A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-19 / 16. szám
HALLOTTUK OLVASTUK LÁTTUK FILM Bunuel: Az öldöklő angyal Mifelénk eléggé ritkán láthatók a Bufiuel-fiimek. Pesten, mint hírlik, az immár nyolcvanéves nagy spanyol mágusnak egyszerre három, a legutóbbi években készült művét is vetítik fergeteges sikerrel. A Filmklub jóvoltából most nekünk is módunkban állt látni egy kissé régebbi, 1962-ben készült, tehát a mester ú. n. középső korszakából való müvet. (Tudnunk kell ehhez, hogy az első híres Buňuel-filmek, az „Aranykor”, vagy „Az andalúziai kutya" még a harmincas évek legelején készültek. Aztán hosszú szünet következett s a Francóék elől emigrált művész csak az ötvenes években kezd újra forgatni, főképp Mexikóban. Ekkor készülnek a középső korszak nagy művei, az „Elhagyottak", a „Viridiana" vagy a most látott „Az öldöklő angyal“.) Azt sajnos, kellő mennyiségű, főleg a legújabb korszakból való Buüuel-film ismeretének híján aligha tudnánk megmondani, hogy az életmű egészében milyen rangja van ennek a filmnek. Egy azonban bizonyos: tipikusan Buňuel-i munka, kvintesszenciája szinte az oeuvrenek. Szürrealizmus és gyilkos társadalomszatíra, bibliai jelképek és antiklerikalizmus, Beckett-i abszurditás és Heidegger-i mélységű létfilozófia - mindez együtt van ebben a filmben. Amely - gondolom csak, mert egy ilyen film egyszeri megtekintése után aligha merhetné bárki is megkockáztatni kijelentő módban, hogy miről is „szól” tulajdonképpen -, egy szóval, gondolom arról „szól”, hogy egy ún. felső tízezerben társaság vacsorára hivatalos egy fényűző palotába. A cselédek — mindvégig nem tudjuk meg, mi okból - menekülésszerűen hagyják el a palotát, a társaság az egyetlen hű pincér segédletével lakomózik, s egyszerre csak „megáll az idő.” Nem tud senki elmozdulni a yarázskörből, kijönni a palotából. Hogy miért, azt egyikük sem tudja. Mi nézők is csak sejtjük, hogy ama bizonyos „öldöklő angyal” ujja van a dologban. így élnek odabenn napokig hetekig, marják s vádolják egymást, van aki öngyilkos lesz, van aki meghal, gyilkolni akar, letargiába esik vagy megtébolyul. Egyszóval pontosan úgy történik minden ebben a mesterségesen „előállított" környezetben, ahogyan az „életben" is történni szokott. Ha jól sejtem, némi robinsoni szituáció is akart ez lenni, a sok többi mellett természetesen. Nem mondjuk el az egész amúgyis elmondhatatlan történetet. A „túszok" kiszabadulnak s hálaadó istentiszteleten vesznek részt. Az igazi Bufiuel-i „megoldás" azonban még csak most következik: most már a templomból sem tud kijönni senki. Sem a volt túszok, sem a papok, sem a többi hívek. Hogy miért, megint csak nem magyarázza a rendező. Annyit látunk csak az utolsó képsorokon, hogy a bárányok (három bárány volt ama palotában is, azokat falták föl a bennrekedtek), tehát a bárányok megint elindulnak a templom felé, ahogy előbb az elzárt palota szobái felé. S ezzel vége. Egy egész könyvet lehetne írni akár erről az egyetlen Bunuel-filmről. Ezúttal, helyszűke miatt, elégedjünk meq ennyivel. (cselényi) NÉPRAJZ A csángók és a palócok népművészetéről Néprajzi találkozót szervezett március elején Ipolyságon a Honti Közművelődési Klub. A jelenlévő ' fiatal néprajzkutatók a kétnapos rendezvény keretében többek közt megismerkedhettek a csángók, valamint a palócok történetével, kultúrájával és művészetével. Halász Péter budapesti néprajzkutató, a