A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-10 / 19. szám
Azt mondják, a régi mestereknek a mennybolt szolgált mintául. Eláll a látogató lélegzete, amikor az emberi szellem és kéz csodálatos alkotásait látja - Szamarkand magasan az égbe törő s vele szinte versenyre kelő minaretjeit, kupoláit. „Mindaz, amit Markanda szépségéről hallottam, igaz, annak kivételével, hogy szebb, csodálatosabb, mint ahogy el tudtam képzelni" - mondta Nagy Sándor. Vámbéry Ármin, a világhírű magyar utazó, pedig így jellemezte a város hangulatát: „A színes kupolák és tornyok első hatása, melyek a reggeli nap sugaraitól teljes fényben ragyogtak, sajátos és igen vonzó volt." Nem halványul a szamarkandi csempe, sem a Regisztán téren álló pompás medresze homlokzatán olvasható cikornyás arab felirat fénye: „Tanulni - mindenki kötelessége" — Ulug Bég, a nagy tudós és költő mondása. Naponta rengeteg ember keresi fel a Gur-Emirt. Ebben a mauzóleumban nyugszanak Timur Lénknek és leszármazottainak földi maradványai. Közülük napjainkban egyet sem emleget senki egynek kivételével: Timur unokájának, Ulug Bégnek síremlékén naponta friss virágokat látni. .. Szamarkand, a Zeravsan-folyó termékeny völgyében, a Turkesztán- és a Zeravsan-hegység láncolatai között elterülő város 1969-ben ünnepelte fennállásának 2500. évfordulóját. Az ógöröq szerzők már az i. e. 329-ben említést tették róla, amikor Nagy Sándor hadai elfoglalták. Szamarkand egy ideig az arab kalifátushoz tartozott, majd Dzsingisz kán hódította meg. Virágkora a 14. század végére esik, amikor ide helyezte a Perzsiát, Afganisztánt, Irakot, Khorezmet, Örményországot és Grúziát magában foglaló birodalmának székvárosát Timur Lenk (a sánta Timur), másnéven Tamerlán mongol származású hódító és uralkodó. Timur uralkodása idején nagyszerű épületeket emeltek itt, virágzottak a kereskedelem, a tudomány és a művészetek, fejlett volt a diplomácia. Timur halála után leszármazottai, a Timuridák uralkodtak 1507-ig a szamarkandi (üzbég) kánságban, amely 1598- ban a bokharai és a khivai kánságokra esett szét. A cári csapatok 1868-ban foglalták el és csatolták az orosz birodalomhoz. A legtöbb látnivalót a városban a Regisztán kínálja. Ez a három oldalról beépített tér Timur idejében és később is a város fóruma és egyben kereskedelmi központja volt. Noha a tér három épülete különböző időben épült, mégis harmonikus együttest alkotnak - a keleti mohamedán építészet egyik legnagyszerűbb együttesét. Mindhárom épület - az Ulug Bég medreszéje, a Serdor és a Tilla-kari medresze mohamedán papnevelde volt. A Regisztán beépítése a 15. század elején kezdődött, Ulug Bég uralkodása idején. Ekkor emelték az Ulug Bég medreszéjét, amely építészeti-művészeti szempontból méltó a Timur-korabeli épületekhez. A medresze egyemeletes, a sarokrészeken elhelyezkedő tantermek fölött eredetileg négy magas kupola emelkedett, az épület sarkainál pedig négy mino.ret magasodott az égnek. Az óriási díszes főbejárat a főhomlokzat hosszának kétharmadát foglalja el. Az épület alaposan megsínylette a 18. századi testvérháborúkat: elpusztultak a kupolák, továbbá a növendékek emeleti cellái. A szovjethatalom idején hatalmas össze-SZAMARKAND geket költött az állam a medresze - s ugyanígy a többi nagyszerű szamarkandi műemlék - restaurálására. A téren szemben álló Serdor med részét, mely nevét a rajta elhelyezett 17 félig-meddig fantasztikus vasóllat-szobortó! kapta (serdor a. m. oroszlán), Jalangtus-bij szamarkandi uralkodó parancsára épült a 17. század első felében, Abdul Adzsabbar tervei alapján. Az építész javarészt a szemben álló épületet, Ulug Bég medreszéjét igyekezett lemásolni. A Regisztán harmadik épületét, amely később a Tilla-kari („arannyal ékesített") nevet kapta, szintén Jalangtus-bij emeltette. Az épület a 19. század elején egy nagy földrengés következtében jelentősen megrongálódott, s bár később újjáépítették, messze földön híres színes csempeborítását nem pótolták. A Regisztántól nem messze, ugyancsak a város központjában áll még egy pompás, ősi, kupolás épület, a Gur-Emir (az „emir sírja"). A mauzóleumot, 16
