A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-07 / 23. szám
szocialista realizmus alkotó módszerével és a művészi kifejezés tormagazdagságával ábrázolja népünk sokrétű életét." Mit értünk a művészet pártosságán? Mindenekelőtt a munkásosztály, o nemzetközi munkásmozgalom történelmi harcával és céljaival való azonosulást, annak nyílt vállalását. A pártosság követelménye tehát korántsem jelenti azt, hogy a műalkotás képekben kifejezett eszmék gyűjteménye legyen, hogy csupán gondolatokat illusztráljon. Az élő, valóban kifejező művészi kép egyáltalán nem bizonyos - eleve adott - tézis megtestesítése, a műalkotás pedig nem eszmék summája. Az eszmék értéke elsősorban abban rejlik, hogy irányítják a művészi útkeresést, művészi felfedezésekhez vezetnek - de nem helyettesítik azokat. Nem helyettesítik, hanem megvilágítják az életet. Hiszen a művészet megismerő és eszmei-nevelő funkciója sohasem az esztétikai hatáson kívül, hanem éppen az esztétikai hatás által, azon keresztül valósul meg. Pártunk kulturális politikája kategorikusan elutasít mindent, ami társadalmi rendszerünket, poétikánkat támadja. Nem tűri meg az antimarxizmus semmiféle formáját. Nem ad nyilvánosságot semmi olyannak, ami sérti o szocialista erkölcsöt. Mint Ľudovít Pezlór elvtárs az SZLKP KB ülésén kifejtette, minden könyvnek, színházi előadásnak, filmnek, festménynek, rádióműsornak szerepet kell vállalnia a kommunista nevelés egészében. Harcolunk kell az olyan kísérletek ellen, amelyek a kapitalista világ pszeudokultúrájának termékeit - az emberek alantasabb ösztöneire ható, az erőszakot propagáló, az emberi élet kilótástalanságát és hiábavalóságát hirdető kulturális terméket - próbálják rónktukmálni. De azzal sem érthetünk egyet, hogy hazai művészek olyan képzőművészeti alkotásokat csempésszenek be a galériákba, klubokba, művelődési házakba stb., amelyek nemcsakhogy a szocialista realizmussal állnak éles ellentétben, hanem még mondanivalójuk sincs számunkra. Pezlár elvtárs itt azokra a képzőművészekre gondolt, akik maguk is nagyon jól tudják, hogy modernista-formalista alkotásaik iránt aligha érdeklődik bárki is. ezért szocialista szervezetekre próbálják „rásózni" műveiket. És sajnos, akadnak még nálunk művészetpártoló vezető beosztású dolgozók, akik „modernek" szeretnének lenni mindenáron, s a modernség látszatáért fizetni is hajlandók - csak éppen nem o saját zsebükből. Félreértés ne essék, az igazi modernség ellen semmi kifogásunk. A Rimbaud-i ars poetica parancsként is felfogható gondolatát - „Modernnek kell lenni mindenestül" - minden valamire való művésznek szem előtt kell tartania, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a modernség nem azonos a zagyva- Sággal, a halandzsával, az értelmetlenséggel. a formalizmussal. Ugyan mi marad a művészetből, ha kilúgozzuk belőle az eszméket, az erkölcsi problémákat vagy filozófiai nézeteket? Semmi. Csak a „tiszta forma", amely - éppen azért, mert „tiszta" — megszűnik forma lenni és elemeire esik szét. (Ez történik egyébként a mai dekadens művészetben.) Mit jelent hát akkor a modernség? Mindenekelőtt azt, hogy a művész mindig és mindenütt saját koránok gyermeke, saját korának kifejezője. Mint Johanes Becher írja, „Az irodalom" -s mi hozzátehetjük: általában a művészet - „területén az újítás abban rejlik, hogy ez irodalom megmutatja, mi az életben az új, és új feleletet ad, ha életünk értelme felől kérdezzük. {...) Már beszéltünk róla. hogyan akarja a régi forradalminak tüntetni fel magát, felvenni a legújabb jelenségek alakját, hogy elnyomja a valóban újat, hogy megtévessze és megzavarja azokat, okik becsületesen igyekeznek átverekedni magukat az újhoz. De előfordul, hogy a valóban új a szokásos formában jelenik meg, nem döbbent meg a formájával, a megszokott alakban áll elénk, s ezért könnyen érthetővé, hozzáférhetővé válhat azok számára, akiknek nincs speciális irodalmi képzettségük. . .“ Az új forma tehát nem okvetlenül jelent valóban újat, az új forma teljesen üres is lehet. Az új tartalom viszont minden esetben új formát igényel — különben nem beszélhetnénk tartalom és forma dialektikus egységéről. Talán nem fölösleges ilyen összefüggésben ismét Lunacsarszkijt idéznünk! „...az új forma kidolgozása szervesen következik új munkánkból. Az ujjúnkból kiszopni ezt az új formát egyáltalán nem lehet. Ezzel az üres lelkű emberek foglalkoznak, o kispolgári értelmiség, amely eredetieskedéssel és botrányos viselkedéssel akar feltűnést kelteni". Mindebből az következik, hogy az igazi modernség, a művészet korszerűsége azonos értelmű a pártossággal. S pártunk nem is kíván mást o művészektől. Csak ennyit, csak ezt: pártossággal áthatott műveket, amelyek a szocialista realizmus alkotó módszerével, a művészi kifejezés formagazdagságával ábrázolják népünk életét. mr. a nemzetek és nemzetiségek együttélése. Minden ilyen jellegű gondot, nehézséget elvszerűen, de egymást kölcsönösen tisztelve, a szocialista együttélés normái, valamint az érvényes törvények alapján moximális megértéssel kell megoldanunk. Például fontosnak tartjuk, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a nemzetiségileg vegyes járásokban következetesen betartsák a kétnyelvűség elvét. Mindenfajta türelmetlenség, avagy bürokratikus nemtörődömség nagy károkat okoz, sérti a nemzeti büszkeséget, önérzetet. .." A két jubileumi évforduló alkalmából mindezt szükségesnek tartottam elmondani, mert valóban az elmondottak szellemében éltünk, dolgoztunk és fejlődtünk. Elért eredményeink szépek, nagyok és beszédesek. Egyébként erről tanúskodik majd - legalább is reméljük -, idei fesztiválunk minden színével, mozzanatával és sokrétűségével. Mint minden évben, ezúttal is nagy várakozás előzi meg a fesztivált, amely több, mint tíz hazai magyar tánccsoport versenyével kezdődik. Szombaton a késő délutáni órákban lépnek színpadra az érsekújvári járás folklórcsoportjai. Sokat ígérő az esti műsor, amelyben fellép a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a SZŐTTES népművészeti csoport, az IFJÚ SZIVEK Magyar Döf- és Táncegyüttes, valamint a magyarországi vendégegyüttes. Úgy gondoljuk, a hajnalig tartó népmulatságrp is sokan várnak. A vasárnap délelőtti műsor szintén színpompásnok ígérkezik. Elgyönyörködhetünk a komáromi és az érsekújvári, valamint a nagykürtösi és a nyitroi járások népviseleteinek varázslatos szépségében. Délután pedig az ünnepi gálaműsorban fellépnek a legjobb hazai tánccsoportok, a brotislavai DIMITROVEC táncegyüttes és a magyarországi vendégegyüttes. Úgy vélem, a fesztivál méltó lesz 25. jubileumához. Reméljük, az idén is több ezren jönnek el Zselizre a környékről és hazánk távolabbi vidékeiről, hogy elgyönyörködjenek legjobb népművészeti csoportjaink és vendégegyütteseink műsoraiban, s azt is reméljük, hogy jó fesztiváli hangulat uralkodik majd a Gorám menti, vendégszerető városkában, s hogy mindannyiunknak gazdag művészi élményben és kellemes szórakozásban lesz részünk. HÉTVÉGI LEVÉL Nemrég ünnepeltük a nemzetközi gyermeknapot, méltattuk azokat az intézkedéseket, amelyeket szocialista államunk a gyermekekről való gondoskodás elmélyítése érdekében foganatosít. Amikor a gyermekről beszélünk, akkor ugyanúgy gondolunk a legkisebbekre, mint a serdülő korúnkra. Remélem, ezt a tizenévesek nem veszik sértésnek. Tény azonban, hogy a gyermekeknek a tanulás mellett a játékra is szükségük van. Játszanak homokban - tortát, várat, alagutat építenek, hintáznak, fociznak és jégkorangoznak, tehát igen sokféle az érdeklődésük. És ez így van jól. Mert mindenki nem lehet és nem is egyforma, tehát mindenkinek más és más a jelleme, beállítottsága, érdeklődési köre. És bár a szocialista állam nem kis összegeket fordít tornatermek, uszodák, játszóterek építésére, azért ennek a kérdésnek a megoldása mégsem olyan egyszerű. Az az érzésem (de alighanem másoknak is), hogy a lakások, lakótelepek tervezői sokszor megfeledkeineic róla, hogy az új lakásokba rendszerint többségükben fiatal házasok költöznek be. Vannak zárt településeink, amelyek kiviil esnek a közúti forgalomtól. Ezeken a településeken a gyermekek nyugodtan játszhatnak, nem leselkedik rájuk veszély. Az anya nyugodt, legfeljebb időnként kinéz az ablakon, hogy hol van, mit csinál a csemetéje. Ami ezeken a településeken kissé zavar, az az, hogy van itt parkoló, ahol a háztömbben lakó autótulajdonosok kocsijukat leállítják, persze vigyázva, nehogy valami szerencsétlenség történjen, mert hiszen az ő csemetéjük is ott játszik valahol. Tehát általában biztonságos a légkör. Nemrég azonban a bratislavai-ligetfalusi új lakótelepen járva nagy meglepetésemre azt láttam, hogy ennek nincs zárt udvari része, ahol a gyerekek nyugodtan, gondtalanul játszhatnának. Nem tudom, milyen elgondolás vezette a tervezőket. De egy bizonyos, valahol baj van a szemlélettel. Igaz ugyan, hogy a ligetfalusi Zabosban épitett lakótelep mellett van egy erdő, amelyet nem irtottak ki, és kiválóan alkalmas lenne, hogy a gyermekek itt játszanak. Éhhez azonban előbb rendbe kellene hozni, hogy megfeleljen ennek a célnak és gondolni arra, hogy a településeknek nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek igényeinek kielégítését is szolgálniuk kell. 3
