A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-02 / 31. szám

— Az egyáltalán nem fontos, Gary, hogy látott-e valaki vagy sem.

— Igenis fontos! Ott történt az út közepén és egy lélek sem látott. Nem értem, honnan a pokolból mászott elő. A kezem szinte megbénult... valami ócska sportkocsi... egyszerűen felfordult. A nö azonnal szörnyethalt. Egyedül volt, ez a szerencsém. Megúsztam a dolgot, nem? A kocsim ott gubbaszt a garázsban. Tüzetesen átnéztem. Karcolásnak semmi nyoma. Megúsztam!

— Túl magabiztos vagy, Gary.

— A pokolba, Suzi! Megint rémeket látsz? Szerencsétlenség történt és pont. Százassal hajtottam! A szemem majd kiesett, olyan fáradt voltam, egész nap hajtottam. Nagyon sajnálom az esetet. Holnap mindenesetre kicserélem a gumikat, nehogy ... Miért nézel rám ilyen hidegen? Jobb lesz, ha befogod a szádat!

Másnap este a nővére megjegyezte:

— Megint későn érkeztél haza.

— Senki sem keresett? Nem nézett be senki a garázsba? Nem, persze, hogy nem. Olvastam az újságban ... Ann-Margaret a neve. Ma reggel fedezték fel. írja az újságban: „AZ ORSZÁGÚTI KALÓZ ÁLDOZATA!"

— A vacsorád, Gary ...

— Nem tehetek róla! Nem láttam, amikor... eh! Hajnalban ismét átnéztem a kocsit. Az üveg sértetlen. Abba a kocsiba én többet nem ülök be. A rendőrség rendelkezik olyan műszerekkel, amelyek segítségével... találnak a kocsin egy porszemet és végem van! Mit csináljak a kocsival? Hajtsam be a sivatagba? Ott is megtalálják. Megtalálják az óceán fenekén is. Hogyan szabaduljak meg ettől az átkozott kocsitól, Suzi ?

— Miért nem adod el?

— Eladni? Ez a legrosszabb megoldás. Mindent, amit áruba bocsátanak, regisztrálnak. Valami megoldás mégiscsak van! Egyelőre maradjon az a tank a garázsban, s aztán majd meglátjuk.

A szombati újságban aztán felfedezte a hirdetést.

— Suzi — mondta izgatottan —, hallgass ide. Itt írja: „Elcserélném a birtokomat egy jó állapotban levő kocsiért, mert hosszú út áll előttem. Az ügy sürgős. Telefon ..Ehhez mit szólsz? Ez kell nekünk! Megszabadulok a kocsitól. Elcserélném én bármiért. Nekem az a nyavalyás birtok, az a föld nem kell, de ... Hosszú út áll előttem! Ha elhagyja az Államokat, ha átgurul a határon, mindörökre megmenekültem.

— Gondolod? — kérdezte Suzi unottan.

— A rendőrök nem szaglásznak a kocsik után Mexikóban vagy Kanadában.

— Miért nem vallód be? Úgy tisztességesebb.

— Megőrültél ? Úgy lecsuknak, mint annak a rendje.

Gary a telefonhoz sietett és felhívta a birtok gazdáját. A számot lehozta az újság. Rövid beszélgetést folytatott le, s aztán a nővéréhez fordult.

— Az az ember azt akarja, hogy azonnal tekintsem meg a birtokot. Három vagy négy mérföldnyire van innen. Valami domboldalt emleget... és a dologban az a legszebb, az a leggyönyörűbb, hogy még ma este el akar távozni Kaliforniából, hehehe. Mi történhet tehát? Semmi! Te hallgatsz, én hallgatok, mindenki hallgat.

Gary kihajtotta a kocsit a garázsból, még egyszer tüzetesen átvizsgálta és gázt adott. A megjelölt helyen házakat keresett, de hasztalan. Ott állt az út mellett, amikor melléje lépett egy magas fiatalember, aki a jelek szerint éppen őt várta. Bemutatkozott. Bellamynak hívták. Nem sokat foglalkozott Gary kocsijával, felhajtotta a dombra és ott fékezett. Onnan gyönyörű kilátás nyílt Los Angeles városára.

— így állunk — mondta a fiatalember türelmetlenül. — Nekem a kocsi, magának ez a birtok. Oké?

— Maga még a mai nap folyamán elhagyja Kaliforniát, nem?

— Yes. Itt a szerződés a zsebemben, a többit elintézi äz ügyvédem.

birtokot? Nem, nem, minden-rendben van. Ne értsen félre, a csere megtörtént. Csak azt akarom mondani, hogy ön a vesztes fél. Mért teszi mindezt?

Ebben a pillanatban megérkezett az ügyvéd. Gyorsan lebonyolították a formaságokat. Bellamy szinte menekült a kijárat felé. Gary ismét feltette a kényes kérdést:

— Uraim, elnézést, de az a földrész legalább öt-hatezer dollárt ér. Jó, jó, nekem megfelel. Mégis... árulják... milyen csalást takarnak, hm ?

— Olyan fontos ez magának? — kérdezte Bellamy gorombán.

— Érdekel az ügy — magyarázta Gary izgatottan.

— Roppant kíváncsi természetű ember vagyok. Ügyvéd úr... önnek mi a véleménye?

— Érdekli az ügy? — kérdezte Bellamy keserűen. — Hát hallgasson ide. Azért vettem meg azt a birtokot, hogy ott házat építsek, nekem és a menyasszonyomnak. Most azonban ... volt menyasszony, nincs menyasszony. Érti?

— Úgy? — jegyezte meg Gary nyugodtan. — Ez más. Akkor minden oké.

— Akkor minden oké? — válaszolta Bellamy még gorombábban. — Hogy értsem ezt? Minden oké? Mi az, hogy minden oké?!

Gary testét elöntötte a forró verejték. Suzi lassan felemelte a tekintetét és valahogy furcsán kezdett mosolyogni. Ettől a mosolytól egyszer megbolondulok, gondolta magában Gary.

— Az elmúlt hét keddjén beült a kocsimba — mondta Bellamy —s valaki lesöpörte az országúiról. Ann-Margaret meghalt! Tehát ezért nem lesz ház a domboldalon, s azért nem akarom többet látni azt az átkozott földrészt! Ez tehát a nagy csalás, uram.

Gary most már nem verejtékezett, hanem egész testében remegett.

— Gyerünk — mondta az ügyvéd és megfogta Bellamy karját. A fiatalember azonban alaposan szemügyre vette a ház gazdáját. Hosszú szünet után megkérdezte:

— Mi van a maga kocsija mögött?

— Nem, nem — motyogta Gary és hátrálni kezdett. — Nem értem... mi... mi lehet a kocsi mögött? Eladom és ... cseréltünk ... semmi... az égvilágon semmi.

Bellamy Suzi felé fordult.

— Miről van szó?

Suzi hallgatott. Gary idegei azonban felmondták a szolgálatot.

— Ez a nő bolond! Csak a jó ég tudja, hogy mi mindent mondhat! Megtiltom! Egy szót se szólj, Suzi! Egy szót se! Érted?

Bellamy közelebb lépett Garyhoz.

— Megmondja, uram? Tehát mi van a kocsi mögött? Miért cseréli el ezt a csodaszép autót?

— Én semmit sem veszítek, boy. Hacsak... Nem akar becsapni?

— Ne vesztegessük az időt. Ha nem érdekli az ügy, akkor...

— Minden oké, Bellamy. A kocsi a magáé.

Ott fenn a domboldalon megkötötték az üzletet. Gary még megjegyezte:

— Persze ... a formaságok. Elmegyünk hozzám és aláírjuk a szerződéseket. Megiszunk valamit, jó? Visz - szafelé — ha megengedi — én vezetek ... hm ... úgy mondta, hogy még ma este elhagyja az Államokat?

— Igen.

— Messzire utazik? — kérdezte Gary már a kocsiban.

— Minden bizonnyal nagyon messzire.

A kocsit behajtotta a garázsba és felsiettek a tornácra.

— Mr. Bellamy... ez pedig a nővérem ... Suzi a neve. Megkötjük az üzletet és... Suzi! Ne állj ott dologtalanul! Hozhatod a kávét és valami italt! Mozogj.

Gary megmutatta Bellamynak, hogy honnan telefonálhat az ügyvédnek. A telefonbeszélgetés alatt Gary kisietett a konyhába, ahol Suzi szorgoskodott.

— Egy szót se, Suzi! — mondta — Hallgatni fogsz ... igen ?!

Suzi hallgatott. Néhány perccel később kivitte a tornácra a kávét, majd elfoglalta a helyét a fotelben. Várták az ügyvédet. Bellamy minduntalan az óráját nézte. Garynak elviselhetetlen volt a csend, s ezért megkérdezte:

— Mind ez ideig neffi volt kocsija?

— Volt kocsim — mondta Bellamy rosszkedvűen.

— Ne haragudjon, Bellamy... miért nem árulja el. hogy mi van a dolog mögött? Miért adja el azt a príma

23