A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-04 / 40. szám

Következő számunk tartalmából: Péter Imre: MUNKÁS­­MOZGALMI EMLÉKEK A BODROGKÖZBEN ÉS AZ UNG VIDÉKÉN Ripcsu Rudolf: KULTURÁLIS KÖRKÉP Gyímesi György: A BODROGKÖZ MADÁRVILÁGA Géczy Lajos: UNGI TÁJ - MAI ECSETTEL Gál Sándor: A LATORCA PARTJÁN Abosi István: HALADÓ SPORT­HAGYOMÁNYOK Az első oldalon riportkép a Dukla — a szabadság kapuja című íráshoz. A címlapon F. Rakovský, a 24. oldalon Szelley József felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 893 36 Bratislava, ul. Čsl. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341 -34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64, Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Kül­földre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­­kézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. A szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Háború­ban, felszabadítva Közép—Kelet-Európa né­peit a fasiszta iga alól, számos kisebb-na­­gyobb hadműveletet hajtott végre. Ezek egyike volt — ha nem is tartozott a legna­gyobbak közé — az 1944. szeptember 8 és október 28 között lezajlott kárpát—duklai hadművelet, amellyel megkezdődött Cseh­szlovákia felszabadítása, s ezért különösen mélyen bevésődött népeink emlékezetébe. Ezt a hadműveletet a szovjet hadvezetés a Szlovák Nemzeti Felkelés gyors és hatékony megsegítésére rendelte el. Ezerkilencszáznegyvennégy nyarán és őszén a szovjet hadsereg csapatai elérték a szovjet—finn határt, teljesen felszabadítot­ták Belorussziát és Litvánia nagy részét, Kelet-Poroszország határához értek s a Szovjetunióban megalakult lengyel egysé­gekkel együtt harcolva megkezdték Lengyel­­ország felszabadítását. Augusztus-szeptem­berben a szovjet hadsereg szétzúzta a német csapatok déli szárnyát, mire Románia és Bulgária fegyverszünetet kért és megüzente a háborút Németországnak. Az arcvonal északi részén a szovjet hadsereg őszi sikeres baltikumi támadásainak eredményeként fel­szabadult Észtország és Lettország nagy ré­sze, Finnország pedig fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. A Konyev marsall parancs­noksága alatt álló 1. Ukrán Front csapatai elérték a Visztulát, ezen Sandomierznél át­keltek s e térségben átmenetileg védelmi állásokat építettek ki. Az 1. Ukrán Front balszámya 1944 augusztus végén 30—40 kilométerre közelítette meg a csehszlovák határt. Az 1. Ukrán Fronttól délre az I. J. Petrov vezérezredes parancsnoksága alatt álló 4. Ukrán Front csapatai szintén védekező harcokat folytattak. Feladatuk volt támadást előkészíteni Munkács—Ungvár irányában, s miután Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az 1. magyar hadsereg parancsnoka csapata­inak egy részével átállt a szovjet csapatok­hoz, segítségére sietni a Budapest irányában előnyomuló 2. Ukrán Frontnak. Mivel Dálno kival a tárgyalások még folyamatban voltak, a 4. Ukrán Front parancsnoka utasítást ka­pott a hadvezetöségtől, hogy egyelőre ne indítsa meg az augusztus végére tervezett támadást. Románia átállásával kialakultak a feltételei, hogy a 2. Ukrán Front csapatai veszteség nélkül átkeljenek a Déli-Kárpáto­kon és délről kezdjék meg Csehszlovákia felszabadítását. A szovjet hadsereg sikerei a Kárpátoktól északra és délre olyan helyzetet teremtettek, hogy a szovjet csapatok további előnyomu­lásával Berlin és Budapest irányában a né­met csapatok kénytelenek lettek volna visz­­szavonulni az Északkeleti-Kárpátokból, mert elvágva a fő erőktől a bekerítés veszélye fenyegette őket. Ebben a helyzetben hadmű­veletet kezdeni szovjet részről a Keleti-Kár­pátokban, az itteni nehéz terepen stratégia­ilag célszerűtlennek látszott. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésével azonban lényegesen megváltozott a helyzet. Hatékony segítséget kellett nyújtani a felke­lőknek. Már 1944. szeptember 2-án kiadta a szovjet hadvezetés a parancsot hadművelet megkezdésére az 1. és a 4. Ukrán Front érintkezési helyén, Krosno-Sanok térségé­ben. Konyev marsall ennek megfelelően szeptember 3-án a szovjet főparancsnokság elé terjesztette a hadművelet tervét, s ezt még aznap elfogadták. Az eredeti elképzelések szerint a hadmü-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom