A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-01 / 44. szám
KIÁLLÍTÁS Amatőr képzőművészek tár/ata A CSEMADOK rozsnyói (Rožňava) járási szervezetének keretében működő képzöművékzeti szakkör tagjainak tárlata nyílt meg a napokban a Bányászmúzeumban. A három éve alakult szakkör munkájának eredménye először kerül a nyilvánosság elé! Akvarellek, szénrajzok, olajfestmények, fafaragások, makramék és kombinált technikával készült alkotások láthatók a kiállításon. A kör vezetője tájképeket fest; a gömöri táj évszakonként változó szépségeit örökíti meg vásznain. Krajnyák József a természet báját, lírai hangulatát igyekszik visszaadni festményein, az ember feloldódását, nyugalmát a szabad ég alatt. Lucák Anna szénrajzain és akvarelljein szimbólumok alkalmazásával igyekszik merész formában kifejezni a természetnek érzelmeinkre gyakorolt hatását. Smíd Károly festményein meleg színek harmóniájával fejezi ki az ember és a természet egymásra utaltságát. Koreny Sándor olajfestményein, azt mondhatni, „panoramatikus portrét" készít egy-egy tájról. ■Sarci Béla pasztelljei az ember lakókörnyezetének természeti világából táplálkoznak. Ulman István művészi önkifejezésének eszköze és alapanyaga a fa. -Megható szépséggel és formagazdagsággal tudja ábrázolni, kifejezni a hétköznap történéseit, az élet bölcsességeit, igazságait, valamint az idő elvont gondolatiasságát. Az egyszerű emberekről készült portréi is figyelemre méltók. Kuchta János országos viszonylatban is ismert amatőr festő. Már több Ízben állított ki, és díjjal jutalmazták alkotásait. Témavilága a természet; ennek fejlődését, változásait, történéseit, az embernek a természethez való viszonyulását igyekszik színekbe, formákba, szimbólumokba foglalni. A szakkör azzal a céllal alakult meg, hogy a kezdő amatőr alkotókat összefogja s megfelelő vezetéssel, az ihlet sugallta spontán próbálkozásaikat konkrét irányba terelve, célszerű munkára serkentse őket. További szándékuk az volt, hogy a szakkör iskolát is jelentsen a számukra, ahol fejleszthetik rajzkészségüket, technikai tudásukat. Eredményes és figyelemre méltó munkát végeztek, annak ellenére, hogy nem rendelkeznek valamirevaló műteremmel. Az összejöveteleiken megbeszélik, megvitatják, elemzik egymás munkáit; vagy meghatározott témákon dolgoznak; kijárnak a szabad természetbe, hogy témákat, ötleteket gyűjtsenek alkotásaikhoz. Tárlatukat a járás több községében is kiállítják. Korcsmáros László FOLYÓIRAT Balassagyarmati Honismereti Híradó Magyarországon a honismereti mozgalom az utóbbi évtizedben fontos szerepet tölt be a közművelődésben — elsősorban a kisvárosok szellemi életében. Balassagyarmaton mindössze néhány évvel ezelőtt alakult meg a Honismereti kör. A gyarmati klubtagoknak azóta saját székházuk, klubkönyvtáruk és kiállítótermük van. A Honismereti Körön belül pedig komoly munka folyik: a tagok kutatják és feldolgozzák a város történetét, gyűjtik a múlt tárgyi emlékeit, ismerkednek a vidék hagyományaival, alakítják a szűkebb pátria jelenét, egyszóval tartalmasabbá teszik hétköznapjaikat. Nemes munkájuk eredményeként már 1979-ben megjelent a Honismereti Híradó első száma. Erre az egyszerű kiadványra több szempontból is érdemes odafigyelnünk. Lombos Márton nyugalmazott tanácselnök, a város díszpolgára a Híradó első számában a kör célját, küldetését próbálja körvonalazni. Kovalcsik András gimnáziumi tanár gondolataiból érdemes legalább néhány sort idéznünk: „Balassagyarmat lakosságának elsősorban azt kell megismernie, ami az övé. A város lakosságának több mint a fele az elmúlt 20—25 évben került ide. Az, hogy tényleg ide tartozó legyen, nemcsak lakás és munkahely kérdése; a meghonosodás fontos tényezője, hogy az ember kapcsolódni tudjon a közös gyökérhez, vérévé kell, hogy váljon az új lakóhely kulturális múltja." — hangsúlyozza a kör agilis elnöke, aki — mint írásából kiderül—szintén a közelmúltban került a városba. Miről olvashatunk még az említett Híradóban? Mindenekelőtt Dr. Szabó Károly Mikszáth és Balassagyarmat c. munkáját ajánlom az olvasó figyelmébe. A továbbiakban olvashatunk Horváth Endréről, a kiváló magyar grafikusművészről, a rézmetszés nagy mesteréről. Horváth Endre emlékét egyébként a város állandó kiállítással őrzi, s róla nevezték el a balassagyarmati galériát is. Ugyancsak a Híradó első számában találhatjuk Nagy Imre biológus-tanár írását, melyben az Ipoly menti táj természeti szépségeit mutatja be. Csáky Károly KÖNYV „ Mifánto/ógia " Miért éppen a rezet vágja ki, aki kitesz magáért? Miért éppen azt érzi a becsapott, hogy lóvá tették? S becsapóját miért éppen úgy szidja, mint a bokrot? És miért éppen kosarat ad a lány a neki nem tetsző gavallérnak? S vajon mi lehet az a duga, amelybe a terveink szoktak dőlni, hogy kezdhet az ember elölről mindent, míg úgy-ahogy ismét zöld ágra vergődik ? Furcsa viszonyban vagyunk édes anyanyelvűnk ékességeivel, a szólásokkal. Használjuk őket, ismerjük mai jelentésüket — eredetükről azonban nem sokat tudunk. Ha ez kerül szóba, bizony csak állunk, mint borjú az új kapu előtt, míg nem siet segítségünkre olyan szenvedélyes „mifántológus", mint 0. Nagy Gábor, akinek Mi fán terem ? című, a magyar szólásmondások eredetével foglalkozó könyve immár a harmadik kiadásban jelent meg a Gondolat és a Madách közös kiadásában. A tudós szerző mintegy kétszáznyolcvan hosszabb-rövidebb cikkben vagy háromszázötven szólásunkról ad roppant érdekes, adatokban gazdag, színesen, olvasmányosan megírt magyarázatot. A cikkeket olvasva valóságos „detektívmunka" részesei vagyunk: vallatóra foghatjuk a múltat, a nyelvi archaizmusokat, nyelvjárások szavait, népnyelvi fordulatokat, művelődéstörténeti emlékeket, néprajzi adatokat, szokás- és hiedelemvilágot, mesterségeket, társadalmi rétegeket és csoportokat; megtudhatjuk, mi szólásaink között a belső fejlemény, mi az emberi képalkotó adottság nemzetköziségét bizonyító jövevényszólás, stb. A kötetet irodalomjegyzék s betűrendes szó- és szólásmutató zárja, Kovalovszky Miklós előszava, illetve a szerző szóláselméleti tanulmánya nyitja. Ezeket főleg nyelvünk hivatásos művelői hasznosíthatják; azt a szemelgetésre, böngészésre csábító, fáradtabb pillanatokat kellemessé varázsoló anyagot, ami a nyitó- és zárófejezetek között van, mindenki, aki anyanyelvűnk titkainak ismeretében is el akar jutni odáig, hogy kivágja a rezet. (zalabai) HANGVERSENY Paul Hindemith: Világharmónia Ritka zenei csemegének lehetett szem- és fültanúja a bratislavai közönség szeptember 23-án. A még meg sem kezdődött hangversenyévad nagy szenzációjára került sor ezen az estén: Hindemith Világharmónia című zenedrámájának oratórikus előadására. Miért nevezhetjük ezt a hangversenyt szenzációsnak? Egyrészt azért, mert a nagy német mesternek 1951-ben befejezett s 1957-ben előadásra került operája csak nagy ritkán hallható teljes egészében, valójában csak a belőle készült, három tételes „szimfónia" vált a közönség ismerősévé. Pedig a mostani, noha csak koncert-szerű előadás is eleven bizonyítéka, hogy zenedrámákban oly szegény századunk egyik nagy remekét alkotta meg Hindemith e Keplerről szóló müvében ugyanúgy, mint az évtizedekkel korábbi, emennél jóval ismertebb és népszerűbb Grünewald-operában, a Mathisz, a festő-ben. Azt persze el kell ismernünk, hogy nem könnyű, fülbemászó zene Hindemith muzsikája. Azért hangsúlyozom ezt, mert közismert, hogy a mester, legalábbis indulásakor, Schönbergék „arisztokratikus" zenéjével szemben a közérthető, tömegeknek szóló muzsika elméletét hirdette, s ez egyáltalán nem fogható rá a Kepleroperára, amely különösen megterheli az átlagközönség befogadóképességét. A másik ok pedig, amiért szenzációsnak minősítettük e hangversenyt: az előadógárda. Mert ez valóban „európai" színvonalú volt. Kezdve a karmesterrel, az osztrák Kurt Wossal, aki már a Világharmónia ősbemutatóját is vezényelte, és folytatva a jugoszláv Ferdinand Ftadovannai (Kepler) és Kruno Cigof\a\ (Wallenstein), az NDK-beli Sigfried Vogel! e\ (II. Rudolf) és Ute Trekei-BurckhardtXa\ (Kepler anyja), valamint az amerikai (Joan Zimmermánnai (Kepler lánya) és a magyar Csengery Adriennéi (Kepler felesége). Érvnek, gondolom, ez a névsor is elég annak bizonyítására, hogy valóban kivételes zenei produkciónak lehettünk részesei ezen az estén. Egy kérdést kell csak föltennünk épp eme jólsikerült koncert ürügyén: vajon miért csak ilyen fehér holló a huszadik századi zene fővárosunk zenei életében, s miért csak ilyen kivételesen ritka az effajta rangos előadógárda Bratislavában ?-esi-1932-ben Greta Garbo gyöngéden megcsókolta ezt a rózsát, s barátjának, Cecil Beaton fényképésznek ajándékozta. Beaton kincsként őrizte, ám az élet rövid, s a fényképész halála után a rózsát elárverezték: egy újzélandi fényképész vette meg. Úgy látszik, Greta csókja még mindig sokat ér... Mikor januárban Rosanna Giannininek, a csinos olasz tanítónőnek hatosikrei születtek, a mosolygó, ám döbbent anyuka fényképe körbejárta a világot. A Gianniniházaspár azóta belenyugodott sorsába. Fabrizio, Roberto, Linda, Francesco, Giorgio és Letizia pedig nőnek — mint annak a rendje. A női gyeplabda az idén szerepelt első ízben az olimpia műsorán. De hogy ősrégi játék, azt ez az Athénben felfedezett féldombormű is bizonyítja. 8