetben persze a téma tárgytalan, hisz rajtam kívül nincs itt egyetlen utas sem, nincs tehát ellenőr sem, aki tulajdonképpen ugyanolyan utas mint a többi — mondogatta magában B. Dezső, de nyugtalanságát, a gyomrától torka felé húzódó nyugtalanságát már nem tudta legyőzni. Merően nézte az ide-oda lengő villamosban a rendíthetetlen, feszes egyenességgel álló vasrudat, hogy az már szinte izzott a nézésétől. S ekkor azt látta, hogy a rúd megmozdul. Egész hosszában megmozdul, és duzzadni kezd, egyre nagyobbra, egyre hatalmasabbra. Megdöbbenve látta, hogy a dudorodás egyre inkább emberformát ölt, és végül egy alak válik ki a vasból. Az alak ugyanolyan szilárdan és biztosan, ahogy előbb a rúd állt, most megindult B. Dezső felé. Az első, amit B. Dezső észrevett, az a kabát hajtókáján levő jelvény volt, az ellenőrnek megfelelő jelekkel telirajzolva. Úgy érezte, iszonyú gyöngeség szakad rá. Testét a dermesztő hideg ellenére egy pillanat alatt ellepte a verejték. Szemét nem tudta levenni az egyre közeledő ellenőr arcáról, akinek tekintete üveges volt, akár az égről függő Holdé... Az ellenőr közeledő alakja egyre magasabb lett, egyre hatalmasabb méreteket öltött, s jó két lépésre lehetett B. Dezsőtől, amikor jellegzetes orrhangján megszólalt: „A MENETJEGYÉT KÉREM!" MOLNÁR IMRE 9
