A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-18 / 42. szám

Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: ORSZÁGOS PILLANATKÉP Mécs József: NYÁRUTÓ KARLOVY VARYBAN Keszeli Ferenc írása az új nógrádi galériáról BÁBI TIBORRA EMLÉKEZÜNK Neumann János: FORTUNA BIRODALMÁBAN Kardos Márta: ATOMENERGIA A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN Az első oldalon riportkép a Barlang­túra a Bükkben c. íráshoz. A címlapon Stibrányi Gusztáv, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Kül­földre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­­kézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. Olykor délutánonként, olykor estefelé, amikor a bratislavai lakások ablakai­ban már lassan lámpafény gyullad, egy egyenes tartásé, kerek arcú férfi indul el napi sétájára. Gyakran előfordul, hogy a felesége, egy alacsony termetű, soványka asszony is ott lépdel mellette. Az asszony neve: Karda Andrásné Steiner Jolán. Gondolom, véletlen játéka a sorsnak, hogy a Karda házaspár a szlovák főváros Steiner Gáborról elnevezett sugárútjának közvetlen tőszomszédságában, a forgalmas Steiner ut­cával párhuzamosan futó Szabó utcában lakik. így hát Jolán asszonynak, bárhányszor lépjen ki az utcára — mindig eszébe jut az édesapja ... És alig egy kőhajitásnyival ar­rébb még élénkebb emlékek sejlenek föl benne, hiszen a belvárosba menet STEINER GÁBOR, a mártírhalált halt kommunista for­radalmár emléktáblája előtt vezet el naponta az útja. Ha ideje engedi, akkor meg-megáll egy pillanatra apjának márványból faragott arcmásánál, s a tekintete ki tudja hányadszor végigfut a dombormüvet díszítő, köbe vésett sorokon is. (Tükörfordításban:) A CSKP ALA­PÍTÓ TAGJÁNAK, KIVÁLÓ SZLOVÁKIAI FUNKCIONÁRIUSÁNAK ÉS FASISZTAELLE­­NES HARCOSÁNAK EMLÉKÉRE, AKI 1942. 10. 8-ÁN HALT MEG BUCHENWALDBAN. Kardáné Steiner Jolán ilyenkor eltűnődik, és néha alig hallható sóhaj — emlékeinek belső visszhangja — hagyja el ajkát, mert újra meg újra ismert arcok, szempárok villan­nak föl előtte. Idős, ma már veterán párthar­cosoknak számító kommunistáké, akikkel ta­lán öt-, talán tízéves kislányként találkozott először Steinerék komáromi lakásán, a Váro­si Munkásotthonban vagy a forró hangulatú népgyűlések és földmunkássztrájkok közvet­len szemtanújaként. . . Majálisokon, kulturá­lis rendezvényeken, parázs hangulatú tömegösszejöveteleken sokan fejcsóválva kérdezgették: „Mit keres ez a gyerek közöt­tünk?" De Jolika hangját felerősítve a többi­ekkel együtt énekelt, követelte a munkát, kenyeret! A többiekkel, akik apjának: a Komárom (Komárno) környéki munkásság egyik vezé­rének harcostársai és választópolgárai vol­tak. Kettesben lépegetünk a bratislavai Steiner utcán. És Jolán asszony, mint már oly meg­számlálhatatlanul sokszor, most is megáll az utca legelején elhelyezett emléktábla előtt. Először az emlékezés pillanatai, aztán a tár­salgás percei következnek. — Hogyan emlékezik a saját gyermekko­rára, az édesapjára? — Gyerekkoromra, természetesen, kissé hézagos emlékeim vannak, hiszen a Magyar Tanácsköztársaság idejében alig voltam öté­ves ... Emlékszem például apám egyenru­hájára, aki akkor a magyar Vörös Hadsereg katonája volt, majd a Tanácsköztársaság egyik népbiztosa. A forradalom leverése után a „likvidálandó kommunisták listájára" ke­rült, de az elhatalmasodó fehér terror halálos ítélete elöl sikerült hazaszöknie Komáromba. Ettől a naptól kezdve sorsunk szinte elvá­­laszthatatlanná vált a dél-szlovákiai munkás­­mozgalomtól. Eléggé szűkös lakásban él­tünk. úgyhogy én is. testvéreim is tanúi vol­tunk apám és a hozzánk érkezők beszélgeté­seinek. Szeretett, segített bennünket, bár felelős politikai munkája miatt csak kevés időt tölthetett otthon. Gondolom, nem is lehetek pártatlan megítélője egyéniségének, mert ma is még sok tekintetben elfogult vagyok vele szemben; manapság is számta­lanszor fölteszem magamnak a kérdést: va­jon mit szólna ö ehhez vagy ahhoz a problé­mához? — Miképpen teltek a család hétköznap­jai? — Apám szinte állandóan úton volt. Elő­fordult, hogy egyetlen vasárnap két-három beszédet is tartott és rendszeresen látogatta a pártszervezeteket is. Rengeteg időt töltött a Munkásotthonban, ahol kulturális rendez­vényeket, értekezleteket, egyszerű összejö­veteleket tartottak. A húszas évek derekán szervezkedés és lázítás vádjával elítélték, és csak az mentette meg a két év börtöntől, hogy megválasztották képviselőnek s igy mentelmi jogot kapott. Gyakran járt Prágá­ban és Bratislavában is. — Voltak egyéni kedvtelései is? — Szinte minden idejét lekötötte a párt­munka, de utazás közben vagy szabad órá­iban rengeteget olvasott. A mi olvasmánya­inkat is ö irányította, de egyben az is érde­kelte, hogyan értettük meg a könyvben leírta­kat. — A korabeli források alapján Steiner Gá­bor nagyszerű szónok volt. Véleménye sze­rint mivel tudta újra meg újra magával ra­gadni a tömeget? — Általában a mindennapi életből vett példákra építette beszédeit, így a tömegek könnyen megértették szavait. Tulajdonkép­pen a magyar dolgozók képviselője volt mind a városi testületben, mind a parlamentben, de ö mindig és mindenütt úgy lépett föl, hogy az egész ország, minden kizsákmá­­nyoltjának jobb életéért harcol! — Önök ketten mikor találkoztak utoljára ? — Ezerkilencszázharmincnyolc szeptem­berében egy vonatban utaztunk. Én Bratisla­­vából Kassára, ő pedig Zsolnán keresztül Prágába, ahol a következő év márciusában, az emigráció szervezése közben, a szovjet nagykövetség épülete előtt fogta el a Gesta­po. Akkoriban édesanyám is Prágában tar­tózkodott és a járda túlsó széléről, szótlanul, szemrebbenés nélkül kellett végignéznie, a­­hogy apámat Zupka és Kosík elvtársakkal együtt a pankráci börtönbe szállították ... — A pártalapító komáromi kommunisták közül is emlékszik még néhány névre? Kardáné Steiner Jolán, az akkori idők bá­tor és fegyelmezett Jolikája beszélgetésünk során most mosolyodik el először. Arcán valamiféle kislányos derű suhan át: — Higgye el, apám nagyon sok emberrel 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom