A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-03 / 18. szám

PÁRBESZÉD (félelmekről és a párkapcsolatok titkairól) gondoskodás a leghatásosabb vé_ dőoltás minden betegséggel szemben. De a férjem beteg. Havonta jár orvosi vizsgálatra. Rendszeresen kezelik, injekciókat kap. Mert dagad a lába. Már régen könnyebb munkabeosztás­ba kellett volna őt helyezni. De hát az ő szakmájában? Mint kőműves hol találna olyan ál­lást, amiből megélne egy hat­tagú család. Hiszen így is ép­pen hogy csak a legszüksége­sebbekre telik. Talán még em­lékszik, milyen volt a bútorzat nálunk négy éve, amikor utol­jára itt járt? Nohát azóta csak annyi változott, hogy a helyi nemzeti bizottság megemlékezett rólunk, s kaptunk három heve­­rőt. Ez az összes gyarapodá­sunk. Nagyon jól esett a szí­vességük. Nem maradt puszta ígéret mindaz, amit az ikrek névadó ünnepélyén elmondtak. Csak köszönettel tudok a falu ve­zetőire gondolni. A tanév kez­dete előtt a nőszövetség helyi szervezete lepett meg. Fedezték az iskolatáskák árát. Az ilyen emberekben bízni lehet, tisztel­ni kell őket. Jó érzés tudni, hogy nem közömbös a sorsunk. Egy este csak az olvasás gya­korlására jut idő. Másnap írunk, és a szlovákot ismételjük. A két első, Szabolcs és Janika, kettes bizonyítványt hozott haza. Zsol­ti hármast kapott. Ű lassúbb, a kettő mindenképpen ügyesebb a tanulásban. Nagyon jó taní­tónénijük van. Szigorúan fogja a gyerekeket. Ezek olyan megér­demelt jegyek voltak. Zsolti a házimunkában ügyeskedik. Már a mosogatást is rá lehet bízni. Szép tisztán rakja helyre az edényt. Olyan aranyos, az asz­tal fölött törli a tányért, ha el­ejtené, se törne össze. Erre ő maga jött rá. Elrakodnak ma­guk után, összesöprik a kony­hát, a játékokat is maguk rak­ják helyre. Csak a porszívózást nem lehet rájuk bízni. Az ágy alatt, a szoba sarkaiban ott ma­radna a por, s a porszívó csö­ve is eltörne. Mert ami töré­keny, az nálunk mind eltörik. Az ajtót már legalább három­szor kellett újra üvegeztetni. Már próbálkoztak a felmosással is. Hárman csavarták a rongyot, s jócskán vizesek lettek. Jobb, ha egyenlőre én csinálom. Hetente kétszer-háromszor mosok. Könnyebb a keveset mosni is, vasalni is. Javítani va­ló pedig akad mindig. Azt a varrógépre készítem. Gondolja csak el, négy fiú, az nyolc fol­tozni való nadrágszár. Amíg az én kicsikéim nem jártak óvodá­ba, nem volt divat a foltozott nadrág. Legyen bár akármilyen ötletes, szíveoske vagy lóhere alakú is a folt, csak folt az. Újabban már műbőrből készí­tem, az tovább kibírja. Még szerencse, hogy tudok varrni. így a nővéremtől vagy a sógornőm­től kapott gyermekruhát a fiúkra tudom igazítani, Ügy iparkodok, hogy színben egyezzenek. Ne járjanak más-más ruhában. Az ikrek akkor szépek, ha egyfor­mák. Szabolcs és Janika egype­téjű ikrek. Őket még mi is ösz­­sze-összetévesztjük. Zsolti is alig különbözik. Már a régi szoknyá­im is áldozatul estek a nagy nadrágszükségletnek. Volt egy sötétkék félszoknyám. No ez jó lesz a Csabának ünnepid nad­rágra. Csak úgy futotta az anyag, hogy elöl középen is varrva volt. Sebaj, majd jól le­vasalom az élét. Hát abban vit­tem orvosi vizsgálatra. A dok­tornő szóvá is tette, hogy milyen érdekes szabású a nadrág. Mon­dom, miért, s erre ő: — „Ugye, már megtanulják az anyukák becsülni a kicsit kopottat, hogy drágább lett az új”. Én eddig sem dobtam el. A télen jó munkaalkalom kí­nálkozott. Éltem is vele. Mon­dom, jó vezetők az itteniek, gondolnak a népre. Télen keve­sebb a munka a szövetkezetben, hát ide telepítették Szerdahely­ről a Tesla egyik műhelyét. Úgyis a Teslában dolgoztam, amíg nem jöttek a gyerekek. Én csak ilyen helyre mehetek dol­gozni, ahol reggel nyolctól van a munkaidő. így is az édes­anyám végezte a reggeli bevá­sárlást, mert a boltban olyan­kor sokan vannak. Nekem négy gyereket kell reggel iskolába, óvodába vinni. Nem engedhe­tem őket egyedül. Forgalmas az út, elszórakoznak, már meg is van a baj. Szó van róla, hogy állandósítják itt azt a részleget. Jó volna. Kell a pénz nagyon. Mindenszentekre vettem egy-egy pár csizmát a fiúknak. Száz­­nyolcvan korona volt párja. No, ez már csak kibír egy telet! Á, dehogy. Már kétszer vittem javításba őket. Amikor napközisek lettek a gyerekek, azt gondoltam, keve­sebb kell a hazai kosztra. Té­vedtem. Bármilyen finom ebé­det kapnak, délután lefutják. Olyan éhesen jönnek haza, hogy egy tepsi mákoscsík pillanatok alatt elfogy. Nem baj, legalább nem főztem hiába. Adhatok én bármilyen kiadós vacsorát, olyat, amire egyáltalán nem megy a kakaó, mégis kikövetelik. Egy po­hárral az ágyban elalvás előtt. Reggel ugyanúgy. Tízóraira va­jas- vagy pástétomos kenyeret visznek. Mostanában inkább pénzt kérnek kiflire és lángosra. Azt látják a többiektől. Sok, bi­zony sok. Hogy is tagadhatnám meg tőlük? Csak még egy kicsit csepered­jenek. Akkor elmegyek dolgozni. Kerül majd dunnahajra, a tollút már összegyűjtöttem, szekrényre és szőnyegre is, bebútorozzuk az üres szobát. De addig? Addig nem tudom, mi lesz. A csecse­mőpaplan alól kilóg a lábuk, a ruháikat a konyhakredencben tartom. Egyszer talán könnyebb lesz. Addig is hozzáfogtam a ta­nuláshoz. Lánykoromban csak a gimnázium első osztályát végez­tem el. Megbántam-e? Mint be­tanított munkás, szépen keres­tem. Családalapításkor nem kel­lett a nulla pontról indulni. En­nek is megvolt az előnye. Ha egyszer visszamegyek a munka­helyemre, — mert hívnak, mű­szaki ellenőr voltam — érettségi bizonyítvánnyal a kezemben töb­bet fogok keresni. xxx Lapzártakor érkezett a hír, hogy a Nádszegi (Trstice) Helyi Nemzeti Bizottság ismét szociá­lis segélyben részesítette Molnár János családját. Nevükben is köszönjük. Lejegyezte: FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei § A bontóperek magas szá­mát tekintve azt a következtetést kell talán levonni, hogy nap­jainkban bomlófélben, vagy legalábbis válságban van a csa­lád?- Ekörül az egész világon sok vita zajlik. Ezek a viták általá­ban valamilyen morális szem­szögből látják válságosnak a család helyzetét, és a kérdés eldöntésében különböző szintű erkölcsi értékelésen nyugvó el­képzelésekből, elvárásokból in­dulnak ki, amelyek sok esetben valóban nem felelnek meg a családok mai, korszerű társadal­mi szerepének. Tény viszont, hogy az utóbbi másfél-két év­tizedben világszerte megnöveke­dett q családok labilitása, ami­hez az is hozzájárul, hogy a fiatalok egy része — sajnos — azzal a meggondolással lép há­zasságra, hogy a későbbiekben legföljebb elválik. Ez a szem­lélet bizonyos értelemben köny­­nyelműbbé és meggondolatla­­nabbá teszi a fiatalokat, akik a korábbinál lazábban kötődnek a szülőkhöz és az egész otthoni környezethez is. A család funk­­cióia azonban minden külső és belső ráhatás ellenére változat­lan maradt, s az a társadalom reprodukálásában, az utódok világrahozatalában és nevelésé­ben jelölhető meg, amiben vi­szont a szexuális kapcsolatok rendezettségének jut döntő sze­rep. Jórészt ugyanis a szexuális megértésből alakul ki a házas­felek egyéni boldogságérzete, ami a család harmonikus és ki­egyensúlyozott légkörének elen­gedhetetlen alapja. § És ezzel rögtön témához is értünk: mi az, amiről a pár­­kapcsolatok dolgában szívesen beszélünk; és mi az, amit ba­ráti vagy még családi körben is inkább elhallgatunk?- A szexuális életről való is­mereteink még ma is eléggé szegényesek, rengeteg a félre­értés. A harmincöt-negyven éve­sek s annál idősebbek nemze­dékéből, a test dolgainak tekin­tetében, sokan teljesen fölkészü­letlenül indultak a házasságba. A mai fiatalok viszont többet tudnak már minderről, de mint­ha kisebb szerepet szánnának a szexuális élet egészséges hátte­rét jelentő érzelmeknek. Általá­nos tapasztalat, hogy a férfi és a nő közötti kapcsolatok dolgá­ban csak a felszínesebb problé­mákról beszélünk nyilvánosan is gátlástalanul. A természetes szé­gyenérzete túlmenően valami­féle sejtelmesség lengi körül a párkapcsolatok „titkait". § Például?- Például a szükségesnél ke­vesebb szó esik arról, hogy a párkapcsolatok romlásában je­lentős szereppel bírnak a sze­xuális élet zavarai, főképpen a női frigiditás. Ez a felismerés nem új, mint ahogy régóta tud­ják, hogy a neurózisok és bizo­nyos „női" betegségek hátteré­ben többnyire a nemi élet za­varai állnak. Sok asszony egy­szerűen elviseli a házaséletet. Ennek a felfogásnak mély gyö­kerei vannak, hiszen a női sze­rep évszázadokon keresztül az anya, a feleség és a háziasszony hármas küldetéséből állt, aminek betöltésére a frigid nő is alkal­mas. Az a tény, hogy a szerelmi aktusban nem talál örömet, nem akadályozza meg sem a fogam­zásban, sem a magzat kihordá­sában és megszülésében. A fri­giditás ugyanis szinte soha nem fizikai alkalmatlanságot jelent, hanem a szerelmi együttléttől való félelmet, a nyílt visszauta­sítás helyett a belső elutasítást. Mivel azonban a párkapcsolatok mai formája már az egyenjogú­ságon alapszik, egyre többen emelnek szót ez ellen az ősi reflex ellen, miszerint a házas­élet nemi kudarcáért „törvény­szerűen" a nő felelős. § Lehet-e távúton vagy min­den tekintetben érvényes taná­csot adni az örömtelen házasélet megszüntetésére?- Minthogy minden orvoslás alapja a személyes kapcsolat, a válasz erre természetszerűen az, hogy nem. A nőgyógyászati rendelőkben, a házassági tanács­adókban és másutt is azonban egyre gyakrabban esik szó erről. § Másutt? Hol még?- Első pillanatban valószínű­leg kevesen sejtik, hogy a frigi­ditás problémájával nemcsak a pszichológus vagy a nőgyógyász, hanem a válóperes bíró vagy az ügyvéd is találkozik. Sőt, az ügyvédi fogadóórákon, esetleg a bírósági tárgyalótermekben, a bontóperi vallomás közben, az emberek sok esetben olyan dolgokról is nyíltan beszélnek, amiről különben valószínűleg so­ha és sehol nem ejtenének szót... Az ügyvédnek vagy bíró­nak azért mondják, mert végre egyszer el kell mondaniuk vala­hol és tudják, hogy a válóper lezajlása után nem kell többé találkozniuk a talárt öltött sze­mélyekkel, nem lesz, aki emlé­keztesse őket „kényelmetlen" tit­kaikra. Ami a fogadószobában vagy a bírósági tárgyalóterem­A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK ben elhangzik, az nem kötelez semmire, pusztán hozzátartozik az igazsághoz és utat enged a talán már évek óta felgyülemlett feszültségnek. § Sokan el-elmarasztalják az orvosokat, pszichológusokat, a népművelési dolgozókat, de né­ha az újságokat is, úgymond, a szexuális élet túlzott propagá­lásáért .., — Valóban előfordulnak ilyen tévesen szemérmes nézetek. En­nek kapcsán csupán annyit, hogy a felnőtt ember életéhez szervesen hozzátartozik a sze­xualitás, az egyén saját nemi szerepének vállalása, a másik nem iránti vonzalom, a szexuális együttműködés; az adni és kap­ni, a kielégíteni és kielégülni tudás képessége. A szexualitás csak ebben a páros kölcsönös­ségen alapuló játékban kapja meg igazolását. Ezért joggal kell beszélni róla, más kérdés viszont, hogy mindig a maga helyén, idején és módján legyen szó róla. § Vannak-e normák, határok két ember párkapcsölatában? — A szexuológusok úgy tart­ják, hogy a szerelemben minden megengedett, ami mindkét fél­nek egyformán jó, mert ennek a kapcsolatnak alapfeltétele a kölcsönösség, a szabadság és a felelősség. Két ember között csak akkor beszélhetünk igazi harmóniáról, ha kölcsönösen ugyanazt akarják, ha egyik fél sem kényszeríti akaratát a má­sikra és ha felelősséget éreznek egymásért a kapcsolatukban s a kapcsolatuk következményei­ben egyaránt. Ha a párkapcsolat főszereplői, a férfi és a nő kö­zött nincs érzelmi töltés, akkor az egyensúly nagyon könnyen fölborulhat. Lélektanilag, orvosi­lag, de még jogilag is sokkal könnyebb rendbehozni egy olyan kapcsolatot, ahol mindkét fél érzi, hogy baj van; ha nem tit­­kolódznak egymást előtt és ha együtt keresik kapcsolatuk újbóli rendezettségének lehetőségeit. Ilyenkor néha elég a jó tanács vagy néhány egyszerű, valóban az együttélés mikéntjére vonat­kozó utasítás, és a már-már zá­tonyra futott párkapcsolat újra teljesebbé válik. (Vége következik) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom