A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-03 / 18. szám
PÁRBESZÉD (félelmekről és a párkapcsolatok titkairól) gondoskodás a leghatásosabb vé_ dőoltás minden betegséggel szemben. De a férjem beteg. Havonta jár orvosi vizsgálatra. Rendszeresen kezelik, injekciókat kap. Mert dagad a lába. Már régen könnyebb munkabeosztásba kellett volna őt helyezni. De hát az ő szakmájában? Mint kőműves hol találna olyan állást, amiből megélne egy hattagú család. Hiszen így is éppen hogy csak a legszükségesebbekre telik. Talán még emlékszik, milyen volt a bútorzat nálunk négy éve, amikor utoljára itt járt? Nohát azóta csak annyi változott, hogy a helyi nemzeti bizottság megemlékezett rólunk, s kaptunk három heverőt. Ez az összes gyarapodásunk. Nagyon jól esett a szívességük. Nem maradt puszta ígéret mindaz, amit az ikrek névadó ünnepélyén elmondtak. Csak köszönettel tudok a falu vezetőire gondolni. A tanév kezdete előtt a nőszövetség helyi szervezete lepett meg. Fedezték az iskolatáskák árát. Az ilyen emberekben bízni lehet, tisztelni kell őket. Jó érzés tudni, hogy nem közömbös a sorsunk. Egy este csak az olvasás gyakorlására jut idő. Másnap írunk, és a szlovákot ismételjük. A két első, Szabolcs és Janika, kettes bizonyítványt hozott haza. Zsolti hármast kapott. Ű lassúbb, a kettő mindenképpen ügyesebb a tanulásban. Nagyon jó tanítónénijük van. Szigorúan fogja a gyerekeket. Ezek olyan megérdemelt jegyek voltak. Zsolti a házimunkában ügyeskedik. Már a mosogatást is rá lehet bízni. Szép tisztán rakja helyre az edényt. Olyan aranyos, az asztal fölött törli a tányért, ha elejtené, se törne össze. Erre ő maga jött rá. Elrakodnak maguk után, összesöprik a konyhát, a játékokat is maguk rakják helyre. Csak a porszívózást nem lehet rájuk bízni. Az ágy alatt, a szoba sarkaiban ott maradna a por, s a porszívó csöve is eltörne. Mert ami törékeny, az nálunk mind eltörik. Az ajtót már legalább háromszor kellett újra üvegeztetni. Már próbálkoztak a felmosással is. Hárman csavarták a rongyot, s jócskán vizesek lettek. Jobb, ha egyenlőre én csinálom. Hetente kétszer-háromszor mosok. Könnyebb a keveset mosni is, vasalni is. Javítani való pedig akad mindig. Azt a varrógépre készítem. Gondolja csak el, négy fiú, az nyolc foltozni való nadrágszár. Amíg az én kicsikéim nem jártak óvodába, nem volt divat a foltozott nadrág. Legyen bár akármilyen ötletes, szíveoske vagy lóhere alakú is a folt, csak folt az. Újabban már műbőrből készítem, az tovább kibírja. Még szerencse, hogy tudok varrni. így a nővéremtől vagy a sógornőmtől kapott gyermekruhát a fiúkra tudom igazítani, Ügy iparkodok, hogy színben egyezzenek. Ne járjanak más-más ruhában. Az ikrek akkor szépek, ha egyformák. Szabolcs és Janika egypetéjű ikrek. Őket még mi is öszsze-összetévesztjük. Zsolti is alig különbözik. Már a régi szoknyáim is áldozatul estek a nagy nadrágszükségletnek. Volt egy sötétkék félszoknyám. No ez jó lesz a Csabának ünnepid nadrágra. Csak úgy futotta az anyag, hogy elöl középen is varrva volt. Sebaj, majd jól levasalom az élét. Hát abban vittem orvosi vizsgálatra. A doktornő szóvá is tette, hogy milyen érdekes szabású a nadrág. Mondom, miért, s erre ő: — „Ugye, már megtanulják az anyukák becsülni a kicsit kopottat, hogy drágább lett az új”. Én eddig sem dobtam el. A télen jó munkaalkalom kínálkozott. Éltem is vele. Mondom, jó vezetők az itteniek, gondolnak a népre. Télen kevesebb a munka a szövetkezetben, hát ide telepítették Szerdahelyről a Tesla egyik műhelyét. Úgyis a Teslában dolgoztam, amíg nem jöttek a gyerekek. Én csak ilyen helyre mehetek dolgozni, ahol reggel nyolctól van a munkaidő. így is az édesanyám végezte a reggeli bevásárlást, mert a boltban olyankor sokan vannak. Nekem négy gyereket kell reggel iskolába, óvodába vinni. Nem engedhetem őket egyedül. Forgalmas az út, elszórakoznak, már meg is van a baj. Szó van róla, hogy állandósítják itt azt a részleget. Jó volna. Kell a pénz nagyon. Mindenszentekre vettem egy-egy pár csizmát a fiúknak. Száznyolcvan korona volt párja. No, ez már csak kibír egy telet! Á, dehogy. Már kétszer vittem javításba őket. Amikor napközisek lettek a gyerekek, azt gondoltam, kevesebb kell a hazai kosztra. Tévedtem. Bármilyen finom ebédet kapnak, délután lefutják. Olyan éhesen jönnek haza, hogy egy tepsi mákoscsík pillanatok alatt elfogy. Nem baj, legalább nem főztem hiába. Adhatok én bármilyen kiadós vacsorát, olyat, amire egyáltalán nem megy a kakaó, mégis kikövetelik. Egy pohárral az ágyban elalvás előtt. Reggel ugyanúgy. Tízóraira vajas- vagy pástétomos kenyeret visznek. Mostanában inkább pénzt kérnek kiflire és lángosra. Azt látják a többiektől. Sok, bizony sok. Hogy is tagadhatnám meg tőlük? Csak még egy kicsit cseperedjenek. Akkor elmegyek dolgozni. Kerül majd dunnahajra, a tollút már összegyűjtöttem, szekrényre és szőnyegre is, bebútorozzuk az üres szobát. De addig? Addig nem tudom, mi lesz. A csecsemőpaplan alól kilóg a lábuk, a ruháikat a konyhakredencben tartom. Egyszer talán könnyebb lesz. Addig is hozzáfogtam a tanuláshoz. Lánykoromban csak a gimnázium első osztályát végeztem el. Megbántam-e? Mint betanított munkás, szépen kerestem. Családalapításkor nem kellett a nulla pontról indulni. Ennek is megvolt az előnye. Ha egyszer visszamegyek a munkahelyemre, — mert hívnak, műszaki ellenőr voltam — érettségi bizonyítvánnyal a kezemben többet fogok keresni. xxx Lapzártakor érkezett a hír, hogy a Nádszegi (Trstice) Helyi Nemzeti Bizottság ismét szociális segélyben részesítette Molnár János családját. Nevükben is köszönjük. Lejegyezte: FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei § A bontóperek magas számát tekintve azt a következtetést kell talán levonni, hogy napjainkban bomlófélben, vagy legalábbis válságban van a család?- Ekörül az egész világon sok vita zajlik. Ezek a viták általában valamilyen morális szemszögből látják válságosnak a család helyzetét, és a kérdés eldöntésében különböző szintű erkölcsi értékelésen nyugvó elképzelésekből, elvárásokból indulnak ki, amelyek sok esetben valóban nem felelnek meg a családok mai, korszerű társadalmi szerepének. Tény viszont, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben világszerte megnövekedett q családok labilitása, amihez az is hozzájárul, hogy a fiatalok egy része — sajnos — azzal a meggondolással lép házasságra, hogy a későbbiekben legföljebb elválik. Ez a szemlélet bizonyos értelemben könynyelműbbé és meggondolatlanabbá teszi a fiatalokat, akik a korábbinál lazábban kötődnek a szülőkhöz és az egész otthoni környezethez is. A család funkcióia azonban minden külső és belső ráhatás ellenére változatlan maradt, s az a társadalom reprodukálásában, az utódok világrahozatalában és nevelésében jelölhető meg, amiben viszont a szexuális kapcsolatok rendezettségének jut döntő szerep. Jórészt ugyanis a szexuális megértésből alakul ki a házasfelek egyéni boldogságérzete, ami a család harmonikus és kiegyensúlyozott légkörének elengedhetetlen alapja. § És ezzel rögtön témához is értünk: mi az, amiről a párkapcsolatok dolgában szívesen beszélünk; és mi az, amit baráti vagy még családi körben is inkább elhallgatunk?- A szexuális életről való ismereteink még ma is eléggé szegényesek, rengeteg a félreértés. A harmincöt-negyven évesek s annál idősebbek nemzedékéből, a test dolgainak tekintetében, sokan teljesen fölkészületlenül indultak a házasságba. A mai fiatalok viszont többet tudnak már minderről, de mintha kisebb szerepet szánnának a szexuális élet egészséges hátterét jelentő érzelmeknek. Általános tapasztalat, hogy a férfi és a nő közötti kapcsolatok dolgában csak a felszínesebb problémákról beszélünk nyilvánosan is gátlástalanul. A természetes szégyenérzete túlmenően valamiféle sejtelmesség lengi körül a párkapcsolatok „titkait". § Például?- Például a szükségesnél kevesebb szó esik arról, hogy a párkapcsolatok romlásában jelentős szereppel bírnak a szexuális élet zavarai, főképpen a női frigiditás. Ez a felismerés nem új, mint ahogy régóta tudják, hogy a neurózisok és bizonyos „női" betegségek hátterében többnyire a nemi élet zavarai állnak. Sok asszony egyszerűen elviseli a házaséletet. Ennek a felfogásnak mély gyökerei vannak, hiszen a női szerep évszázadokon keresztül az anya, a feleség és a háziasszony hármas küldetéséből állt, aminek betöltésére a frigid nő is alkalmas. Az a tény, hogy a szerelmi aktusban nem talál örömet, nem akadályozza meg sem a fogamzásban, sem a magzat kihordásában és megszülésében. A frigiditás ugyanis szinte soha nem fizikai alkalmatlanságot jelent, hanem a szerelmi együttléttől való félelmet, a nyílt visszautasítás helyett a belső elutasítást. Mivel azonban a párkapcsolatok mai formája már az egyenjogúságon alapszik, egyre többen emelnek szót ez ellen az ősi reflex ellen, miszerint a házasélet nemi kudarcáért „törvényszerűen" a nő felelős. § Lehet-e távúton vagy minden tekintetben érvényes tanácsot adni az örömtelen házasélet megszüntetésére?- Minthogy minden orvoslás alapja a személyes kapcsolat, a válasz erre természetszerűen az, hogy nem. A nőgyógyászati rendelőkben, a házassági tanácsadókban és másutt is azonban egyre gyakrabban esik szó erről. § Másutt? Hol még?- Első pillanatban valószínűleg kevesen sejtik, hogy a frigiditás problémájával nemcsak a pszichológus vagy a nőgyógyász, hanem a válóperes bíró vagy az ügyvéd is találkozik. Sőt, az ügyvédi fogadóórákon, esetleg a bírósági tárgyalótermekben, a bontóperi vallomás közben, az emberek sok esetben olyan dolgokról is nyíltan beszélnek, amiről különben valószínűleg soha és sehol nem ejtenének szót... Az ügyvédnek vagy bírónak azért mondják, mert végre egyszer el kell mondaniuk valahol és tudják, hogy a válóper lezajlása után nem kell többé találkozniuk a talárt öltött személyekkel, nem lesz, aki emlékeztesse őket „kényelmetlen" titkaikra. Ami a fogadószobában vagy a bírósági tárgyalóteremA SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK ben elhangzik, az nem kötelez semmire, pusztán hozzátartozik az igazsághoz és utat enged a talán már évek óta felgyülemlett feszültségnek. § Sokan el-elmarasztalják az orvosokat, pszichológusokat, a népművelési dolgozókat, de néha az újságokat is, úgymond, a szexuális élet túlzott propagálásáért .., — Valóban előfordulnak ilyen tévesen szemérmes nézetek. Ennek kapcsán csupán annyit, hogy a felnőtt ember életéhez szervesen hozzátartozik a szexualitás, az egyén saját nemi szerepének vállalása, a másik nem iránti vonzalom, a szexuális együttműködés; az adni és kapni, a kielégíteni és kielégülni tudás képessége. A szexualitás csak ebben a páros kölcsönösségen alapuló játékban kapja meg igazolását. Ezért joggal kell beszélni róla, más kérdés viszont, hogy mindig a maga helyén, idején és módján legyen szó róla. § Vannak-e normák, határok két ember párkapcsölatában? — A szexuológusok úgy tartják, hogy a szerelemben minden megengedett, ami mindkét félnek egyformán jó, mert ennek a kapcsolatnak alapfeltétele a kölcsönösség, a szabadság és a felelősség. Két ember között csak akkor beszélhetünk igazi harmóniáról, ha kölcsönösen ugyanazt akarják, ha egyik fél sem kényszeríti akaratát a másikra és ha felelősséget éreznek egymásért a kapcsolatukban s a kapcsolatuk következményeiben egyaránt. Ha a párkapcsolat főszereplői, a férfi és a nő között nincs érzelmi töltés, akkor az egyensúly nagyon könnyen fölborulhat. Lélektanilag, orvosilag, de még jogilag is sokkal könnyebb rendbehozni egy olyan kapcsolatot, ahol mindkét fél érzi, hogy baj van; ha nem titkolódznak egymást előtt és ha együtt keresik kapcsolatuk újbóli rendezettségének lehetőségeit. Ilyenkor néha elég a jó tanács vagy néhány egyszerű, valóban az együttélés mikéntjére vonatkozó utasítás, és a már-már zátonyra futott párkapcsolat újra teljesebbé válik. (Vége következik) 17
