A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-12 / 28. szám
KÚTVÖLGYI ERZSI Nálunk a legkisebb hal is ekkora — mondja nyilván Tereza a többieknek Barna arcok a textilgépek fölött, barna ujjak ügyesen kezelik a gépeket. Színesbőrű fiatalok. Spanyolul beszélnek egymással. Kubai ak. A Nemzetközi Nőnap Vállalatnál, vagyis a Cérnagyárban tanulják ki a szakmát. Dolgozni és tanulni jöttek hozzánk. Kíváncsian, várakozással. Nekünk Kuba, nekik mi jelentjük az egzotikumot. Nyilván éppoly izgalommal készültek hozzánk, mint ahogy a mi fiaink, lányaink készülődnek hozzájuk. Meszsziről jöttek. Még a gyorsjáratú repülőgépek korszakában is messze van tőlünk Kuba, nekik meg Kubától Csehszlovákia. Mondom nekik, olyan messziről jöttek, hogy már nem is lehet honvágyuk. Nevetve tiltakoznak: Minél messzebb van az otthon, annál nagyobb a honvágy! Igazuk lehet, ők csak tudják: négy évre jöttek hozzánk a nyugati félteke első szocialista országából, a Szabadság szigetéről. — Most vannak itt első éve — tájékoztat Nelida Noskovičová, a Komenský Egyetem Bölcsészkarának spanyol szakos tanárnője, aki itt a tolmács szerepkörét betölti. Nagy a tekintélye, hallgatnak a szavára, megbíznak benne. Bármiben kell dönteniük, először rámutatnak: Nelida! Boldog izgalommal állnak a fényképezőgép lencséje elé a lányok. Előbb ők maguk, aztán közösen a fiúkkal. — Tereza — mutat magára az egyik karcsú, nyurga lány. Amikor mosolyog, mintha kétszer huszonnégy foga lenne; füléig szalad a szája. De a többinek is ugyanolyan hófehér a foga. — Tereza — mondja ismét a kubai lány. — Maria Tereza Grenot — tagolja, hogy megértsük. — Jó, Tereza, értem — válaszoltam. Maria Tereza Grenot. Tapsol örömében. Lám, milyen könnyen megértjük egymást. Egyszerű munkáslány Tereza, kérges a tenyere, nyilván nehezebb Vannak találkozások, amelyekre évek múltán is olyan tisztán emlékszem, mintha tegnap történtek volna. Vannak emberek, akiknek kézszorítását most is érzem, vibráló tekintetükkel, sugárzó magatartásukkal évek után is hatványozottan élnek emlékezetemben. Kútvölgyi Erzsivel 1974-ben találkoztam először. Tavaszi esőben fürödtek a Virányos utcai gesztenyefák, amikor becsöngettem hozzá. Alacsony, törékeny termete már akkor is johannai erőket sejtetett. A stílbútorral berendezett szobában Törőcsik Mari és Darvas Lili arcképe tekintett ránk. Róluk kevés szó esett; a Szabad lélegzet szövőgyári munkáslányáról — aki dacosan haragban állt a világgal — annál több. De őt nemcsak Jutka sorsa izgatta. A Mészáros Márta-film többi, útját kereső munkásnöje is érdekelte. Aztán a rendezőről beszélgettünk, akitől első filmfőszerepét kapta, és az alkotásról, amelynek nem sikerült komoly vitákat kavarnia. Később fényképek kerültek az asztalra. Júlia, Aldonza-Dulcinea, Varvara ... Arra is jól emlékszem, volt a képek között egy, amelyet sokáig nézegettem, bár kevésbé találtam jónak. A fotós az oka, gondoltam. Később jöttem csak rá, a színfalak mögött készült felvétel próba közben született. Azokban a percekben, amikor egy új arc, egy új magatartás nyert végső formát a képzeletében. De Kútvölgyi Erzsit különben sem lehet sztárnak fényképezni. Ő egyéniség. ... és egyéniségének varázsa minden szerepén átsüt. így sodort magával Shaw lotharingiai parasztlányaként, Dosztojevszkij—Ljubimov izzó tekintetű Szonyájaként; ezért csodáltam meg vonzó Helénáját és tragikus sorsú Zsófi nővérét a Herkulesfürdői emlék című filmben. Néhány hónappal ezelőtt a Minden jó, ha vége jó próbáján láttam őt viszont. Összekuporodva ült a francia király udvarában — távol a grófnőtől, messze a gőgös főúri csemetétől. Ruttkai Éva és Lukács Sándor már vagy ötödször vitatkozott a „méltatlan" frigyről, ő mégsem mozdult a színpadról. Csak ült és figyelt. Láttam: összeszorított foggal. Aztán tolókocsin megérkezett a beteges király, s ő Helénaként máris körülötte sürgött-forgott. Szinte egyik percről a másikra lett a drámairodalom egyik legvonzóbb nőalakja. Véget ért a próba, s én arról faggattam, milyennek látja önmagát? Kérdésemre kérdéssel válaszolt. „Ismersz, nemde? Hát, akkor? .. Hogy milyennek ismerem Kútvölgyi Erzsit? Kevés a hozzá hasonló őszinte ember. És azt is tudom, bizonyos fokig minden szerepe önmaga. Johanna is, Szonya is, Heléna is. G. SZABÓ LÁSZLÓ (Máté Magda felvétele) Nelida Noskovičová szeretettel beszél tanítványairól 16
