A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
%%% Szabolcs tegnap nem volt iskolában, mert köhögött. Inkább itthon fogtam egy napra, nehogy súlyosbodjék az állapota. Ma már ugyan elengedtem, de most a fényképezés kedvéért kikértem mindhármukat a napköziből. — Persze, hogy kimehettek, hiszen süt a napocska. De akkor egyformán legyetek öltözve! Vagy legyen mindegyiken kabát, vagy egyiken se. Hadd lássák, hogy ikrek vagytok. Ezeket a mellénykéket még óvodáskorukban kapták az anyósomtól. Épp tegnap este fejeztem be az utolsót. Kerestem hozzáillő pamutot és meghoszszabbítottam. így tovább hordható. Ugye, mennyire illik az arcukhoz? Tavaly, a gyermekévben elmentem Galántára, a járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályára. Mert sok minden kellett a gyerekekre. Szeptembertől iskolások. Jól jött volna egy kis anyagi támogatás. Nem tudtak segíteni. Azután mégis eljött egy hölgy, hogy megnézze, milyen körülmények között élünk. Láthatta, rendben és tisztaságban. Ö sem találta súlyosnak a helyzetünket. Azért, mert négy fiam van, még nem hanyagolom el a háztartást. Az ikrek után nemsokára negyediknek megérkezett Csaba. Azokban az években száztíz pelenkát mostunk naponta az édesanyámmal. Akármilyen nehéz is volt akkor, sohasem sajnáltam, hogy a világra jött. Most meg már, hajaj, növésben lassan utoléri a bátyjait. Mire a hárommal sorban ótismétlem a házi feladatot, már ő is tudja. Szóval szépen élünk. Csak hát hiába minden szorgalmunk, mégsem tudjuk azt nyújtani a gyerekeinknek, mintáz egy-vagy kétgyermekes családok. Még bírom a munkát. Nekem még a fejem sem szokott fájni. Talán a gyerekek mindennapi boldogsága, a bennük való gyönyörködés, a róluk való ť3*'* ň. ’ & t* * ? * m • ’ * ♦ i 11 "V .> * v.’ •. It„, -" A * \ Ž" VMM íf * Vi K > * f» \ Oje ‘•.V, e. ******** Ĺ • * v f y-- -% f* ^ fej IM \ S Nr 7 •
