A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-22 / 47. szám
„S szép Aurora te jösz legelöl. .. Lengjen öröklétű csillagod álma felett" — így búcsúztatja a költötárs, a hű barát, Vörösmarty Mihály Gyászkíséret című tömör, megrázó versében Kisfaludy Károlyt, a magyar romantika kiemelkedő egyéniségét, a fiatal irodalom szervezőjét, vezérét, a magyar romantikus dráma és vígjáték korszerű megteremtőjét, Vörösmarty még nem tudhatta, hogy a sors különös szeszélye folytán 25 évvel később ugyanabban a házban éri a halál, ahol Kisfaludyt. De az már nem véletlen, hogy a gyászoló menetben* az Aurora szimbolikus alakja „lépdel" közvetlenül Kisfaludy koporsója mögött. Kisfaludy Károly és az Aurora neve közel tíz éven át (1821—1830) elválaszthatatlan egymástól. Az Aurorával kezdődött a magyar romantika nagy korszaka. Mi is volt ez tulajdonképpen? Egy ízlésesen kiállított, aranyozott szélű, zöld színű papírba kötött, kis alakú zsebkönyv, almanach, mely a hajnal istennőjének nevét viselte. Ezzel is jelezve, hogy valami új kezdődik a magyar irodalomban. A régi fóliáns-típusú, nehézkes évkönyvek kora lejárt. A könnyed, kis könyvecskét külsőleg német minták alapján, de tartalmában a feltörekvő magyar polgárság Ízlésének megfelelően szerkeszti Kisfaludy és évkönyvét elsősorban a nőknek ajánlja. Jó érzékkel választja meg munkatársait, az új tehetségeket, és tág teret ad a nemzeti romantika ifjú képviselőinek. Olyan társak állnak köréje, mint Vörösmarty, Toldy, Bajza, Czuczor. A klasszicista és szentimentális, deklamáló írások egyre inkább kiszorulnak az évkönyvből. Megjelennek ugyan ellen-almanachok is, de már nem tudnak méltóképpen versenyre kelni az Aurorával és a közönség is elfordul tőlük, mert szárazak, unalmasak és semmitmondók. Az Aurora kora ízlését tükrözte, de igényessége révén már előre is mutatott. Kisfaludy és hívei sokat tanultak „az ősz mestertől", Kazinczytól, különösen a nyelvújítás, a magyar nyelv pallérozása tekintetében, de egyes nézeteit, túlzott tekintélytiszteletét már elavultnak tartják. „A fiatalok — írja Szerb Antal — Kazinczyt saját fegyverével győzik le. Kazinczy művelt és európai volt, de Bajza és Toldy sokkal műveltebbek. Kazinczy Bécsig jutott, Toldy otthonosan mozgott a német irodalmi körökben, Goethe is felkeresi... Kazinczy meg tudta szervezni korának irodalmát, de a fiatalok már szervezetten jöttek a világra. A nagy struktuális különbség éppen szervezettségükben van." Az Aurora szimbolikus képe a zsebkönyvben Míg Kazinczy az ország egyik távoli végéről, szorgalmas levelezéssel szervezte a magyar irodalmi életet, bírált, lelkesedett és tanácsokat osztogatott, addig a fiatalok többsége most már Pesten élt, kávéházakba, magánházakhoz, szalonokba járt és személyes, eleven vitákban tisztázták a leendő irodalom ügyét, céljait. Elképzeléseik nagy visszhangot keltettek a fiatalok, az egyetemisták körében is. így kerültek friss írások az Aurorába. És Kisfaludy is mindent írt, amire a zsebkönyvéhez szükség volt: novellát, életképet, egyfelvonásos színmüvet, balladát, epigrammát, népdalokat stb. És társait is egyre buzdította a korszerű, eleven írásokra. Az Aurora az aránylag színvonalas írások mellett számos metszetet is közölt a versek vagy elbeszélések illusztrálására, de önállóan is. És elsőnek hozott a korabeli évkönyvek közül kottamellékletet, népszerű dalszövegekkel, megzenésített versekkel együtt. Kisfaludyt vezéri szerepre személyes varázsán, daliás termetén és megnyerő modorán kívül az is segítette, hogy ő mutatott először példát arra, miként kell a nemzet történelmét, kimagasló alakjait romantikus drámai hősökké formálni. Elsősorban drámáiban és vígjátékaiban alkotott maradandót. (Stibor Vajda, Ilka, Irene, A pártütök, A kérők. Csalódások stb.) Drámáiban a korabeli magyar társadalmi élet tükröződik^ Vígjátékaiban életteljes, mindennapi alakokat ábrázol, néha metsző gúnnyal, máskor csöndes mosollyal mond felettük ítéletet. Kisfaludy Károly rövid élete is kész regény, és már ez is felkeltette a társak csodálatát iránta. Előkelő családból származott, bátyja KISFALUDY KÁROLY: A józan kritika A literatúra egyedül a lélek szabad honja, oda semmi mellékes út nem vezet, csak a tehetség. Itt se arisztokrácia, se diktátor fel nem állhat s ha valaki magát ez utóbbinak képzeli, mennydöröghet ugyan rövid ideig ingó tetöjén, de utóbb kacaj közt leperdül. Kritika a művészet teóriájából sarjadó észrevétel, személyt nem ismer, csak a munkát: ezáltal tanulja a közönség s lelkesebb író is tisztelni. Ezt azonban némely elkényeztetett író megbántásnak tartja és jaj a szegény recenzensnek, ha a dicséret tengerébe egy csepp vád esik: még öregapjának életét is kifürkészi, hogy valami, éppen a fődologhoz nem tartozó, gánccsal önszülöttjének hibáit eltakarja, pedig hiába, mit a jelen elhallgat, azt az idő annál keményebben kimondja. Az oktalan, vagy szenvedelmektől vezetett kritikus, ki csekélységet vadász, de a jót elhallgatja s önfitogtatásán edzi elméjét: oly kritikus soká nem vakíthat, mert vagy tudatlansága. vagy keresett szofizmák (álokoskodások — szerk. megj.) mindjárt elárulják s csak olyan mint a rossz töltés a fegyverben: a cél fenn áll s csak az elsütő sértődik. A józan kritika az érdem védője; koszorút oly könnyen nem osztogat de a tiszta törekedést szerényen megismeri; csak az elhízottra, ki mindent megvet, ki látkörét túlhagyja vagy külön pályát választ, ki büszke erőszakkal a jobbat fitymálva lép fel a mezőre, arra méltó, hogy ostorát emelje. Mely literatúrában ily kritika mély gyökeret verhet, ott nem fog minden hívatlan kevély hánykódással dicsőséget osztogatni s a csendes érdemen packázni. Epigrammák Aki művészpályát óhajt, tövisit ne tekintse. Bátran törjön elő s tűnnek az éji ködök. Síkos az út s meredek, szűk az élet, szökni tanulj; mert Gyors az idő, megelőz: s hasztalan áldozatod. A tudományt szereted, hírt lángolsz általa nyerni? Kis jutalom, nagy erő annak alapja; vigyázz! Kis dolog is gyakran nagy célt okoz a sokaságnál, Mellyet utóbb tetté érlel az egyes erő. Kezdeni többnek kell; de valódira hatni csak egy tud. Ebbe vegyül a sok, s általa mindenik él. A boldog szerelem hallgat, s titkon szedi bérét; Szép szavak árjai közt néma halálra siet Sándor a Himfy szerelmeinek országszerte ismert költője. Ő a legkisebb, a nyolcadik gyermek, és anyja belehal a szülésbe. Ezért apja kezdettől fogva mogorván, szigorúan bánik vele, csak nénje szerető gondoskodása enyhíti a fiatal fiúban a szülői szeretet hiányát. Az iskolában szertelen, megbukik és a gimnáziumból eltanácsolják. Apja kívánságára katonai iskolába kerül, majd határőrszolgálatot teljesít. Németországban a franciák fogságába esik, de csakhamar megszökik. A katonaságból kiábrándul, már főhadnagy amikor otthagyja a hadsereget. Ezért apja még jobban megharagszik és kitagadja az örökségből. Festőnek készül, Bécsbe megy, beiratkozik a művészeti akadémiára. De ezt is megunja és inkább a színházi előadásokat látogatja. Olaszországi körútja után Pozsonyban, majd Pesten telepedik le. Anyja öröksége elfogy, sokat nyomorog. (Róla mintázta egyik alakját Jókai, És mégis mozog a Föld című regényében). Pesten barátokra talál és egyik korai drámájával a Tatárokkal nagy sikert arat. És ettől kezdve már egyre inkább az új magyar irodalom szellemi vezére lesz. Széchenyi is felfigyel Kisfaludy rendkívüli szervező képességeire, és népszerűségére. 1828-ban őt szemeli ki induló lapjának, a Jelenkornak szerkesztőjévé. A lap engedélye azonban a bürokrácia jóvoltából késik. Kisfaludy szervezetét a sok munka aláássa és egyre súlyosodó tüdőbaj támadja meg. 1830-ban Toldy Ferenc már ily megdöbbenten ír a találkozásukról: „A magos, szertelen erejű, virító egészségű férfi össze volt roskadva ... szava hangtalan, tompa." De még mindig keményen, állhatatosan dolgozik, a Jelenkor programját készíti elő, amikor a halál kitépi a tollat kezéből. A korabeli gyászjelentés így ad erről hírt: „életének 40. évében és így a férfiúi kor legvirítóbb szakaszában, tüdősorvadásból történt halála .. Toldy Ferenc országos gyűjtést szervezett emlékművének elkészítésére, melyet Ferenczy István a rimaszombati születésű híres szobrász mintázott meg. Emlékének ápolására társaságot alapítottak, amelynek egy ideig irányító, meghatározó szerepe volt a magyar irodalmi életben, később azonban a társaság felett is eljárt az idő. Kisfaludy Károly 150 éve halott. De életműve nem fakul el soha. Vörösmarty epigrammájának szép sora, mely sírkövén fénylik ma is őt idézi: „Fenn van időt múló szelleme műveiben". OZSVALD ÁRPÁD Ah! az idő rövid? így sóhajt fel számtalan ember, S mint ölhesse el azt, többnyire arra ügyel; Elme-szorultságát hány ember leplezi azzal. Kit gőgfénye gyötör, bár feje s keble üres. Kétes harcok után az az ember fő nyeresége. Hogy szűk léte körén tűrni s felejtni tanul. Törpe nagyot nem lépsz, ne erőlködj, kár az időért: Fenn csügg a koszorú, nagyra nagy elme mehet. 14
