A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-08 / 45. szám
üvös, száraz őszi este van. A lakótelepek tömbházainak falai — akárcsak a zongorák billentyüsorai — fekete és fehér színben váltakoznak. S épp úgy, mint a zongorán, itt is a fehér szín, vagyis a fehéren világító ablakok vannak túlsúlyban. A konyhában mixer zúg, frissen őrölt kávé illata terjeng, a sarokban pedig ott a vasalódeszka: az esti étkezés után még vasalás következik. A fürdőszobában vígan ég az elektromos hősugárzó és működik az automatikus mosógép is. A fényárban úszó nappaliban a családfő és tíz év körüli fia a tévét nézik, a gyerekszobában pedig hajszárító zümmög, a rádió szól és természetesen itt is ég a villany, akárcsak a hálóban és az előszobában ... Ez a nem éppen takarékos fogyasztás egyszerre terheli a vezetéket. És hasonló a helyzet a szomszéd lakásban, a szomszéd emeleten, a szomszéd lépcsőházban, a szomszéd blokkban! Csoda hát, ha egy-egy négytagú család átlagos villanyáramszükséglete hazánkban csaknem ötezer wattot tesz ki óránként?! Nem titok (sajnos, mégis kevesen tudatosítják!). hogy folyamatosan gyarapodó villanyáram-termelésünk ellenére a gazdasági feladatok fokozódó igényességének megfelelően, legalább ilyen ütemben növekszik az ország áramfogyasztása is. Ez pedig a jó beosztáson alapuló, ésszerű energiagazdálkodás szükségét vonja maga után. A villanyáram így az iparilag fejlett államok gazdasági terveiben és hosszabb-rövidebb időre szóló költségvetéseiben megkülönböztetett figyelemmel kísért tétel lett. Ez alól a KGST-tagországok, így hazánk sem kivétel. Hadd szolgáljak rögtön egy példával: 1948-ban Szlovákiának 102 megawattnyi villanyáramra volt szüksége, napjainkban viszont csupán a Žiar nad Hronom-i alumíniumgyár áramszükséglete 146 megawatt! És a felszabadulás óta a 100 MW fogyasztáson felüli üzemek egész sora létesült Szlovákiában. A Kelet-szlovákiai Vasmű, a Slovnaft, a Dimitrov Vegyiüzem, a stupavai Cementgyár és még hosszan sorolhatnék a nemzetgazdaságilag fontos, nagyfogyasztású gyárakat... De talán elegendő lesz megjegyezni, hogy pusztán Szlovákiában — a háztartások napi szükségleteit is beleértve — jelenleg mintegy három-, három és fél ezer megawattnyi áramra van szükség. Ezért okosan, jó beosztással, a szocialista országokkal együttműködve, közösen kell gazdálkodnunk a rendelkezésünkre álló villamos energiával. A KGST-tagországok egyesített energiarendszerének központja, és ami az áramellátás gyakorlati szempontjából talán ennél is fontosabb: e rendszer központi teherelosztója is Prágában működik. ■ Prága, Jungman utca 29. Szürke, jelentéktelen belvárosi bérháznak tetsző épület, ahonnan azonban 300 ezer megawatt elektromos teljesítménynek parancsolnak. Itt. a KGST-országok egyesített villamosenergia-rendszerének központi áramelosztójában egyeztetik — többek között — a tagországok egymás közötti áramszállításait, összehangolják a nemzetközi távvezetékek karbantartását, intézik a váratlan üzemzavarok miatti „áramkölcsönzéseket". Tavaly igencsak megnőttek az elosztó feladatai. Éppen egy esztendeje, hogy 1979. október 30-án működésbe lépett a Bulgária. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetúnió közös összefogásával épült 750 kilovoltos távvezeték, amelynek révén a KGST-országok és a Szovjetúnió erőműveinek, távvezeték-hálózatainak összekapcsolásával létrejött a világ legnagyobb energiarendszere. ■ Csütörtök van, néhány perc múlva tizennyolc óra. A prágai diszpécserközpont műszerfalának egyik kis ablakában hazánk pillanatnyi villamosenergia-importját regisztrálják piros vonalak. A műszer ezernégyszáz megawattot mutat, nem többet s nem kevesebbet az erre az órára meghatározott mennyiségnél. Elég egy rövid lépés, és egy másik műszerről az is leolvasható, hogy az áram egyik felét a 750 kilovoltos távvezeték, a másik felét pedig a kisebb teljesítményű nagyfeszültségű vezetékek szállítják a fogyasztókhoz. A szomszédos „ablakocskákban" a magyar, a lengyel, a bolgár, a román, az NDK-beli és a szovjet adatok is pillanatok alatt leolvashatók. Persze, mindez — legalábbis a laikus számára — nem azonnal derül ki, hiszen a műszerek nyelvén érteni kell. Herczeg István, a prágai áramelosztó Magyarországról érkezett szakembereinek egyike azonban kiválóan ért mindenhez, ami a diszpécserközpontban történik. így ö segít eligazodni a nemzetközi teherelosztó mindennapi munkájában. — Ezek a műszerek mutatják, hogy a nap bármely pillanatában melyik ország mennyi energiát ad, illetve vételez az egyesített rendszerből. A kölcsönös, előre elhatározott szállításoknak pontos menetrendjük van, ettől azonban bármikor eltérhetünk, ha a körülmények úgy hozzák. Előfordulhat ugyanis, hogy valame-