Honismeret c. folyóirat szerkesztője a magyarság legkeletibb népcsoportjáról a Moldovában élő csángókról tartott színvonalas előadást. Bevezetőjében részletesen szólt azokról a történelmi-társadalmi viszonyokról, melyek nagy hatással voltak eme népcsoportra; meghatározták életmódját, formálták és befolyásolták erkölcsi magatartását. Az előadó természetesen behatóan foglalkozott a csángók szokásaival és művészetével is. A gyönyörű diafelvételek szemléletesen érzékeltették a Keleti-Kárpátokon túl letelepült csángók népi építészetét, lakáskultúráját, a férfiak és a nők viseletét stb. Néhány diafelvétel az élet egy-egy pillanatát, a szokások jelentősebb mozzanatát örökítette meg. Dr. Zólyomi József, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója ugyancsak gazdag élményben részesítette a hallgatókat. Diavetítéssel egybekötött előadása során a palócok népművészetét mutatta be. A képek felvillantották a népi építészet legszebb maradványait, a pásztorművészet csodálatos termékeit, a nők gondos munkát igénylő hajviseletét, gazdagon díszített főkötőiket stb. Az előadó ilymódon is végigkalauzolta a jelenlévőket a palócság néprajzi tájain, átfogó képet nyújtott a magyarság legnagyobb népcsoportjának múltjáról, tárgyi és szellemi hagyományairól. A két néprajzkutató tartalmas beszámolóját Király Györgyi népdalénekes tette még elevenebbé és élvezetesebbé. A népművészet ifjú mestere szebbnél szebb moldovai és palócföldi dalokat adott elő magas szinten — eredetien és mély átérzéssel. Ügy gondolom, az előadásokon részt vevő fiatal néprajzosok a kellemes élményen kívül értékes szakmai tapasztalatokra és ismeretekre is szert tehettek. Csálty Károly KÖNYV Évfordulók '80 Évről évre számtalan kalendárium, naptár, évkönyv jelenik meq különféle kiadók, szerkesztőségek saját elgondolásai, összeállításai alapján, hogy az olvasók sokoldalú iqényeit lehetőleq a legnagyobb mértékben kieléqítse a kiadvány tartalma. 1973-tól sorozatban jelentetik meg minden évben a Kossuth Könyvkiadó gondozásában az Évfordulók című zsebkönyvet, mely nagyszerű szórakozást nyúit mindenkinek, aki szereti a történelmet, irodalmot, művészetet, vagy pedig a tudomány sűrű berkeiben kíván eligazodni. Napjainkban szinte minden héten volt rá példa, hogy egy-egy napon többféle nevezetes esemény évfordulójára is emlékezünk. A kiadvány természetesen lehetetlen dolgokra nem vállalkozhat, így csupán kerek évfordulókról - ötven vagy hetvenöt, kétszáz vaqy négyszázötven évven ezelőtti dolgokról, eseményekről — emlékezik meq. Az egyik kötet szerkesztője találóan jegyzi le olvasóinak a könyvsorozat megjelentetésének lényeaét: „Mindig nagyon is aktuális dolgokhoz kapcsolja - köti az évfordulót az aktualitásra oly érzékeny emberi értelem, igény: hiszen a történelem mindig üzen valami éppen fontosat, éppen időszerűt a jelennek, ezzel is igazolva a még a római időkben született, de ma is éppoly érvényes régi mondást, hoqy a történelem az élet tanítómestere." Az egy-egy évben megjelent kötet magában is hasznos olvasnivaló, azonban aki teljesebb, bővebb ismeretekre, magasabb fokú önműveltségre törekszik, annak elengedhetetlen az eddig megjelent nyolc kötet, valamint a sorozattá nyilvánított kiadvány jövőben meqjelenő további köteteinek a beszerzése, áttanulmányozása. A széles tárgykörű zsebkönyv elkalauzol kötetenként negyven-ötven íráson keresztül a politikai élet, az irodalom, a művészet, a tudomány spk nagy alakjának életrajzába, műveibe. A sorozat olvasóját, a témák, a cikkek keresésében az előző esztendőkben megjelent kötetek cikkanyagát a könnyebb tájékozódás céljából mutató segíti. Hasznos könyvnek bizonyulna az iskolákban az Évfordulók egyes évfolyamainak rendszeres megvásárlása, mert a kötetek mind a tanulónak, mind a tanárnak segítséget tudnak nyújtani a tananyagban is, az oktatáson kívüli ismeretek elsajátításában is. Ugyanígy nagy segítséget tud nyújtani a sorozat a szervezetek, köztük a CSEMADOK dolgozóinak előadások, megemlékezések alkalmával, de a közművelődési klubok, könyvtárak, nyugdíjasotthonok könyvespolcain is meg kellene találni a helyét az Évfordulók egyes köteteinek. Gaál Gábor, a kolozsvári Korunk egykori főszerkesztője szavaival élve: „A múlt és a múltunk nem vész el soha. Sem az egyes emberé, sem az emberiségé. Őrizzük és éljük és visszük magunkkal: a mienk." Aki magáénak vallja a tegnapból azt, ami a jelen felé is mutat - az az évfordulókra is figyel, hiszen a történelem mindig üzen valami fontosat napjainknak. Patay Péter ZENE Ne add feli- énekelték a közelmúltban megrendezett rock-koncerten a bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium Gravis együttesének tagjai: Szilvássy László, Hegedűs István, Szabó János és Dusík Gábor. A jelenlevők egy kidolgozott és megszerkesztett műsornak lehettek szem- és fültanúi. A köztudatba meglepetésszerűen berobbant műkedvelő zenekar megalakulása óta lényeqében csak fél év telt el, de a Gravis mind a zene, mind a versezet terén hivatásos együttesekkel vetekedhet. Nem az egyszerű megoldásokra, látványosságokra alapoznak - igaz, ezeket sem mellőzik -, hanem sikerüket az igazán ötletes hangszerelésnek, a változatos dallamvilágnak, az alkalmazkodó harmóniának köszönhetik. Említést érdemelnek a pozitív kicsengésű, jól megszerkesztett dialógusok, amelyek kérdés-felelet formájában próbálnak a hallgatók tudatára hatni. Mind a tizenegy szómnak egy alapgondolata van: mit tegyen az ember, hogy élete boldogabb legyen itt a Földön. A váratlan fordulatok mellett, szinte észrevehetetlen a zenei eszközként felhasznált szándék: a fokozás. A monotematikus összeállítás mondanivalója - és ennek a koncertnek valóban van-, elgondolkoztatja a nézőt, de az együttes tagjai azok számára is kellemes élményt szereznek, akik csak „tudomásul veszik" a szöveget és inkább a zenére összpontosítanak. A Gravis bemutatkozásakor több esetben merült fel bennem a kérdés: Milyen közismert eqyüttesre hasonlít? Omega, LGT, Piramis? Az erőteljes baszszusgitár-játék, a kidolgozott rock-ritmusok, qitárszólók, arról győztek meg, hogy lényegében más ez a hangzás. A Gravisnak van saját stílusa, sajátos felfogása. Az együttes tagjai bebizonyították, hogy tehetségük, zenei felkészültségük. Papp Sándor INNEN ONNAN Kiből lehet úszóbajnok? Talán ebből a héthónapos japán kisfiúból, aki egészen otthon érzi magát a vízben. Bertolt Brecht Safety first című müve alapján film készült az NDK-ban Mitchell kapitány boszszúja címmel. Képünkön a film főszereplője, Dieter Mann. A hordó formájú hordozható házak a Szibériába és a távoli észak hömezőire érkező szovjet expedíciók munkatársainak nyújtanak meleg otthont. A hordóház kívül-belül gazdaságos helykihasználást tesz lehetővé, szállításkor kevés helyet vesz igénybe, összeállítása is gyors, egyszerű. 8
