A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-04 / 40. szám

FOLYÓIRAT Szabadidő Magazin A budapesti Lapkiadó Vállalat gondozásá­ban „Szabadidő Magazin" címmel negyedé­venként új, 64-oldalas folyóirat jelenik meg, mely a világszerte immár szép számban megjelenő ilyen jellegű folyóiratokhoz ha­sonlóan a szabadidő hasznos eltöltéséhez kíván segítséget nyújtani, ösztönzést és jó ötleteket adni az olvasóknak. A 3. számban „Munkaidő-szabadidő" címmel érdekes, elgondolkoztató beszélge­tést közöl a lap a Magyar Népköztársaság munkaügyi miniszterével, dr. Trethon Fe­renccel. Zika Klára, Dogossy Katalin, Máriás­­sy Judit és Bajor Nagy Ernő írásai azokról szólnak, akik szabadidejük egy részét a tévé képernyője előtt töltik, s kiderül, hogy bár a televíziózás valóban a tömegek kedvelt szó­rakozása, azért kivételek is akadnak, akik nem szeretik és nem is nézik a tévét. A népszerű muzsika kedvelői ebben a szám­ban is megtalálják a 12 oldalas „Ritmus" című rovatot, amely ezúttal a country-muzsi­­kával, a műfaj kiváló magyar művelőivel, a Fonográf, a Bojtorján és a 100 Folk Celsius együttesekkel foglalkozik és Bob Dylan-ről, valamint a woodstocki popfesztiválról közöl érdekes írásokat. Az „Ablak a világra" című írás a fotózás iránt akarja felkelteni az érdeklődést és 20 érdekes fotót mutat be, melyek a világ legkü­lönbözőbb pontjain készültek, rögzítve egy­­egy érdekességet, furcsaságot, szokatlan eseményt. A főzés, a varrogatás, a kertészke­dés és a barkácsolás hívei is találnak a lapban kedvükre való írásokat, új ötleteket. A „Hobby" rovat a díszállatok tenyésztő­ihez, a sakk, a bridzs és a bélyeggyüjtés kedvelőihez szól. A sportkedvelőket ezúttal „idegesség elleni reggeli futásra" és úszásra buzdítja a lap, és hangulatos írás (Peterdi Pál tollából) mutatja be a budapesti Lukács-für­dőt. A legkülönfélébb rejtvények kedvelői ezúttal is megtalálják a lapban a „6 oldal rejtvény" című rovatot. Sági Tóth Tibor HANGLEMEZ Tíz. (Kovács Kati jubileumi nagylemeze) Nehéz lenne pontosan megállapítani Kovács Kati lemezeinek, rádió- és tv-felvételeinek számát. A legjelentősebbeket viszont egy­szerű kiválasztani, ezek magasan emelked­nek ki az énekesnő repertoárjából, nevezete­sen az LGT együttessel készült két-, és a Szörényi—Adamis alkalmi szerzőpárossal készült egy nagylemez, melyen a Fonográf együttes működik közre. A most megjelent TÍZ bizony nem tartozik­a legigényesebbek közé. Bosszantó, hogy az oly sokoldalú Kovács Kati egyszerre ennyi „csontig leszopogatott" slágert vett fel egyetlen nagylemezre. S ráadásul éppen a tizedikre! A Bradányi—Sülyi szerzőpár csu­pán önmaga silány ismétlése, a „házi szer­zőkről" nem is beszélve (Koncz Tibor—Sze­nes Iván). Szerzeményeik alig érik el például Kovács Kati második nagylemezének (Au­togram helyett — 1971) színvonalát. Csu­pán a divatos diszkós hangszerelés kelti a korszerűség fakó illúzióját. A lemez dalai közül persze most is akad slágerlistás, de ez nem sokat bizonyít, csu­pán a rajongók közízlésének szintjét tükrözi. Azt is hézagosán. Bizonyítja ezt a lemez legfelkapottabb dala — Kérdés önmagam­hoz —, ez is csupa „indigózás". Kovács Kati egyéni hangja, sajátos előadói talentuma segítségével azonban még a leg­­banálisabb dalocskából is kifacsar valamifé­le természetességet, s ha nincs, amit kifa­csarjon, akkor önmagából tesz hozzá vala­mit, így ad hitelt a legnaivabb szirup-szöveg­nek is. Ez az ö varázskulcsa a sikerhez; a szakmai és közönségsikerhez is elég. Visszatérve a TÍZ-hez, a lemez egyetlen dala a Gözmozdony, amelynek zenéje, dalla­ma (ha ismerős is kicsikét), legalább őszinte. Nem álcázza magát túlmanipulált hangsze­reléssel. Szövege kedvesen egyszerű, játékos és időszerű. Egy jó szöveg a sok gyengécske között. „Kovács Katinak nem való a diszkó" — olvastam valahol egy zenekritikus meglepő véleményét. Túlzásnak tartom. Hiszen éppen Kovács Kati az, aki minden műfajban otthon van, még a legjobbak közé nem sorolható filmszerepeiben is sikerül megteremtenie a hitelesség illúzióját (ez nem kis dologi), csak éppen a TÍZ-en szereplő daloknál jobb, érde­kesebb, újabb nótákat kellene énekelnie. Kiss Péntek József KIÁLLÍTÁS Peter Štrompach képei A bratislavai Cyprián Majerník kiátlítóterem méreteinél fogva csak néhány alkotás bemu­tatására alkalmas. Az egy teremből álló mi­nigalériában a látogató — ha sietős a dolga — röpke tíz perc alatt is megtekintheti a müveket, de a „komoly szándékú" látogató­nak is maradandó élményt nyújt az itt kiállí­tott, általában egy tucatnál nem több alko­tás. A kiállító művészek is úgy válogatják össze a bemutatásra szánt anyagot, hogy az egységes legyen a téma, a megformálás „mikéntje" szempontjából, esetleg egy je­lentős alkotói korszakról adjon áttekintést. A fiatal szlovák festő, Peter Štrompach képeit a közelmúltban tekinthettük meg. Az alkotások az eltelt két esztendőben szület­tek. Talán ez is magyarázza azt, hogy a festőt ebben a korszakában egy téma variálása, többszöri megfogalmazása, képpé varázslá­sa izgatta. A téma; az ifjúság. Štrompach képe előtt állva — akár egy tükörben — magadat, vagy hajdani magadat látod. Azt az arcot, amely érdeklődve, de még keveset értve tekint vissza rád (tekint a világba), s amely az ifjúi báj, hamvasság és ártatlanság szemérme mögé rejti éledő vágyait, sóvárgá­sait. A kiállított képekből ítélve Štrompachot az Ember érdekli. Formai szempontból a konstruktív ábrázolásmód hatott rá, de talán ugyanolyan erővel nyűgözte le az antik kép­zőművészet és a reneszánsz is. Mindennek „kézzelfogható" bizonyítékai a festményei. Képeinek síkokban való felbontása, s minde­mellett lágy ecsetkezelése, mély költőisége. A hetvenéves Bette Davis, a nálunk is jól ismert amerikai színésznő a közelmúltban ünnepelte színészi pályafutásának 50 éves jubileumát. A moszkvai Gagarin téren július elején leplezték le az első űrhajós emlékművét. Belgrad Duna parti nevezetessége a Kale­­megdán. Itt, a hajdani Nándorfehérvárnál győzte le Hunyadi János annak idején a törököket. E győzelem emlékére szólal meg Európa-szerte délben a harang. halvány színei nem jelentenek durva kont­rasztot, inkább a kép válik mozgalmasabbá, életszerűbbé, kissé feszesebbé, megtartva derűjét, poézisét, báját. A kiállítás képei bizonyítják, hogy Štrom­pach nem kedveli a komor színeket; — persze a képek „témája" is befolyásolja, meghatározza a festő egyes korszakainak színvilágát. Peter Štrompach a halvány szí­neket szereti: a világoskéket, a rózsaszínt, a galambszürkét. Vannak képei, amelyeken eluralkodik a lágy rózsaszín, s ebből „rikita­­nak ki" hangsúlyozó szándékkal a „kemé­nyebb" színek foltjai: a barnáé, feketéé, vörösé, s a festményeken szokatlan aranyé és ezüsté. Hogy milyen sokat jelent a kép hangulatá­hoz, színeihez megfelelően illeszkedő keret, azt ezen a kiállításon is tapasztalhattuk: a rózsaszín, a halványkék, fehér keret nem zavarja meg az összhangot, hanem szerve­sen illeszkedik a kompozícióba, lágyan ösz­­szefogja a képet.-sík-KÖNYV Balogh Edgár: Vargyasi változások Az utóbbi években ismét divat lett a szoci­ográfia. Az erdélyi „élő klasszikus" munkája azonban sokkal több ennél. Magába foglalja az olyan műfajokat is, mint a napló, riport, sőt mi több önéletrajzi elemekkel is találkoz­hatunk benne. Vargyas több mint kétezer lakost számláló község Erdővidéken, s a magyar művelődés­nek kitűnő személyiségeket adott. Közülük szükséges megemlíteni Benkő József füvész és történetíró, Kriza János népköltészeti gyűjtő, Bölöni Farkas Sándor útleíró és Benedek Elek kitűnő mesemondó nevét. Az ékes történelmi múlttal rendelkező te­lepülés ma virágzó bányászközség. A lako­sok közül jelenleg 730 ipari munkás, s csak 210 személy dolgozik a mezőgazdaságban. Az iskolában 327 gyermek tanul magyar anyanyelvén, a tanszemélyzet 18-tagú, míg hatan az óvodában tanítanak. A szerző így ír művéről: „Kérdések rajzanak, keresem a vá­laszt mindegyikre, s a kijelentés bizonyossá­gáig többnyire nem jutok el. Az a társadalmi valóság, amellyel diákkorom szociográfiai vándorlásai során s a népi írók felméréseiben találkozhattam, s ami számomra Vargyason is megnyílt 1941-beli első odautazásomtól és a Máthé családba való befogadásomtól kezdve, gyökerestül megváltozott. Régi gon­dok helyébe azonban újabbak tódultak, s mint közügyi tollforgató sohasem tehettem többet, s ma sem próbálkozhatom egyébbel, mint hogy őszintén jelezzem, tükrözzem, megvalljam a kérdések torlódását..." Balogh Edgár Vargyasra először 1941 ta­vaszán jutott el, s ettől a látogatástól kezdve nem volt év a mai napig, hogy fel ne kereste volna ezt a falut. Ezen a környéken talált végre családi fészekre, itt lelt honra, ez lett választott szülőföldje. A vargyasi községi könyvtárba az 1978-as évben 420 új kötet futott be, ebből 319 darab magyar nyelvű. Melyek a legolvasot­tabb alkotások? Mindenekelőtt Jókai, Mik­száth, Gárdonyi, Móricz, Tolsztoj, Dumas, Verne, Victor Hugo művei közkedveltek, de a fiatalok érdeklődnek a legújabb kiadványok iránt is. Nem csoda, hisz a feladatok megol­dása nemsokára az ő dolguk lesz. Balogh Edgár szavaival élve: „A jövő minden gondja immár a dédunokák nemzedékére hárul." (Kriterion; Bukarest) Ábel Gábor 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom