A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-19 / 16. szám

PÁRBESZÉD (a családtervezésről, gyermekáldásról) léket kisgyereknek nem lehet adni. Ezek a vélemények egy­szerűen tévesek és a későbbiek során kapkodást, sok-sok elke­seredettséget eredményeznek. A gyerek ugyanis egy szép na­pon iskoláskorú lesz, de nem felel meg a követelményeknek, mert nem tud beszélni, esetleg erősen szegényes a szókincse. Az iskola viszont, jogosan, hat­éves korban csak azt a kis­lányt vagy kisfiút veheti fel, aki megfelel a követelményeknek. A csökkenthallású és értelmi fejlődésükben is visszamaradt gyerekek a nagyothallók iskolá­jába kerülnek, vagy ennél is komolyabb esetben szellemileg fogyatékosnak minősülnek. Hal­lászavaraikból eredően így so­kán elkallódnak, bukdácsolnak az életben, ám ha időben kez­dik velük a beszédqyakorlást, akkor csupán csekély mérték­ben vagy egyáltalában nem szi­­getelődtek volna el egészséges kortársaiktól. Dr. Ivan Krahulec kórlapokat, statisztikai kimutatásokat tesz az asztalra:- Hazánkban a lakosság négy-öt százaléka nagyothalló, a süketek részaránya egy ezre­lék. A csökkenthallású gyere­kek száma pedig két-három százalék között ingadozik, ezért az iskolás kor előtti teendők a legfontosabbak. A lehető leg­korábban kell felkutatnunk a hallási fogyatékosokat, készülé­ket kell adni nekik s megfele­lő gyógypedagógiai ellátást. Már a nyolc-tíz hónapos gyer­meket is el lehet látni halló­kával. Az eredményesség esé­lye később egyre csökken, há­rom-négy éves koron túl pedig többnyire elkéstünk már. Az ilyen gyerekek, általában, örö­kös hátrányban élik le életü­ket. Ez tehát a tét. Ilymódon érthető, hogy a kli­nika beszéd- és hallásgondozó osztályának földszinti rendelője előtti váróteremben mindig ta­lálni pácienst, de nincs szabad ágy a negyedik emeleti bentla­kásos kórházi részlegen sem. Felnőttek és gyerekek keresik a rehabilitáció, az intézeti gon­doskodás lehetőségét. Mind a kórházi felvétel, mind a járóbe­teg-kezelés a lehető legalapo­sabb körültekintéssel történik. Az általános orvosi és hallóké­­pességi vizsgálatokon kívül, fo­niatria!, pedagógiai s indokolt esetekben lélektani „szúrópró­bákkal" vizsgálják a rászorultak testi-szellemi állapotát. A fel­nőttek általában türelmesen tű­rik a kivizsgálás hosszú perceit, ám a fülorvosi székbe ülő gye­rekek tekintete ide-oda rebben, szemükben olykor-olykor riadt fény tükröződik, ezzel is jelezve: valami hiányzik az életükből. Említettem már, hogy orszá­gos viszonylatban a gyerekek két-három százaléka csökkent­hallású. Mór önmagában ez a szám is eléggé magasnak tű­nik, de vajon növekszik-e ná­lunk a nagyothalló csöppségek száma?- Létszám tekintetében lénye­gesen nem - válaszolja az osztályvezető orvos. - Ez főként az egészségügyi ellátás követ­kezménye, mert csökken a szö­vődményes és az akut fülbeteg­ségek száma is. Nagy szerepük van ebben az antibiotikumok­nak. Úgy ötven éve például a középfülgyulladósos betegek kö­zül sokan hallássérültek lettek. Ma ez gyakorlatilag alig fordul elő.- Mégis, milyen okai lehet­nek ma a nagyothallásnak vagy a süketségnek?- A betegség részben örök­lött, részben a koraszülöttek nagy számával függ össze. De különösen erős hatású életmen­tő gyógyszerek után is marad­hat vissza károsodás, bár erős zaj, ricsaj vagy egyéb fokozott zajártalom szintén okozhat hal­lásromlást. A hallássérültek információ­­cseréjének fő formája - főként a súlyosabb esetekben - a je­lelés. Igaz, így jobbára csak sorstársaikkal tudnak kontaktust teremteni. Ezen kívül szájról is képesek leolvasni a mondato­kat, de a világgal összekötő va­lódi „köldökzsinórt" a hallóké­szülék jelenti. Rendszeres orvosi kezelésben lévő vagy a nagyothallók isko­láját látogató gyerekek zöme használja is kivétel nélkül. A csökkenthallósú felnőttek kö­rében azonban két alkati típust kell megkülönböztetni. Egyrészt a hiúbbakat, akik szégyellik ál­lapotukat és az egészséges em­berek látszatát keltve járnak­­kelnek közöttünk; másrészt pe­dig azokat, akiknek fülében ott a zsebkészülék zsinórja, illetve a fülük mögött vagy legújabban a szemüvegszárban hordják a be­épített hallókát. Hazánkban jó­nak, színvonalasnak mondható a hallókészülék-ellátás, a rászoru­lók szabadon választhatnak hal­lássérülésük fokának és egyéni ízlésüknek megfelelő készüléket, aminek árát a betegsegélyző té­ríti. Ugyancsak szakemberek végzik a készülékek akusztikai ellenőrzését s javítását is. Az orvosi gyakorlat azt bizonyítja, hogy kétoldali hallássérülés ese­tén két készülék egyidejű hasz­nálata a legjobb, hiszen a ter­mészetes hallást — lévén hogy nem félfülünk van — a sztereo vétel közelíti meg. És akik szégyellik a készülé­ket? Elsősorban saját tévedé­sük, kényelmességük, esetleg tu­datlanságuk áldozatai.. . Az ő figyelmükbe ajánlom, hogy ere­detileg Bell sem a telefont ta­lálta föl, hanem nagyothalló gyerekei számára készített szén­mikrofonos készüléket!.. . Ezzel, világszerte, a csökkent­­hallásúak millióival tett csodát. Vagy talán nem az emberi elme diadala s az orvosi igye­kezet csodája, ha egy apró hal­lókészülék megtöri, szólásra bír­ja a csöndet?! Az ilyen ember - legyen az gyermek vagy fel­nőtt - körülnéz, az arca földe­rül, a szeméből boldogság su­gárzik. Az orvos is örül, már hogyne örülne, de higgadtan „csak" így fogalmaz: ez az egyenrangúság kezdete! 3. § Vajon mi a családtervezés célja s kik látogatják az erre a célra szolgáló tanácsadó­kat?- A családtervezés elsődleges célja a szorongás nélküli, ki­egyensúlyozott házasélet és a kívánt gyerek. Ezért az egy vagy több gyermekes családanyák, a gyermektelen asszonyok, vagy a hajadon lányok egyaránt a családtervezési tanácsadók láto­gatói közé tartoznak. Egyrészt saját elhatározásból, másrészt az orvosok és az egészségügyi védőnők küldik hozzánk a pá­cienseket. § Milyen egészségügyi, eset­leg jogi vonatkozású pana­szokkal jönnek ide a lányok­­asszonyok? — A tanácsért folyamodó nők nemcsak vélt vagy tényleges be­tegségük orvoslását várják el tőlünk, hanem indokolt esetben házaséletük „helyreigazítását" is. Egyszerűen útbaigazítást kérnek kapcsolataik rendezéséhez, csa­ládi viszonyaik normalizálásá­hoz, életmódjuk megváltoztatá­sához. A legtöbben időzíteni szeretnék a gyermekáldást, kü­lönféle védekezési módszerek iránt érdeklődnek vagy egysze­rűen kijelentik, hogy nem kíván­nak többé szülni. Mások viszont inkább felvilágosításért jönnek: arra kíváncsiak, hogy hormoná­lis szempontból hogyan is megy végbe a megtermékenyítés folya­mata, ők vajon miért nem tud­nak másállapotba iutni, miért nem gyógyulnak a hosszú évek óta húzódó meddőségből? Szép számmal keresik föl azonban a családtervezési tanácsadókat olyan lányok és asszonyok is, akiknek a házasélete sivár s örömtelen. Úgy érzik, hogy a másik nemhez való viszonyuk nem eléggé természetes, sőt, a kapcsolatteremtés során olykor lelki zavarokkal is küszködnek. § Akik nem akarnak szülni, mit mondanak: miért? — Fiatalok, albérletben laknak, lakásra gyűjtenek. Vannak asz­­szonyok, akik két éven belül kétszer szültek és fáradtnak ér­zik magukat. Többször fordul elő olyan eset, hogy a férfi iszákos, de ittasan sem kíméli a felesé­gét, pedig az egy ágyban alszik egy-két éves gyermekével . . . Sajnos, a gyerekkel való alvás ma is még a fogamzásgátlás egyik legköznapibb, a gyerek számára ártalmas módja. § Milyen korszerű védekezést ajánl a nőgyógyász?- Erre mindenkinek csak egyé­nileg lehet válaszolni, hiszen ez nemcsak a nő belső felépítésé­től, fejlettségétől függ, hanem attól is, hogy a pár milyen vé­dekezést tart elfogadhatónak, esztétikusnak. Jó jel, ha a csa­ládtervezéssel kapcsolatos be­szélgetésre a férfi is eljön. Egye­lőre azonban ritkaság az ilyes­mi, mert a férfiak általában négyszemközt is szégyellik az ilyen dolgokról való beszélgetést. A tinédzserekkel és az érettebb serdülőkorú fiatalokkal eléggé felemásak a tapasztalatok. Rö­vid beszélgetés után kiderül, hogy az esetek zömében nem a szerelem hatja át ezeket a kapcsolatokat, hanem a szexua­litás iránti úgymond „felnőttes" igény. § Milyen szerepük van a csa­ládtervezési tanácsadóknak a családi közösség megszilárdí­tásában és a nemiséggel kap­csolatos kérdések megvilágítá­sában? — A családi közösség és a boldogság kérdései körül forog itt minden beszélgetés. Célunk, hogy a gyerek összefűzze, meg­szilárdítsa a szülők közötti ér­zelmi és személyi kapcsolatokat. A gyermek szempontjából sem kedvező, ha alkalmatlanul, „rosszkor", válófélben lévő szü­lők társaságába érkezik, mert ilyen esetben általában érzelmi számkivetettség, tengődés, soro­zatos csalódások jelentik sorsát s könnyen jut akár a bűnözés lejtőjére is. § Bizonyára gyakran esik szó a fogamzásgátló tablettákról is ... — Természetesen, hiszen a tab­lettának a nők szemszögéből nézve kettős a szerepe: egy­részt sohasem voltak ilyen füg­getlenek mint ma, hiszen maguk döntik el, hogy — orvosi felügye­let alatt — szedjenek-e tablettát vagy sem, attól függően, hogy akarnak-e gyereket?... Ugyan­akkor azonban övék a döntés teljes felelőssége is, sőt, ők vise­lik a tablettával járó esetleges egészségügyi kockázatot is. E korszerű fogamzásgátlószer használatát ugyanis a nők élet­kora és bizonyos betegségekre való hajlam alapján korlátozni kell, vagy legalábbis orvosilag irányítani. Ettől eltekintve a fo­gamzásgátló tabletta az embe­riség egyik nagy felfedezése, de egyben paradox helyzetet is te­remtett: azokban az országok­ban, ahol a népesség rohamo­san növekszik, alig-alig használ­ják, annál inkább viszont azok­ban az országokban, ahol a szü­letések száma amúgysem túl­ságosan magas... A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK § Melyek a hormonhatással kapcsolatos általános tudni­valók? — Például az a biológiai tény, ami ma már középiskolai tan­anyag: hogy az ember minden sejtjében 46 kromoszóma van, amelyekből kettő az úgynevezett nemi kromoszóma. A női párt XX-el, a férfiét XY-al jelölik. A női és férfi ivarsejt egyesülé­sekor úgy áll helyre az egyen­súly, hogy* a kromoszómák meg­feleződnek, és az új egyén így újra a szülőkre jellemző 46 kro­moszómával rendelkezik. Arra is sokan rákérdeznek, vajon a szü­letendő gyermek neme a meg­­termékenyülés pillanatában dől-e el? Nos, ez valóban így van, bár a magzatban a fejlődés korai szakaszában a belső ivar­szervek semlegesek, a nemre jellemző ivartelepek csak a mag­zati élet későbbi szakaszában alakulnak ki. A két nemre jel­lemző testi jegyek csak jóval később, már a pubertás korában fejlődnek ki. § Mi az, amit a családterve­zési tanácsadóban a nőgyó­gyásznak, a pszichológusnak, esetleg a jogásznak különösen ki kell hangsúlyoznia? — Hogy egy nő. legyen haja­don vagy asszony, nemcsak ön­magának tartozik felelősséggel, hanem az utódoknak is. Ennek tudatosítása, a társadalmi élet különböző divatos jelenségeire való tekintettel, meglehetősen gyakori dilemmát okoz. A bon­tóperi statisztikák, a terhesség­megszakítások és a csonkacsalá­dok magas száma mind-mind azt bizonyítják, hogy sokkal több őszinte és bizalmas beszélgetés­re lenne szükség a családokban. Általános tapasztalat, hogy a ma tizenhat-tizennyolc éves lá­nyok is mindannyian szeretik a gyerekeket, és később szinte valamennyien szülők, anyák sze­retnének lenni. De nem közöm­bös, hogy a közben elmúló pár évben mi történik a leendő anyával, testileg és lelkileg mi­lyen próbatételeken esik át?! Ezért van szükség a modern családtervezési módszerekre, mert a család és a társadalom köl­csönös viszonyának kérdése nemcsak a nemzedékek gondja, hanem a szocialista törvényes­ség és életstílus egyik tudatos társadalomformáló törekvése is. (Folytatjuk) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom