A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-04 / 40. szám
Következő számunk tartalmából: Péter Imre: MUNKÁSMOZGALMI EMLÉKEK A BODROGKÖZBEN ÉS AZ UNG VIDÉKÉN Ripcsu Rudolf: KULTURÁLIS KÖRKÉP Gyímesi György: A BODROGKÖZ MADÁRVILÁGA Géczy Lajos: UNGI TÁJ - MAI ECSETTEL Gál Sándor: A LATORCA PARTJÁN Abosi István: HALADÓ SPORTHAGYOMÁNYOK Az első oldalon riportkép a Dukla — a szabadság kapuja című íráshoz. A címlapon F. Rakovský, a 24. oldalon Szelley József felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Háborúban, felszabadítva Közép—Kelet-Európa népeit a fasiszta iga alól, számos kisebb-nagyobb hadműveletet hajtott végre. Ezek egyike volt — ha nem is tartozott a legnagyobbak közé — az 1944. szeptember 8 és október 28 között lezajlott kárpát—duklai hadművelet, amellyel megkezdődött Csehszlovákia felszabadítása, s ezért különösen mélyen bevésődött népeink emlékezetébe. Ezt a hadműveletet a szovjet hadvezetés a Szlovák Nemzeti Felkelés gyors és hatékony megsegítésére rendelte el. Ezerkilencszáznegyvennégy nyarán és őszén a szovjet hadsereg csapatai elérték a szovjet—finn határt, teljesen felszabadították Belorussziát és Litvánia nagy részét, Kelet-Poroszország határához értek s a Szovjetunióban megalakult lengyel egységekkel együtt harcolva megkezdték Lengyelország felszabadítását. Augusztus-szeptemberben a szovjet hadsereg szétzúzta a német csapatok déli szárnyát, mire Románia és Bulgária fegyverszünetet kért és megüzente a háborút Németországnak. Az arcvonal északi részén a szovjet hadsereg őszi sikeres baltikumi támadásainak eredményeként felszabadult Észtország és Lettország nagy része, Finnország pedig fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. A Konyev marsall parancsnoksága alatt álló 1. Ukrán Front csapatai elérték a Visztulát, ezen Sandomierznél átkeltek s e térségben átmenetileg védelmi állásokat építettek ki. Az 1. Ukrán Front balszámya 1944 augusztus végén 30—40 kilométerre közelítette meg a csehszlovák határt. Az 1. Ukrán Fronttól délre az I. J. Petrov vezérezredes parancsnoksága alatt álló 4. Ukrán Front csapatai szintén védekező harcokat folytattak. Feladatuk volt támadást előkészíteni Munkács—Ungvár irányában, s miután Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az 1. magyar hadsereg parancsnoka csapatainak egy részével átállt a szovjet csapatokhoz, segítségére sietni a Budapest irányában előnyomuló 2. Ukrán Frontnak. Mivel Dálno kival a tárgyalások még folyamatban voltak, a 4. Ukrán Front parancsnoka utasítást kapott a hadvezetöségtől, hogy egyelőre ne indítsa meg az augusztus végére tervezett támadást. Románia átállásával kialakultak a feltételei, hogy a 2. Ukrán Front csapatai veszteség nélkül átkeljenek a Déli-Kárpátokon és délről kezdjék meg Csehszlovákia felszabadítását. A szovjet hadsereg sikerei a Kárpátoktól északra és délre olyan helyzetet teremtettek, hogy a szovjet csapatok további előnyomulásával Berlin és Budapest irányában a német csapatok kénytelenek lettek volna viszszavonulni az Északkeleti-Kárpátokból, mert elvágva a fő erőktől a bekerítés veszélye fenyegette őket. Ebben a helyzetben hadműveletet kezdeni szovjet részről a Keleti-Kárpátokban, az itteni nehéz terepen stratégiailag célszerűtlennek látszott. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésével azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Hatékony segítséget kellett nyújtani a felkelőknek. Már 1944. szeptember 2-án kiadta a szovjet hadvezetés a parancsot hadművelet megkezdésére az 1. és a 4. Ukrán Front érintkezési helyén, Krosno-Sanok térségében. Konyev marsall ennek megfelelően szeptember 3-án a szovjet főparancsnokság elé terjesztette a hadművelet tervét, s ezt még aznap elfogadták. Az eredeti elképzelések szerint a hadmü-2
