A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-29 / 48. szám

Következő számunk tartalmából: Jozef Keníž: ERŐSÖDŐ FEGYVERBARÁTSÁG Mécs József: SZÉPEN ZENGŐ BARITON Fister Magda: HA SZAKAD A CÉRNA... Eduard Bass: A CIRKUSZOK VILÁGA (Folytatásos regény) Zolczer János: STOCKHOLM - SKANSEN Az első oldalon riportkép az Elfüstölt egészség című írásunkhoz. A címla­pon Gyökeres György, a 24. oldalon Bistika Valter felvétele? A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Flírlapszolgálat. Kül­földre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Nyugat-Szlovákiából Nyugat-Csehországba átruccanni nem könnyű dolog, de megéri. Az ember azt várná, hogy egy teljesen idegen környezetbe csöppen. Pedig nem így van. Ismerősen bólogat a hársfa, muskátli moso­­lyog.az útszéli virágtartóban, árvácska virít a parkban. A munkából hazatérő háziasszony hatalmas szatyrából kikandikál a nyári ibolya. De hol vette? Hiszen nincs összekötve, tehát nem piaci árustól származik. Boltban ilyen virágot nem árulnak, s ha igen, becsomagol­ták volna. Tán nem is munka utáni bevásár­lásból jön — töprengek magamban, föl-föl pillantva az Új Szóból. Egyszercsak megszó­lal a nagytáskás hölgy. — Már csak négy megálló a végállomásig. — Igen? — csodálkozom rá, mert szőke­ségéből Ítélve vérbeli cseh asszonynak néz­tem. — Nem gondoltam volna, hogy ezen a tájon is megterem a nyári ibolya — mutatok a virágra. — Otthonról hoztam a magvakat, Losonc mellől. Megterem itt -is minden, csak egy kicsit később érik. Van egy kis kertünk a szomszéd faluban, onnan jövök. Zötyög velünk a vonat Cheb felé. A virág­mag gyökeret ereszt az idegen földben. Adaptálódik az ember is. Akik ide jöttek, hazánk legnyugatibb járását választva ottho­nuknak, jobb keresetet, kedvükre való mun­kát reméltek és találtak. Az otthonhoz kötő szálak azért erősek. Csomagban jön a birsal­ma — királyhelmeci rokonoktól — például a fésűsfonó üzem portásának címére. Magya­rul már alig beszél, de a birsalma nevét csak az anyanyelvén ismeri. Bemutatáskor, mint valami rokonát, jóbarátját ajánl az igazgató „kegyeibe". Gondolom, Václav Vyskočil, a fésűsfonó igazgatója különben is szívesen megmutatná birodalmát. Az egyetlen üzem, legalábbis Csehországban, ahol tiszta új-zélandi, élő gyapjúból készítenek szőnyegfonalat. Még­hozzá nem is akármilyet! Abból a fonalból szövi a Bytex azokat a szebbnél szebb sző­nyegeket, amelyeket a szocialista és a kapi­talista országokban egyaránt jó pénzért megvesznek. Most készülnek új, nagyobb teljesítményű gépekkel felszerelni két csar­nokot. Kell a fonal, a Bytex szőnyeget sző belőle s a szőnyegért olajat kapunk. Textilipar és bölcsődei férőhely. Szinte egymástól elválaszthatatlan fogalmak. — A termelésben nálunk csak nők dolgoz­nak — vált témát az igazgató. — Sokan csak dolgoztak volna, ha lett volna kire hagyni 1—3 éves csemetéjüket. Már nagyon ele­günk volt a munkaerőhiányból. Az üzem közvetlen szomszédságában szolgálati laká­sokat építettünk. A tömbház földszintjén bölcsődét rendeztünk be. Gyerünk, nézzük meg, még ott találjuk a babákat. — Á, jó napot, igazgató elvtárs! Látom, vendéget hozott — tárja szélesre az ajtót Marie Cilová, az ügyeletes gondozónő, mi­közben szorosabban magához húzza a kis Lágyát, aki az ismeretlen arcok láttán meg­szeppen. A háromszobás lakásban kényelmesen el­fér tizenöt apróság. Külön ebédlő-, háló- és játszószobájuk van. A fürdőszobában napon­ta automata géppel mossák a pelenkát és az élőkét. A ház olyan szorosan épült az üzem mellé, hogy már a gyárcsamok fala határolja a kis játszóparkot. — Ezt az ifjúsági szervezet teremtette — mondja az igazgató. — Ők kilincseltek a városnál, hogy megkapjuk ezt a háromárnyi területet, ami különben másra nem is való. Földet hoztak, füvesítettek, bokrokat, cserjé­ket, facsemetéket ültettek. Szabták, forrasz­tották, színesre mázolták a hintát, a libikó­kát, a mászókát. t — Ez igen! — mondom elismerően. — Irigylésre méltó az itt dolgozó anyukák hely­zete. Az egyik kapun gyereküket viszik böl­csödébe, a szomszédos kapun maguk térnek be munkahelyükre. Ha tízórai szünetben fü­lelnek egy kicsit, még a szabadban hancúro­­zó gyerek kacagását is hallhatják. így lehet jobb munkára, hatékonyabb termelésre ösz­tönözni az embereket. Most, amikor népgaz­daságunk stabilitása érdekében meg kell gondolni minden beruházást, ésszerű dolog nekifogni egy olyan átépítésnek, amelyhez tőkés országból származó gépek kellenek? — Éppen a CSKP KB 18. ülésének idő­pontjában tanácskoztunk mi, textilipari szak­emberek Bmóban, a következő öt esztendő feladatairól. Megszívleltük Husák elvtárs szavait: „Azt kell előnyben részesíteni, ami leginkább és leggyorsabban hozzájárul a hatékonyság növeléséhez, kulcsfontosságú feladataink teljesítéséhez." A mi fonalunk ilyen; kőolajat importálunk a fonalból szőtt szőnyegért, kárpit-kelméért. Csehországban évszázadokra visszatekin­tő hagyománya van a textiliparnak. A chebi járás ezen kivül még európai, de tán nem túlzók, ha azt mondom, világhírű gyógyforrá­sokkal is rendelkezik. A gyógyulást kereső, üdülő emberek, vagy egyszerűen csak az érdekes látnivaló után vándorló turista el­szállásolása. ellátása ezért nagy gondja az itteni elöljáróknak. — Cheb mindössze öt kilométerre van az egyik fürdővárostól, Františkovy Láznétól — mondja Jirí Mika, a járási nemzeti bizottság szervezési osztályának vezetője. A fürdővá­ros lakossága mindössze ötezer fő, de nya­ranta megkétszereződik ez a szám. És nem csak nyaranta! Lassan már nem tudjuk, mi­kor kezdődik a nyári idény, mikor a téli. A szállodák, éttermek egész éven át üzemel­nek. A nyári hónapokban az átmenő turista­­forgalom miatt nagy itt a zsúfoltság. Nem panaszként mondom, sőt, nagyon örülünk, hogy ilyen nagy az érdeklődés városunk iránt. Felújítottuk, használhatóvá tettük mű­emlék jellegű épületeinket és a várat. Chebben található a legnagyobb védetté nyilvánított terület. Az egész történelmi vá­rosrész az. A felújítása több mint kétszáz­­millió koronába került. Itt egymás mellett láthatók a középkor, a gótikus és a modern urbanisztika építészeti remekei. A legjelen­tősebb műemlékek: a tizenkettedik század második feléből származó vár, a késő gótika stílusában épült ferencesrendi kolostor, a román és gótikus stílusban épített templo­mok, sok-sok ház... A Pogyebrád György királyról elnevezett téren látható az a tizen­egy épület, amelyet „Spalčík" néven emle­getnek. Építésüket a 13—15. század idejére teszik. Stílusukban, kivitelezésükben egye-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom