A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

PÁRBESZÉD (a kölcsönösségről, a házasság értelméről) ahol Timur és leszármazottai nyugszanak, maga Timur épít­tette. Timur síremléke sötétzöld nefritből készült. Ugyancsak itt nyugszik a nagy hódító unoká­ja, Ulug Bég. A főtértől keletre áll Sza­­markand egyik legnagyszerűbb műemlék komplexuma, a Bibi­­hanim mecset. Timur építtette diadalmas indiai hadjárata után 1399 és 1404 között, s feleségé­ről nevezte él. Ez Közép-Ázsia legnagyobb és a mohamedán világ egyik legnagyobb mecset­je: alapterülete 100x140 méter. A mecset valaha egész épület­­komplexum volt, amelyet min­den oldalról magas fal övezett, s négy sarkán egy-egy magas, kerék minaret állt. Mindebből ma már csak egy félig leomlott minaret maradt meg. A tégla­lap alakú belső udvar keleti ol­dalán áll a 33 méter magasfő­bejárat, a pestak. Vele szem­ben helyezkedik el a főépület, a tulajdonképpeni mecset, amelyen türkiz színű kupola ma­gasodik. Az épületkomplexum­mal szemben helyezkedik el Bi­­bi-hanim mauzóleuma. A kívül nyolcszögű, belül kereszt alakú — ma már meglehetősen romos — épület a Timur-dinasztia nő­­tagjainak temetkezési helye volt. A Bibi-hanim mecsettől nem messze található Szamarkand legnagyobb és talán leggazda­gabb műemlék-együttese, a Sa­­hi Zinda nekropolisz. A szinte egymás hegyén-hátán tornyosu­ló mauzóleumok, mecsetek meg­annyi pompás kupolája már messziről szemébe tűnik a láto­gatónak. A főbejárat homlokza­tát majolika és terakotta díszí­tés borítja', a színek között a fehér, a kék és a zöld dominál, de akad sárga és fekete is. Az egyszerű ornamentikának tűnő vonalak között a szakavatott szem arab betűket fedezhet fel: iratok idézeteket tartalmaznaka Koránból, továbbá különféle bölcs mondásokat. A Sahi Zinda nekropolisztól viszonylag nem messze, de már a város határán túl, a Csupan­­ata nevű domb tövében áll a középkori szamarkandi tudo­mány egyik legnagyszerűbb em­léke: Ulug Bég csillagdája. Ulug Bég, Timur unokája, ko­rának kiváló tudósa építette. Az 1428-29-ben épült* csillagvizs­gáló henger alakúj kétemeletes kolosszus volt, közepén helyez­kedett el a legfőbb műszer: egy szextáns: fennmaradt részeli m magas. Az obszervatóriumot alaposan megviselte az idők vi­hara, főhomlokzatát és egy-két helyiséget azonban már restau­rálták. Az itt berendezett mú­zeumban képet nyerhetünk Ulug Bég és munkatársai tudományos tevékenységéről. A forradalom óta eltelt hat évtized alatt Szamarkand fej­lődő nagyváros lett. Iparának termelése az 1917. évihez ké­pest több mint a százszorosára növekedett, üzemeiben építő­anyagokat, gépeket, textíliákat, konzerveket gyártanak, a Kinap­­gyárban készült filmfelvevőket és vetítőberendezéseket külföl­dön is ismerik. A városban — ahol a forradalom előtt az üz­­bég lakosságnak 98 százaléka írástudatlan volt - négy egye­tem és főiskola,, számos tudo­mányos kutatóintézet, két szín­ház működik. Szamarkandban ma is foly­nak ásatások és restauráciás munkák, amelyek a páratlan műemlékek konzerválását hiva­tottak biztosítani. A legjelentő­sebb ásatások színhelye Afra­­sziab, Szamarkand óvárosa, amelyet védett területté nyilvá­nítottak. Afrasziab a 13. szá­zadban néptelenedett el, ami­kor Dzsingisz kán hadai szét­rombolták az oda vezető csa­tornákat, feldúlták házait és cso­dálatos palotáit. A régészek fel­tárták a 9—11. századbeli vá­ros maradványait, és Szamar­kand fennállásának 2500. évfor­dulójára rendkívül érdekes ki­állítást rendeztek belőlük. TATJANA SZINYICINA (APN) 1. Séta Szamarkand műemlékei között 2. A Sir-dor medresze (épült 1619-1636 között) 3. Keleti piac Szamarkand bazár­negyedében 4. Ulug Bég obszervatóriuma - a szextáns földalatti része 5. Gur-Emir Felvételek: APN 6. § A mindennapi élet tapaszta­latai alapján meghatározható-e pontosan: mi a családi boldog­ság előfeltétele? — Köztudott dolog, hogy a há­zasságra lépő felek napjainkban is bizonyos elvárásokkal, bizo­nyos ösztönös vágyak beteljesü­lésének reményével határozzák el magukat erre a lépésre. A férfiak és nők viszonyában, fiatal korban, a másik nemhez fűződő szerelem és szexuális igény játssza a legfontosabb szerepet, de lényeges szempont az intim családi légkör kialakí­tásának szándéka is. Természetes igények ezek, és valóra váltásuk leglényegesebb előfeltételei a kölcsönösség, az egymás iránti vonzalom és tisztelet. Mindezt, más szavakkal, a házaséletre való rátermettségként szoktuk emlegetni. A bontóperi statiszti­kák tanulsága, különböző csa­ládjogi és lélektani felmérések azonban azt mutatják, hogy a fiatalok jelentős része föl­készületlenül, kiforratlanul és - bizonyos értelemben — éretlenül köt házasságot. Az ebből eredő problémák aztán kihatással van­nak egész életükre. A válóperek egyre növekvő számát, a házas­ságok felbomlásának okát ku­tatva kitűnik, hogy a kiegyensú­lyozott családi életnek bizonyos általánosítható meghatározó té­nyezői vannak. Ezeknek egy része a gyermekkori nevelésre, az ille­tő házasság előtti életmódjára vonatkozik; azokra a meghatáro­zó körülményekre, amelyek az új családi közösséget alakító part­nerek személyiségét formálták. A nyugodt és felhőtlen házas­élet előfeltételeit megteremtő té­nyezők második csoportja pél» -dóul szexuális, gazdasági, szo­ciális, lélektani vagy egészség­­ügyi vonatkozásokban már „csak" a partnerkapcsolatokon belül érezteti hatását. A sors szeszélye viszont, hogy az imént felsoroltak, bármiféle túlzott le­egyszerűsítés nélkül, alapvetően meghatározzák egy-egy házasság vagy egyéb családi életközösség tartalmát és hangulatát. Általá­nos megállapítás, hogy az egoiz­mus, a hűtlenség, a féltékenység káros kihatással van két együtt élő ember kapcsolatára. Ha vi­szont tüzetesebben szemügyre vesszük ezeknek a kedélyromboló tényezőknek eredőit, akkor gyak­ran arra is fény derül, hogy az érintettek egymás iránti köny­­nyelműsége, felületessége, kímé­letlensége volt a válássá fajuló nézeteltérések igazi indítóoka. ! § Mindennek tudatában van-e hát recept a jó házasságra, a boldogságra? — Többnyire az olyan ismeret­ségek végződnek harmonikus házassággal, ahol már a háza­sulandók szülei is kölcsönös megértésben éltek; ahol meghitt családi közösségben nevelkedtek a gyerekek. A boldog gyermek­kornak nagyon fontos személyi­ség- és egyéniségformáló ereje van s az akkoriban szerzett él­mények szinte végigkísérik az ember életét. Egy-egy családban őszinte, baráti légkörre van szükség ahhoz, hogy széppé és tartóssá váljanak a felnőttek és gyerekek közötti kapcsolatok. De éppen olyan fontos az is, hogy bármilyen kérdés kerüljön szóba, akár a szexuális nevelés problé­mája is, higgadtan és nyíltan tudja megbeszélni azt a család. Természetesen, az ilyen családi légkör nem alakul ki véletlen­szerűen vagy egyik napról a másikra, hanem csak céltudatos egyéni öncsiszolás és messzeme­nően kölcsönös bizalom alapján születik. § A bontóperi statisztikák alapján, sajnos, ennek fordított­ja van túlsúlyban: egyre nö­vekszik a válókeresetek száma s ezzel szoros összefüggésben a csonkacsaládok aránya. Puszta ábránd abban bízni, hogy a jö­vőben sikerül megfékezni ennek a társadalmi kor- és kórtünetnek terjedését? — A család szerepének népsze­rűsítése elsősorban a népműve­lők feladata, természetesen, szo­ros összmunkában mindazokkal a szakemberekkel, akik széles­körű ismeretekkel s fontos ta­pasztalatokkal rendelkeznek a különböző családvédelmi, sze­­xuológiai, lélektani, családjogi kérdésekben. Talán a legfonto­sabb követelmény ebben a tekin­tetben, hogy a gyermekek minél meghittebb és otthonosabb kör­nyezetben nevelkedjenek. A sze­relem és a szeretkezés iránti ösztön mindenkiben törvénysze­rűen jelentkezik, de a kölcsönös bizalomra, a házasság értelmé­re, a családi kapcsolatok kiala­kítására nevelni kell a jövő nem­zedékét. Az alapképlet egyszerű: ahogy mi viszonyulunk gyerme­keinkhez, tizenöt-húsz év múlva A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK ők is úgy viszonyulnak majd hoz­zánk és a tőlünk látott „minta" alapján fogják irányítani egyéni partnerkapcsolataikat. § A különböző család- és ifjú­ságvédelmi tanácsadókban ta­pasztaltak alapján milyen a mai tizenéves fiatalok egymás közötti kapcsolata?- Testileg egészséges, szelle­mileg friss a mai tizenöt-húsz évesek nemzedéke. Feltétlenül említést érdemel azonban, hogy érzelmileg nem eléggé kiegyen­súlyozottak, vannak, akik törte­tőbbek s önfejűbbek a kelleté­nél; de az is gyakorta előfordul, hogy valami öntelt nemtörődöm­ségből, túlfűtött egoizmusból egyszerűen nem érdekli őket a mások sorsa, kisebb-nagyobb gondja, bántódása. Az ilyen élet­­felfogásban nyoma sincs a jó­zan ész s az emberi jóérzés kö­vetelményeinek. Lehetséges, hogy egyeseknek kissé szigorúnak tűn­nek ezek a szavak, ám a mai huszonévesek bontóperi jegyző­könyvei ezt az állítást igazolják. A kölcsönös belátás és jóindulat szándéka vagy a békülési kész­ség úgyszólván ismeretlen foga­lom a válóperi tárgyalásokon. Az előzmények kronológiája: ketten találkoznak, megszeretik (esetleg csak megkívánják) egy­mást, házasságot kötnek — és néhány hónap múlva rádöbben­nek, hogy tulajdonképpen egy fél szavuk sincs egymáshoz, hogy tévedtek. Egy életre szóló házas­ság ugyanis sokkal több egy hir­telen érzelmi fellángolásnál. Az első időszak lobogó testi von­zalmából „kijózanodva" rengeteg jóindulatra, valóban felnőttes gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy a testet-lelket per­zselő szerelemből tartós családi kapcsolat váljék. S pont ez az, amiről nagyon sokan megfeled­keznek, vagy ami még ennél is rosszabb: egyszerűen nem akar­nak róla tudomást szerezni. Ez az oka annak, hogy a bontó­keresetekben feltüntetett válási indokok jelentős hányada csupán mondvacsinált érvekre épül. Pe­dig a házasság művészete és egyéniséget-érzelmeket kovácso­ló ereje éppen abban rejlik, hogy két különböző egyéniség­nek kell egymáshoz hangolódnia. Tartósan, lehetőleg egy egész életre szóló kötelékként. (Vége) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom