A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-28 / 26. szám

rti« fnielno, ez oz ezer lakosú |_ll Kasub-tengerporti község hírnevét nem kis részben a Necel családnak köszönheti. Éspedig azért, mert közel három­száz éve ez a család foglalko­zik a híres kasub kerámiának, ennek a Lengyelországban és külföldön is nagyon keresett cikknek a gyártásával. Az azo­nos nevű tó partján fekvő köz­ségben ma a Necel család eddig leghíresebb mesterének, Leonnak a fia, Riszard Necel dolgozik. Műhelye állandóan nyitva áll az érdeklődők előtt, bármikor be lehet hozzá kopog­tatni. A harmincnégy éves le­gényember szívesen fogad min­den nézelődőt, műhelyében órá­kig lehet üldögélni, miközben ő korongozik, s az ablak melletti asztalkánál egyik alkalmazottja festi a korsókra, kancsókra, gyertyatartókra a mintákat. Ri­szard a kilencedik nemzedéket képviseli. Az ő családján kívül sem itt Chmielnóban, sem a messzi környékén senki sem foglalkozott fazekassággal. Hogy ősei hogyan és miért kezdték, azt nehéz lenne megmondani, de a műhelye falán kifüggesztett egykori festmény is arról tanús­kodik, hogy ősei már évszáza­dokkal ezelőtt ugyanezt a mes­terséget űzték. Riszard Necel keramikus kis­iparos, három alkalmazottal dolgozik, akik elsősorban a fes­tést és az égetést végzik. Az ő munkája a korongozás és az irányítás. Elmeséli, hogy nyolc­éves korában ültette először apja a korong mellé. De a kez­det ném ez volt, hiszen pöttöm kora óta ott téblábolt a műhely­ben, gyúrta az agyagot és fi­gyelt .Mielőtt a koronghoz ült, A korongozást és a szárítóst K majd a festés követi nem kapott különösebb leckét, akkorra már a vérében, a kezé­ben volt minden. Csak a gya­korlat hiányzott. Gyakorolni pe­dig volt sok-sok ideje. Bár apjo sosem kényszerítette a mester­ség folytatására, számára mégis a világ legtermészetesebb dolgo volt, hogy mint egyetlen fiú­gyermek folytatja tovább a mes­terséget. Nem akart és nem akar elszakadni a korongtól. Az agyaghoz, a formázáshoz kötötte életét. Míg apja élt, Riszard nem dolgozott eladásra. Bár nem ült tétlenül, tanulta a szakmát, de ami okkor a keze alól kikerült, azt nem értékesí­tették. Hiszen a kasub kerámia egyik értéke épp abban von, hogy egy időben csak egy mester kezéből származik. Egy­­egy darab alján ott a védjegy: készítette Riszard Necel. És azt mondja, bár ősei is alkalmazták volna a kínai módszert. Ami azt jelenti, hogy a korongozó addig ^ Az utolsó simítások 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom