A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
A gyermekkórus a Csengő Énekszó hárskúti kerületi versenyén maradt belőle. Már kétszer szerepelt a Tavaszi szél... országos népdalversenyen. Sajnos, nem jutott tovább. — Vegyeskarral 1976 óta foglalkozom. Gyakran bemutattuk műsorainkat helyben, s a forradalmi dalok első járási fesztiváljára is hivatalosak voltunk. Két évig volt együtt a vegyeskar, aztán a már említett ok miatt női éneklöcsoporttá alakult át. Népdalokat énekelünk egyszólamban. Persze két-három szólamú dalokat is tudunk — mondja Korintus László már a falu kellős közepén. Esteledik. Itt valamivel korábban, mint másutt. A nagy hegyek miatt. Hazafelé tartó asszonyok, emberek, az úton kergetőzö gyerekek. kapuban felejtkező idősek, a mindennapi élet sorát tárgyalók. Még mindig a kísérőmre figyelek. Minden kedden este próbára jön össze az éneklöcsoport. Korintus Lászlónak az a terve, hogy a dernői és a hárskúti dalosokat egyesíti. Nem lesz könnyű a dolga, de hát megéri a fáradozást egy nagyobb, fejlödöképesebb énekkarért. Szülőfalujában is ő vezeti a huszonhat tagú vegyeskart. Két-három szólamú dalokat tanulnak be. Az általános iskola negyvenöt tagú gyermekkórusának is ő a karnagya. A Csengő Énekszó hárskúti kerületi versenyén második helyen végeztek, így részt vehettek az érsekújvári országos döntőn. — Elég gyengén szerepeltünk Érsekújvá rótt. Ezért elsősorban magamat hibáztatom. Egész úton énekeltek a gyerekek, és én hagytam. Elfáradtak, elfásultak. Izgalom, hőség, minden közbejött. Fáradtan álltak ki a versenyre. Rossz volt az időzítés. Nem tört le a kudarc. Azon iparkodom, hogy egy további rangos versenyen már jobban szerepeljünk. A gyerekek elég sok időmet veszik el. S gond a jóhangúak összeválogatása. Az iskolának mindössze százötven tanulója van! A varroda közelében Koleszár Ferenc jön ki az udvarból. Kaszanyél nyomja a vállát. A káposztáskertbe tart, s megáll velünk egy szóra. A rozsnyói erdőgazdálkodási üzem méhésze. Százötven családot gondoz. Állomáshelye a nem is olyan közeli Jablonca (Silická Jablonica). A CSEMADOK helyi szervezetében betöltött szerepére utalva mondja: — Ha már elvállaltam az alelnökséget, minden mást félre teszek a gyűlések idejére! Koleszár Józsefnét, a helyi szervezet pénztárosát nem találjuk otthon. A kapu nyitva, az ajtó zárva. Az úton futunk össze. A szárnyasoknak hozza a szemet targoncán. Lelkes CSEMADOK-tag jól gazdálkodik a helyi szervezet pénzével, és nagyon eredményes tagtoborzó. — Nincs olyan év, hogy ne szereznék új tagokat. Öt-tíz tagot is szerzek évenként! — közli az egyszerű tényt. A faluban sétálva, köszöngetve és a köszönéseket fogadva a tizenkét tagú tánccsoport is szóba kerül. Vezetője Mázik Edit. Segítőtársa Majoros Mária fizetett népművelő. A tánccsoport járási rendezvényeken, dal- és táncünnepélyeken szerepelt eddig, s egy alkalommal Gombaszögre is kapott meghívót. A táncosok modern táncokat is betanulnak. — Sajnos, kevés az érdeklődő fiú — mondja Korintus László. — A futball vonzza jobban őket. Az utóbbi években ifjúsági és felnőtt csapata is volt a falunak. A felnőtt csapat már a második osztályban is futballozott egy évig. Az ifi csapat azonban megszűnt. Anyagiak miatt. Kis falu Dernö, nem birt el két csapatot. Már csak a felnőttek rúgják a labdát. Most a harmadik osztályban játszanak és a negyedik helyen állnak. Korintus Lászlóval a helyi nemzeti bizottságra is benyitunk. Az elnök azonban alig pár perccel előbb ment el valahová. A falu dolgaira terelődik a figyelmem. Kísérőm ugyanis a hnb képviselője és az oktatási bizottság elnöke. — Kultúrház van? — kérdezem. — Van, de alig kifűthetö, nedves, dohos. — S a kilátás? — A következő ötéves tervben önsegéllyel főiépül az új kultúrház. Az új vendéglátóipari üzem építése is a következő ötéves terv feladatainak része. A hangosanbeszélő is elkészült a fiatalok jóvoltából. A SZISZ helyi szervezet dolgozik. Dobai Péter vezetésével minden közhasznú munkában részt vesz! — Például? — Ebben az évben a szénakaszálásban tettek ki magukért a fiatalok. Jutalmat is kaptak. Ismét dombra kapaszkodunk fel. Korintus László bevezet a lakásába. Beesteledett, elcsendesedett a falu, hallgat a fiatalok megépítette hangosanbeszélő. Délután rövid műsort sugárzott. A hangosanbeszélö-kör Erdős Lászlóné tanítónő vezetésével időnként műsort ad. Korintus László lakásában feketekávét kortyolgatva beszélgetünk tovább. Arról, hogy sok az iskolán kívüli elfoglaltsága, de nem fárad. Negyvenéves, két iskolás gyermek apja, hét esztendeje a CSEMADOK helyi szervezet elnöke. MÁCS JÓZSEF BÚCSÚSZÓ HELYETT V Hirtelen és csendben távozott közülünk, a nyílt utcán teperte le őt az alattomos gyilkos kór. Sem hitvesétől, sem rokonságától. sem barátaitól nem tudott elköszönni. Bulla Tibor 1911. július 14-én született Ipolyságon (Šahyj és a honti tájnak ebben a központjában élte le egész munkás életét. Mint iparos már ifjú korától bekapcsolódott az akkori Ipartársulat kulturális munkájába, s élete végéig hű maradt a közművelődési tevékenységhez. Mint cukrász is megtette a magáét, mert előbb mint önálló kisiparos, később mint az állami kiskereskedelmi hálózat szakembere tisztességet és becsületet szerzett magának munkájával. Nem volt értelmiségi, mégis elévülhetetlen érdemeket szerzett drámák, komédiák és zenés játékok tucatjainak színpadra állításával. Biztos és mondhatni. szakavatott kézzel vezette hosszú éveken át mint rendező az ipo'ysági helyi szervezet amatőr színjátszó gárdáját. Munkálkodott a CSEMADOK Központi Bizottságában, a járási bizottság elnökségében és a helyi szervezet vezetőségében. Rengeteg kulturális akció szervezéséből vette ki a részét, ezeknek emléke élénken él és megmarad azok szívében. akik ismerték, szerették, s akik vele együtt munkálkodtak a kultúra terjesztésében. Az egész város részvéte kísérte utolsó útjára Bulla Tibort. Vas Ottó. a József Attila Irodalmi Színpad vezetője a nyitott sir felett Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd című költeményének egy részletét mondta el. majd Korpás Pál. a helyi szervezet titkára a CSEMADOK Központi Bizottságának, járási bizottsága elnökségének és a helyi szervezet vezetőségének nevében búcsúzott Bulla Tibortól. az örökifjú Tibi bácsitól, akinek koporsóját az egykori műkedvelők vitték a sírig, hogy ezzel is leróják kegyeletüket és szeretetüket a sokoldalú ember, a talpig férfi, a hű hitves és az aktív CSEMADOK vezetőségi tag előtt. Százak és százak szemében csillant meg a könny, amint eltűnt a koporsó a nyitott sírban. Hullottak a rögök, a szülőföld hantjai. Elment egy ember, aki a miénk volt. aki közülünk jött. aki nekünk élt és értünk dolgozott. ROZSNYÓ JÓZSEF 7
