A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-02 / 31. szám

A kiskörei vízduzzasztó — madártávlat­ból. Az utóbbi öt évben épült, s Debrecen­től mintegy 75 kilométerrel nyugatra, Miskolctól pedig 60 kilométerrel délre „rekeszti el" a Tiszát. "A táltos bálnafiú 600 kilogrammos súlyával játszi könnyedséggel repíti kétméteres magasságba lovasát. Japánban, a Kamogawa vízicir­kuszban a világon első alkalommal megrendezett bálna-ügyességi be­mutatón Leó, a 11 éves, négy mé­ter hosszú csillag egy 15 négyzet­­méteres uszodában fitogtatta akro­batikus képességeit. Az olimpia évében számos sportlétesft­­ménnyel gazdagodik a Szovjetunió. A nyu­gat-szibériai Borovszkij községben a kö­zelmúltban nyílt meg az új Gyermek- Sportpalota, amelyben két úszómedence (egyik a legkisebb gyermekek számára) és számos sportterem található. Varsó nemrégiben egy hasznos lé­tesítménnyel, a központi autó­busz-pályaudvarral gazdagodott. A korszerű létesítmény lehetővé te­szi, hogy az autóbuszra várakozó utasok kellemesen tölthessék ide­jüket. Az amerikaiak már megint kitaláltak valamit. Toobing a neve, s már „olimpiát" Is rendeztek belőle. Lényege: a tíztagú csapatok autóabroncs-belsőbe ülnek, két lábával minden versenyző átfogja az előtte ülő nyakát, s a rajt pillanatában magasra tartja karját. Aztán karjaikkal vadul evezni kezdenek, míg el nem érik az úszómeden­ce falát. S akkor bizony fordulni kell. Ilyenkor rendszerint az egész csapat a vízbe fordul. A Philips Tx200 tí­pusú konyhai robot­gép turmixkészítés­hez és darálóként is használható. Az iparművész által tervezett készülé­ken ötféle őrlési és keverési sebesség állítható be. A gép érdekessége, hogy bár Philips-termék, nem Európában, ha­nem Mexikóban ké­szül. APRÓSÁGOK A becsületes tolvaj A becsületes tolvaj. Fából vaskarika. Hiszen egyik a másikat eleve kizárja. Mégis azt kell mondanom, akadnak becsületes tolvajok. Fehér hollók a fe­keték között. Történt a múltkoriban, hogy eltűnt ajtónk elől a lábtörlő. Csinos lábtörlő volt, színes műanyag fonatból. Búsul­tunk utána és találgattuk, kik vihették el. Felnőttek? Gyerekek? Bizonyára gye­rekcsíny, ámbár az sem kizárt, hogy valakinek megtetszett, s mivel még nem szerezte be hétvégi üdülőjébe a lábtörlőt — „megfutamította". Képte­lennél képtelenebb gondolatok mo­toszkáltak a családtagok fejében. Hi­szen a lábtörlő eltűnése is képtelenség­nek hatott. Milyen népséggel vagyunk egy „ketrecbe" zárva? A lábtörlőt is eltulajdonítják? Ilyesmi nemcsak hogy megrázza az embert, el is szomorítja, derékba töri az emberekbe vetett bizal­mát. A tény azonban mindig tény marad, nem lehet változtatni rajta. A ténnyel szembe kell hát néznünk. Összedugtuk a fejünket s elhatároz­tuk, cédulát ragasztunk ki a lépcsőház bejárati ajtajára. De milyen szöveggel? Tanakodtunk, tanakodtunk s végre ezt sütöttük ki: „Aki elvitte a lábtörlőnket, szíveskedjen visszahozni, pénzjutalom­ban részesül." Nevettünk a képtelen szövegen s gondoltuk a tolvaj is elmo­solyodik, ha elolvassa. De legalább egy kis elégtételben részesülünk, mert min­denki megtudja, aki ebben a bérházban lakik, hogy a lábtörlőt is ellopják. Talán még a tolvaj lelkiismerete is mocorogni kezd. A cédulát kiragasztottuk s gondo­lom majd mindenki elolvashatta, aki itt lakik, mert szóbeszéd tárgya lett az eltűnt lábtörlő. Mindenki hozzáfűzött valamit: — Nekem egy használt sző­nyeget loptak el a pincéből. — Nekem a cipőm tűnt el, kint hagytam az ajtó előtt. — Nálunk mindig kicsavarják a lépcsőházi villanykörtét. A magánügy­ből így lett közügy, újabb eset a ház fekete krónikájában. Azt nem tudjuk, olvasta-e a tolvaj a cédulát, vagy csak hallotta a szóbeszédet. Annyi bizonyos, hogy harmadnapra megkerült a lábtör­lő. A „becsületes tolvaj" visszahozta a helyére. A megígért pénzjutalmat azon­ban elfelejtette átvenni. STANISLAV JERZY LÉC: Fésületlen gondolatok A hitszegő hóhér meglazítja a hurkot. Bízzatok az emberek értelmében. Sok mindent nem képesek megérteni. A nagymama és az unokája A nagymama mosogat, négyévesnyi unokája elmerülten játszik. Színes mü­­anyagkockákból hatalmas tornyot rak, elégedetten nézegeti a művét, azután belerúg és a torony összedől. így megy ez már jó negyedórája. A fiúcska már unni kezdi a játékot, a nagymama meg a mosogatást. A gyerek oda is sündö­rög a nagymamihoz és elmeséli, hogy a múltkor Sanyikáéknál voltak anyuval meg apuval. Sanyikáék szép lakásban laknak és annyi ott a játék, mint égen a csillag. Jánoska ezt a hasonlatot a nagymamától tanulta, azóta gyakran használja. Jánoskáék gyakran találkoz­nak Sanyikáékkal, mert a Jánoska apu­kája jó barátja a Sanyika apukájának, iskolatársak voltak. Jánoska mindig so­kat beszél Sanyikáékról, mert már min­dent tud róluk. — Tudod, nagymama, a Sanyika apja, a Dezső bácsi építi azokat a nagy házakat... azokat a tornyos háza­kat... — Toronyházakat — helyesbít a nagymama. — Azokat a toronyházakat, ott a lige­ten túl... A Sanyika apja építő ... mérnök... — Talán építészmérnök. — Az — bólint a fiúcska. A nagymama megsimogatja a gyerek fejét, az meg hozzátörleszkedve fecseg tovább. — A Sanyika anyja jó asszony. Min­dig kapunk tortát, néha pudingot. A Sanyika anyukája szakácsnő. — A fenét szakácsnő — szalad ki a nagymama száján. Titkárnő valahol. Ká­vét főzőcskéi az igazgatójának. — Mi az a titkárnő? — Aki őrzi a hivatalt. Nem érted te még ezt, Jánoskám. A gyerek töpreng egy kicsit és kije­lenti. — Az én anyukám tanárnő. — Az, fiacskám, az ... No és tu­­dod-e mi az apád? — Doktor. — De nem orvos. Csak jogász. A gyerek nézi a nagyanyját. Nézi, nézi, aztán kiböki. — Te meg mi vagy, nagymama? No mi vagy? A nagymama belenéz a mosogatóba, céklavörös kezével odábblök egy lá­bast. — Hogy én mi vagyok? — felhősödik el a homloka. — Én vagyok a cseléd. D. GY. Vért szomjazol? Változz bolhává! Illetlenség, ha valaki azt mondja a hivatásos zsonglőröknek: „Ne játsszatok a tűzzel!" Kibújt a bőréből, s azt kiabálta, hogy megnyúzták. Az aranyborjúból már régen fejőstehén lett. Tóth László fordításai 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom