A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-30 / 35. szám
Bogoty János felvételei kább és legféltettebb védett növényünk, a magyar kökörcsin értéke például ezernyolcszáz korona. Országunkban csupán ezen az egy helyen található, Magyarországon is csak a Nyírségben. Nos, ha legalább békén hagynák ezt a területet, már az is elég volna. De ők nem hagyják békén, mert legeltetnek rajta, s bár a birka nem eszi meg a növényt, mivel mérgező, de letapossa, ami nem kevésbé káros. Ugyanakkor „trágyázza" is a földet, miáltal a talaj savassá válik. Ezenkívül minden évben úgy szervezik a szántást, hogy egy darabot mindig lehasítanak ebből a részből, annak ellenére, hogy figyelmeztető tábla is jelzi: védett területről van szó. Vadászatok alkalmával is komoly veszély fenyegeti a növényeket. Nem csoda ezek után, hogy a magyar kökörcsinből ezen a területen tavaly csak itt-ott találtunk egy-egy példányt. De vegyük a Tajbát, mely egyike az európai hírű rezervátumoknak. Mellette felépült a bodrogszerdahelyi magtároló, melynek tisztítását, valamint a traktorok és az autók mosását úgy oldják meg, hogy a keletkezett szennyvizet beleengedik a Tajbába. Mivel ez holtág, a szenny egyre gyülemlik benne. Önként adódik a kérdés, hogy az itt található mocsári teknős ezek után megmarad-e ezen a helyen. Megjegyzem, ez az egyedüli hely Szlovákiában, ahol ez az állatfaj megtalálható. — Mi a tapasztalatod a természetvédelem hatékonyságát illetően? — A külföldiek általában irigylik, milyen körültekintőek és pontosak természetvédelmi előírásaink. Erre valóban büszkék is lehetünk, de az az igazság, hogy ezidáig ezeknek a törvényeknek a megszegőit nem vontuk következetesen felelősségre, és így a kívánt eredmény elmaradt. Ugyanis igen gyakran a gazdasági érdekek kerülnek előtérbe, s megfeledkezünk arról, hogy olykor-olykor vannak más érdekek is, melyek nem kevésbé fontosak. Szerintem egy jobban átgondolt megoldás talán nem is sértené döntően a gazdasági érdekeket és ezek a növények is megmaradhatnának. Hogy erre is konkrét példával szolgáljak, magyarországi tapasztalataimra hivatkoznék. Magyarországon a természetvédelmi törvények nem olyan részletesek mint nálunk, ennek ellenére maga a természetvédelem tökéletesebb. A védett területeket jobban őrzik és óvják, tilos ezekre belépni, egyes helyek még körül is vannak kerítve. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy most minden védett területet kerítsünk el, mivel ez gyakorlatilag lehetetlen és egy ilyen intézkedésnek amúgy sem lenne sok értelme. Pusztán arról van szó, hogy fölöslegesen ne pusztítsuk a növényeket. — Tehát úgy véled, hogy nem is annyira a törvények kidolgozásának tökéletességétől függ egy-egy féltve őrzött növény fennmaradása, hanem inkább attól, mennyire érezzük szívügyünknek a természetvédelmet? — A fő hangsúlyt mindenekelőtt az emberek szemléletének megváltoztatására helyezném. Ne úgy tekintsünk tehát a természetre, hogy az arra való, hogy maximálisan kiraboljuk, s tovább a dolog nem érdekel bennünket. Ellenkezőleg, tekintsük azt életünk szerves részének. Mert a természetben élünk és ha elpusztítjuk, ezzel önmagunk fölött is kimondjuk a halálos ítéletet. — De térjünk vissza még a szakkör munkájára. Ti gyűjtitek is ezeket a növényeket? —• Védett területen természetesen nem, mivel ilyen helyen még a legegyszerűbb gyomnövényt sem szabad letépni. Ami magát a kör tevékenységét illeti, mindenekelőtt fotódokumentációs anyagot készítünk az egyes növényfajokról, valamint írásos feldolgozás formájában is rögzítjük, hol, mennyi, és milyen növény fordul elő. A dia pozitívokat gyakran bemutatom a különböző ismeretterjesztő előadásokon, amelyeket biológia-szakos pedagógusok, általános iskolai tanulók, valamint gimnazisták részére szervezünk. A járási természetvédelmi társaság tagjaként is járom ezt a vidéket és jelzem a felsőbb' szerveknek a változásokat, a környezetet ért külső behatásokat. • — Mi a helyzet a természetvédelmet illetően az iskolákon? — Itt lenne az ideje az iskolák minden szintjén áttérni a szóbeli ismertetésről a tudatos, aktív természetvédelemre való nevelésre. Aztán baj van az előítéletekkel is. Sokan aszerint csoportosítják a növényeket, hogy ez hasznos, amaz meg káros. Pedig a természet egy zárt egység, s a növényvédelem nem különböztet meg hasznos és káros növényeket. Ahogy tehát szükség van az úgynevezett hasznos növényekre vagy állatokra, ugyanúgy szükség van az ember által károsnak vélt növényekre, állatokra is. — Ami egy ilyen jellegű szakkör munkáját illeti, úgy hiszem nem különösebben anyagigényes. Talán inkább a pedagóguson múlik, hogy a természetvédelem az iskolánkivüli tevékenységben is helyet kapjon. — Ez valóban így van, mivel a szükséges segédeszközzel minden iskola rendelkezik. Az elmondottak csak erősítik azt az igazságot, hogy egy amatőr természetbarát is értékes adatokkal gyarapíthatja a tudományt és munkája a társadalom javát szolgálhatja. VARGA LÁSZLÓ Kétszer az alkoholról 1. A műtőasztalon Oxyosz: görög szó. Jelentése: sürgős, éles, tüzes, heves. Az oxyológia nem elvont tan, hanem a mai köznapi szóhasználatban gyors, életmentő beavatkozást jelent. A mentők és traumatológusok tudománya ez; s az ő szavaikkal élve, az utcán született. A szívinfarktustól az országúti tömegszerencsétlenségig minden pillanatban minden megtörténhet. Amitől azonban orvosok és mentősök egyaránt tartanak, azok a „mámoros legendák". Az alkohol ugyanis nemcsak veszélyezetté, de veszélyessé is teszi a pácienst. § § § Bratislavában a hét minden napján több kórház is fölveszi a baleseti sérülteket. Az ügyeletes csoport — sebészek, belgyógyász, műtősök, ápolónők — nehéz, többnyire huszonnégy órás szolgálatot teljesít. Ha baleset történik a fővárosban vagy annak közeli körzetében, a sérülteket ők tartoznak ellátni. Egyszerű nyári hétköznap van. Este fél tíz tájt, vizsgálatok és kórlapok kitöltése közben az egészségügyi rohamszolgálat fiatal mentőorvosa hangjában csöndes örömmel nyugtázza: — Békés szolgálatnak tűnik ez a mai . . . Lehetséges, hogy máskor tényleg több dolguk akad, de a riporternek mégis úgy tűnik, hogy ez a nap is fárasztó lehetett. Fárasztó és felelősségteli. Egy férfi délelőtt fél tizenegykor eszméletlen-részegen zuhant ki az egyik külvárosi kocsma ajtaján. Kiléte, legalábbis egyelőre, megállapíthatatlan: egy üres noteszon kívül semmi sem volt nála. Ugyancsak délelőtt történt, hogy egy szabadnapos, részeg segédmunkást elgázolt egy teherautó. Az illető csúnya fejsérülést szenvedett. Hasonlóképpen fejsérüléssel és nyílt lábtöréssel, ugyancsak rohamkocsival érkezett a kórházba egy másik férfi is. Balesetének pontos körülményeit a mentők sem ismerték pontosan. A rendőrök riasztották őket, csupán annyit tudtak a dologról, hogy a károsult részegen ült föl kivilágítatlan kerékpárjára és röviddel sötétedés után elütötte egy személykocsi. Ezek a balesetek egyébként is különösen veszélyesek, mert a sötét országúton bizony nagyon nehéz észrevenni egy sérült, eszméletlen embert. Éjfél után egy nagyon csendes, de annál rémültebb fiatalembert fektettek a kórházi vizsgálóasztalra. Mint valami múlt századi rémdrámában: szíven szúrták. A seb, szerencsére nem volt túl mély és a páciens is csak spicces volt. Percekkel később egy asszony érkezik feldagadt szemhéjjal, kék-zöld foltokkal az arcán. Ö sem kifejezetten részeg, de ivott; mint ahogy nyilvánvalóan ivott az a férfi is, aki megverte. — Hiába, a nap utolsó és az új nap első órája mindig a részegeké! — sóhajt az ügyeletes orvos. Szinte be sem fejezte még a mondatot, amikor újra érkezik a kék fénnyel villogó rohamkocsi. A sérült ijesztő látványt nyújt. Tetőtől talpig véres, de hiába keresik rajta a késelés ejtette sebet. Egy ideig békésen tűri, hogy a testén matassanak, aztán hirtelen felül az ágyon s vérben forgó szemekkel követelni kezdi, hogy most pedig gyerünk a kocsmába, bosszuljuk meg, hogy ilyen rútul orrba vágták. Az ápoló visszanyomja, de újra felpattan, mint egy keljfeljancsi, és kijelenti, hogy hagyják békén, majd eláll az orra vére s a karcolásai is behegednek és hát különben is: a kocsmában hagyott egy fél üveg bort!... Ez az eset csaknem üdítő az orvosok számára a sok-sok komoly baleset közben. Öt perc múlva rendörjárőr érkezik és emberünk a kijózanítóban alussza majd a részegek nem túl békés álmát. § § 5 Statisztikai adatok tanúsága szerint a közlekedési balesetek több mint tíz, az üzemi balesetek csaknem huszonöt százalékában játszik szerepet az alkohol. Persze kérdéses, hogy hová sorolják az olyan baleseteket, amikor valaki enyhén spiccesen legurul a saját háza tetejéről, mámorosán „vezetett" fünyírógéppel (lévén hogy ehhez nem kell jogosítvány) levágja az ujját, vagy kar- és koponyatörést szenved egy duhaj házibulin?... — A részeg ember mozgásai rendezetlenek, ítélőképessége csökken. Nem tud felmérni egy közlekedési szituációt, nem érzékeli a veszélyt. Károsodnak vagy meg is szűnnek az ösztönös védekezés reakciói; olykor úgy zuhan, mint egy zsák. Előfordult már nem is egyszer, hogy egy ittas személy egyszérű eséséből halálos kimenetelű agysérülés származott — magyarázza a szakorvos. De ez csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy az orvosnak bizony nehéz dolga van, ha részeg sérült diagnózisát kell felállítania. — A páciens ittassága megnehezíti a korrekt megítélést. Nem tudni, mennyire részeg, mennyire sérült. Vagy ha eszméletlen, akkor miért az? Végül is az adott helyzet dönti el, hogy az orvos mit tesz. Előfordul, hogy egy-két óráig figyeljük a beteget. Néha azonban arra is szükség van, hogy azonnal elvégezzük a koponya-, esetleg az agyi érröntgent, mert a sérült nyilvánvaló részegsége ellenére nem sok idő áll rendelkezésünkre. § § § A riporter tiszteletben tartja a kórházi kezelésbe került részeg betegek, pontosabban balesetet szenvedett egyének személyes jogait. Nem jegyzi fel neveiket, sem a lakcímeiket, hiszen amire kíváncsi volt, amúgyis megtudta. Például azt, hogy a részeg sérültek zöme nem közveszélyes munkakerülő. Sőt, többségük nem is alkoholista. Bizonyítja ezt az is, hogy a legtöbb részegségből eredő baleset a hétvégeken, fizetés után és jelesebb névnapokon történik. Tényleg, hová tűnt a mértékletesség? (Következik: Az országutakon) 17
