A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
-ry, Hangulatos környezet varja a hetényi Halászcsárda vendégeit kozottabb támogatósára is szükség lenne ahhoz, hogy ügyes ötletekkel újra földobják ennek a nem is olyan régen még népszerű autós étteremnek a hírnevét. Igaz, nyáron más a helyzet. Akkor tarka sátrakkal zsúfolásig megtelik a kemping, az emberek szabadságon vannak,' úgyhogy több az idejük és kevesebb morgással várják, amíg kihozzák a rendelésre készülő ételeket. Jelentős tételt jelent az is, hogy a Čedok és a Tatratour utazási irodák rendszeresen étkeztetik itt csoportjaikat. Mindez ellenben tiszavirágéletű fellobbanás, mert szeptember derekától a következő esztendő júniusáig újra csak néhány alkalmi vendégből kell megélnie ennek az egyébként csinos, gömbfóbó! épült, száz-százhúsz széket kínáló étteremnek. lay aztán ősztől nyárig ..csapiár és csaplárné nagyokat alhatnak" az őrsújfalusi kempingben. Tulajdonképpen hasonló a helvzet a dunaradványi (Radvaň nad Dunajom) Malom étteremben is, bár ez utóbbinak a mentségére szolgáljon, hogy jócskán távolesik minden főúttól. Igv aztán a nvári szezonon kívül valóban csak a falubéliek, illetve eay-két alkalmi utas kéri itt az étlaoot. Töröttő József, üzemvezető hat éve áll a Malom étterem élén, időközben alaposan kiismerte már a helyzetet - és nem akar belenyugodni ebbe a pangásba. Nyárra zenekart szerződtet, Dunára néző teraszt nyit. 7Öldséa- és halételeket, illetve n falu egykori haavományaihoz illő molnórcsuszót iktat maid az étlaoba. Emellett két komolyabb terve is van az üzemvezetőnek. Az eavik eav tekepálya éoítése. a másik pedia eav eredeti molnármúzeum létesítése a Dunán, ahol a réai mesterséget hemutató szerszámok mellett, ielleazetes ételeket kínáló étterem is lesz . . . Mindez, legalábbis eayelőre, még csak a jövő zenéje, de Töröttő József bízik az elképzelések megvalósulásában. Lehetséges, hogy valaki most őzt kérdezi: mennyire életképesek ezek a tervek? Nos, Radvánvtól alig két-három kilométernyire fekszik a komáromi iárós leananyobb üdülőközpontia — Pat ÍPatince), ahol ezrek, tízezrek töltik szabadságukat. A járásszékhelytől pedig az esztendő többi hónapjában sem esik távolabb, mint tíz-tizenöt kilométer. .. xxx ■ A komáromi Pokol Csárdának, legalábbis pillanatnyilag, pokoli aondiai vannak. Az autósforgalom számára uayanis több hete naoviavítás miatt lezárták a határátkelőhelyként szolgáló Dunahidat. így most szinte kizárólaaosan csak a helybeliek látogatják ezt az üzemet. Ennek a kisszámú látogatottságnak van azonban előnye is: Blahovics Gábor személyében márciusban új. ambiciózus vezető került a Pokol élére s neki viszont átmenetileg kedvez ez a csökkent forgalom, mert kisebb zökkenőkkel. alaposabban tud megismerkedni újszerű munkakörével. Ahogy az új vezetőkhöz illik: nem a múltról, hanem inkább a terveiről beszél szívesebben. Elmondja például, hogy mágnásgulyás, csikósrostélyos, temesvári sertésborda és más jellegzetes ételekkel át szeretné alakítani az étlap összetételét s a jövőben egy panoráma-erkély létesítését is meg szeretné valósítani. Fő célja azonban, hogy a Pokolnak a jó konyha, a barátságos kiszolgálás és a családias hangulat révén, állandó vendégköre legyen. Ami a Pokol fiatal vezetője számára még csak elképzelés, az Rácz Gyula, a hetényi Halászcsárda főnöke számára már valóság. Rácz Gyula két-három éve vette át e csárda vezetését, mielőtt azonban aláírta volna új munkaszerződését, egy első pillanatban meghökkentőnek tűnő kéréssel állt a felettesei elé: engedjék meg, hogy azonnal bezárhassa, átépíttethesse az akkorra mór eléggé lezüllött korábbi Paprika Csárdát. Az elképzelés bizalmat kapott, s az egykori 44 szék helyett ma már 120 vendég étkezhet, szórakozhat egyszerre a hetényi csárdában. »Bőbeszédű" az étlap is: harmincféle ételből lehet választani, és ami ennél is fontosabb: a föltüntetett fogásokból soha nem hiányzik semmi! A szünnap, a szerda kivételével a hét minden napján kaphatók itt a különböző házias főztű levesek, baromfikülönlegességek, hal- és májételek, tésztafélék. Ha a helyzet úgy kívánja, Rácz Gyula maga járja sorra a halgazdaságokat, baromfitelepeket, vágóhidakat, hogy megkapja, amire a konyhának szüksége van. Saját kocsijával, saját idejéből. Megrendelhetné, ha akarná, aztán vagy kihozzák, vagy nem. De a hetényi csárdában nem okoznak csalódást a vendégeiknek. És az utas szinte mindig siet. Ezért a legfontosabb, hogy a felszolgáló azonnal ott teremjen az asztalnál és perceken belül hozza az ételt. Még a frissen sülteket is! Nemcsak az utas, a csárda is nyer vele: a vendég megjegyzi, hogy hol volt udvarias a kiszolgálás, hol volt valóban ízletes az étel — és legközelebb is úgy osztja be útját, hogy a hetényi csárdában tegye meg déli pihenőjét, sőt, az útitársát is beinvitálja, mondván: ... emlékszem, a múltkor valóban jót ettem itt, neked is ízleni fog ... xxx ■ Országjáró kőrútomon két nap alatt több dél-szlovákiai járás nyári készülődéséről próbáltam képet kapni, és valóban a helyszűke a ludas abban, hogy csak néhány vendéglátóipari létesítményről szólhattam. Csárdanézőben járva azonban egy általánosítható tapasztalatra mindenképpen szert tettem: szinte mindenütt a tovalyinál több gonddal készülnek az új idegenforgalmi idényre, s a nyári készülődés kapcsán — a mennyiségi mutatók mellett — egyre hangsúlyosabb szerepet kap a szolgáltatások kulturáltsága is. Ez pedig nagyon lényeges követelmény, mert a vendéglátás, a turizmus színvonala egyben minden ország névjegykártyája is. MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvételei HÉTVÉGI LEVÉL Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ideológiai kérdésekkel foglalkozó ülése sok problémát és a gyakorlatban is felhasználandó gondolatot vetett fel, mind a beszámolókban, mind a vitafelszólalásokban. Az SZLKP Központi Bizottságának plenáris ülésén elhangzott vitafelszólalások között figyelmemet különösen Miroslav Váleknak, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális miniszterének felszólalása ragadta meg, aki rámutatott arra, hogy bár általában mindenki szükségesnek tartja kritikusan rámutatni a fogyatékosságokra, de konkrét esetekben inkább névtelenül vagy általánosságban bírál. Ügy gondolom, ez a megállapítás igen találó, és kifejez egy bizonyos állapotot, ami igen jellemző társadalmi életünk különböző területein. Munkaértekezleteken és gyűléseken tapasztalható, hogy a termelésben és a munkában felmerülő hiányosságokat inkább csak általában bíráljuk, ahelyett, hogy konkrétan rámutatnánk, hogy ez vagy az a hiányosság kinek a hibájából keletkezett. Arról már nem is beszélve, hogy az önkritika sok ember számára teljesen ismeretlen fogalom. A munkahelyeken s mindenütt az adott körülményeknek megfelelően kell alkalmazni a kritika fegyverét. A világ legtermészetesebb dolgának kellene lennie annak, hogy a szocializmus ügyének és a társadalmi haladásnak érdekében bátran és szókimondóan kritizáljunk, bíráljunk, tekintet nélkül arra, hogy az illetőnek mi a beosztása, és ez mégsem természetes, mert a bírálatot sokan a saját személyük elleni támadásként fogják fel. Ezzel kapcsolatban le kell szögezni, hogy mi mindnyájan, munkások, tisztségviselők munkánkkal egyaránt a szocializmus ügyét, a párt ügyét szolgáljuk. Munkánk eredményességének és magatartásunknak egyetlen kritériuma az, hogy mit tettünk a szocializmus és a kommunizmus eszméjének gyakorlati megvalósításáért. Nem pedig az, hogy a vezető hogyan néz vagy nem néz a beosztottjára. Es ezt mindenkinek illő lenne így is fogadni. 1981 januárjától életbe lép hazánkban a gazdaságirányítás új rendszere. Am a legótgondoltabban kidolgozott elképzelések sem hozhatnak átütő sikert, ha a gyakorlatban nem érvényesül kellőképpen a kritika és önkritika. 3
