A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
■ Jó ivóvízben szegény járás. Szárazságban itt egyenesen hiánycikk a víz. Ilyenkor Léván (Levice) kínlódva, szortyogva jön ki a csapból a víz. Vizbehozatalra szorul a járás. És ezen a nagy gondján végeredményben majd csak a körülbelül kétezerig megépülő bősipolyság-lévai vízműhálózat segít. Ekkor az egész Ipoly és Garam völgye jó és egészséges vizet kap. Golyvás emberre esik pillantásom a járási székhely főterén. Melegen süt a nap. Fekete kabátja a bal vállára akasztva, kalapja egészen a feje búbjára feljebb tolva. — Hová való? — kérdezem. — Ipolyfödémesre — mondja. A golyvát nézem. Öklömnyi nagyságú. — Jó vizet isznak? — Nekünk jó. Válaszán nem csodálkozom. Évszázadok óta isszák a kutak egészségtelen vizét, s a golyvát nem tartják veszélyesnek. Emberem már messze jár, az autóbuszállomásra siet. Lassan ballatünk jó ivóvizet a faluban és határában, de a fúrások sehol nem jártak megfelelő eredménnyel. így a födémesiek rossz minőségű vizet isznak a bős-ipolyságlévai vízműrendszer elkészültéig. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezem meg, hogyan történik az ivóvíz keresése? — Nem mi keressük. Mi csak megrendeljük a fúrásokat. Ezek költségeihez évente bizonyos összeggel a járási nemzeti bizottság is hozzájárul. Járásunknak szinte minden részében történt már fúrás, de egyik helyen bár jó a víz, de kevés, másutt meg, ahol bő a forrás, rossz a víz minősége. Kevés a vezetékes rendszernek megfelelő víz. — Mi tulajdonképpen az irányításod alatt álló üzem feladata? — Honnan kezdjem? Mi látjuk el a lakosságot jó ivóvízzel. Mi építjük a vízmű- és a csatornahálózatot. — Mit értesz azon, hogy mi? — Az üzem százkilencvenhárom dolgozóját. — Folytasd! — Járásunk tizenegy községében gok utána. A Ladányi utcába tartok, a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatorna Művek lévai járási üzemét akarom felkeresni, amelynek igazgatója Szebellai János, a CSEMADOK Központi Bizottságának tagja, a járási nemzeti bizottság képviselője. Már előző nap is kerestem, de nem tudtam találkozni vele. A CSEMADOK járási bizottságának titkárságán vártam rá, mert délutánra elnökségi ülést hívott össze, aztán telefonált, nem lehet jelen, a járási nemzeti bizottság plenáris ülésére kell mennie. Másnapra maradt a látogatás, s korán reggel azzal kopogtattam be hozzá, hogy a főtéren megszólítottam egy golyvás embert, aki ipolyfödémesi volt. — Sok a járásban a golyvás ember? — Nem mondhatnám, de ipolyfödémesi golyvásokról én is tudok — mondja Szebellai János. — A község vezetői kérik, igénylik a jó vizet. Szívesen vállalnák, hogy társadalmi összefogással megépítik a vízvezeték-hálózatot, s mi meg is tettünk mindent. Nem rajtunk múlott, hogy Ipolyfödémesen még mindig nincs jó ivóvíz. — Hát? — Volt egy mende-monda, amely szerint a Lomocok-dülőben valamikor három olyan forrás volt, amelyeknek a vize elárasztással fenyegette a falut, s az emberek csak mázsás kövekkel, harangokkal voltak képesek betemetni őket. Hát mi a hatvanas évek végén kibontottuk, megtisztítottuk ezeket a forrásokat, de nem tudtunk velük mit kezdeni, mert mindössze fél liter vizet adtak másodpercenként. Tovább keresaJL MACS JÓZSEF épült már vízmű, illetve vezetékrendszer. Ezek mind hozzánk tartoznak. További hét ilyen kisebb vízmű a jnb vagy a hnb felügyelete alá tartozik. Persze a vízművek mennyisége még távolról sincs arányban a lakosság számával. S állandó gond, hogy szegények vagyunk jó, egészséges ivóvízben. — Történnek erőfeszítések a helyzet megváltoztatására ? — Kálnán épül egy vízminőségjavító állomás. Ha elkészül, kezdetben száz, később száznegyven liter víz lesz a kapacitása másodpercenként. Ezzel a mennyiséggel már megjavíthatjuk Léva vízellátását, ugyanakkor Kálnát, Újbarsot és Kiskozmályt is bekapcsolhatjuk a vízvezeték-hálózatba. — Mi a jelenlegi helyzet? — 1960-ban járásunkban csupán öt vízvezeték-rendszer volt. 1980 június végéig járásunk körülbelül 120 ezer lakosából 47 760 kapott vezetékes vi zet W Ô W Í 12
