A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-04-12 / 15. szám
Újra itt a tavasz. És ilyenkor gondolataimban ott járok a termőföldeken, ahol szorgos földműveskezek megkezdték a harcot az új termésért. Rájuk gondolok, azokra, akik még a hivatalos tavaszkezdet előtt kimentek a löldekre, hogy elvégezzék a talajelökészitést és a vetést. Az egész társadalom érdekében igen lantos folyamat játszódik le ma az etsz-ekben. Mert ennek a munkának sikerétől függ, hogy milyen lesz a termés, és menynyire tudjuk teljesíteni azt a kitűzött célt, hogy hazánk kenyérgabonában önellátó legyen. Persze, ugyanilyen fontos kérdés a takarmányalap biztosítása is, hisz ettől függ, hogy mennyi hús, tej, tojás lesz a piacokon. Igaz, a mezőgazdaságot nem lehet leszűkíteni a kenyérgabona vagy a takarmány termelésére. Még sok-sok terméket lelsorolhatunk, amelyek lényeges befolyást gyakorolnak a dolgozók életszínvonalára és nem utolsósorban az egészséges táplálkozásra. E tekintetben előtérbe kerül a zöldségtermesztés kérdése, ami ugyan rendkívül munkaigényes, de ugyanakkor össztársadalmi érdek is. Társadalmunk igényli a zöldségtermelés fokozását, és hogy egyes zöldség- és főzelékfélékből mennyi kerül a piacra, az éppen most dől el szövetkezeteinkben. Függ ez attól, hogy betartják-e a helyes agrotechnikai időt, mert ugye a természetet nem lehet becsapni. Ez határozza meg, hogy a piacokon és a boltokban legyen elég friss sárgarépa, petrezselyem, karalábé, kel és káposzta, mert ezzei megteremtjük a feltételét annak, hogy egyre változatosabb és egészségesebb legyen a táplálkozásunk. Sokszor elgondolkodtam azon is, hogy miért hiányzik olykor-olykor az üzletekben a száraz bab vagy lencse. Habár ezeknek még nincs itt a vetés ideje, de azért jó megemlíteni, hogy az ilyen termékek termelésére is nagyobb gondot fordíthatnának szövetkezeteink. Egyszóval tekintet nélkül arra, hogy milyen áruk termelését részesíti előnyben az állami árpolitika, bőviteniük kell a termelt áruk skáláját, aszerint, hogy mit igényel a piac, illetve a társadalom. Jó lenne, ha minden szövetkezetben egyre reálisabban állapítanák meg az arányokat az üzemi és az össztársadalmi érdekek között. És az egyes áruk termelését úgy irányítanák, hogy ez megfeleljen az egész társadalom érdekeinek, illetve a piac követelményeinek. a világ forradalmárainak kezében mindig erős fegyvert jelentenek az új társadalmi rendért folyó küzdelemben. Támadták és támadják jobbról is, balról is. De tanítása kiállta az idő próbáját: a marxizmus-leninizmus él és diadalmaskodik ellenségei dühödt támadásai ellenére is! Újabb és újabb milliókat hódít meg a dolgozók széles tömegeiben. Történelmi tapasztalat, hogy a munkásosztály csak úgy győzhet, csak úgy teljesítheti történelmi küldetését, építheti fel a szocializmust és a kommunizmust, ha marxista-leninista típusú kommunista pórt van az élén. A szocializmus és a kommunizmus építése Lenin szerint nem ösztönös fejlődésnek, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép öntudatos, céltudatos tevékenységének az eredménye. Csak a kommunista párt — szoros kapcsolatban a tömegekkel és teljes bizalmukra támaszkodva - biztosíthatja helyesen a kommunista társadalom építésének irányítását. A CSKP egész történetét lényegesen befolyásolta Lenin tanítása. Pártunk, mint a munkásosztály élcsapata, úgy formálódott, hogy szervezési építésében, ideológiai munkájában, politikai gyakorlatban átvészelte a revizionizmus és az opportunizmus hatását és megszilárdította osztályjellegét. Fokozatosan így formálódott lenini típusú kommunista párttá. Ez alapvető feltétel volt népünknek a kapitalizmus ellen folytatott győzelmes harcában, elsődleges feltétele a párt vezető szerepének a szocialista társadalmi rend építésében. A lenini tanítás volt az, amely megbízható iránytű volt szocialista építéshez vezető utunkon. TABI LÁSZLÓ lönböző békeszerető erőknek és szervezeteknek — köztük a különböző világnézetű embereknek — fáradhatatlan és közös harcával lehet elérni. Tehát semmiképpen sem passzivitással és beletörődéssel, ahogy azt a nyugatról „importált" és suttyomban terjesztett elméletek propagálják. Amíg a világ államai óránként 35 millió dollárt költenek fegyverekre, senki sem lehet paszszív: mert a passzivitás halál, az egész emberiség halála. S ha cselekszünk, ne Malcolm Muggeridge szenvedéskedvelő istenéért cselekedjünk, hanem az emberért, az életért, mindanynyiunk jövőjéért. VARGA ERZSÉBET képviselő küldöttek: munkások, parasztok, tudósok, írók, művészek, párttagok és pártonkívüliek, akiket szeretettel fogadott pontosan meghatározott időben, senkit sem váratott meg. Gyakori látogatója volt Maxim Gorkij. Gyakran látogatták meg Lenint más kommunista testvérpártok vezetői. Itt járt Wilhelm Pieck, Klara Zetkin, Antonio Gramsci, Marcel Cachin, Antonín Zápotocký, Bohumír Šmeral, Georgi Dimitrov, Vaszil Kolárov és sokan mások. 1920-ban Lenin fogadta a Kremlben H. G. Wellst, a neves angol utópisztikus írót. Ismertette Wellsszel Szovjet-Oroszország villamosításának tervét az ún: GOELRO-t, de Wells nem akarta elhinni, hogy megvalósítható. Angliába való visszatérésekor „Oroszország a sötétségben" című könyvében Lenin o „Kreml álmodozójának" nevezte. A történelem, mint sok más kérdésben, erre is csattanós választ adott. A legfelsőbb párt- és állami szervek üléseit állandóan Lenin vezette. Ezeken mindig kedvező munkalégkör uralkodott. A felszólalók röviden fejezték ki mondanivalójukat. Lenin nem szerette a szószaporítóst, a felszólalás mindig meghatározott időhöz volt kötve. A jelenlevőket megtanította az idővel való gazdálkodásra, az előterjesztett anyagok gyors megértésére és a világos kifejezésmódra. Ez volt a lenini munkastílus egyik ismérve, amit nálunk is igyekszünk átültetni gyakorlati munkánkba. Amerre jártunk a szovjetek hatalmas országában, a városokban, községekben mindenütt láttunk köztéri Lenin-szobrokat. így van ez a szocialista állomokban is. „Több és jobb szobor kell, nem bálványimádásul, hanem tiszteletadósnak és emlékeztetőnek. De vigyázzunk, személyét, művét ne merevítsük szoborrá, ne hamisítsuk meg e legemberibb ember valódi vonásait . .. A nagy ember alakja az idők folyamán egybeolvad művével — ritka eset ez a történelemben —, egyszerre öltenek testet a tudás, a politikus és népvezér vonásai" — olvastam a Lenin életével foglalkozó egyik monográfiában. xxx Lenin új típusú politikus volt, aki kiváló elméleti és szervezési tulajdonságokat egyesített magában. Szenvedélyes forradalmi harcos és kiváló forradalmi gondolkodó volt. aki megértette és kifejtette korának időszerű szükségleteit. Eszméi állandó érvényűek és Londonban nem akar éhen pusztulni, az esztelen, hiú nyerészkedő. Különben is, a világ megváltoztathatóságában, vagyis a kapitalizmus megdönthetőségében hinni bolondság, s ha nem lenne szenvedés, „az élet nem magasztosabbá, inkább közönségesebbé válnék, úgyannyira, hogy egyáltalán nem is lenne érdemes végigélni, mert túlságosan jelentéktelen, túlságosan banális". íme a maszlag, tessék bevenni. Hogy ilyen körülmények között a most már Nobel díjas Teréz anya miért próbál segíteni az utcára dobott, megélhetésüket vesztett embereken, hogy apáca létére miért nem nyugszik bele „Istennek ránk vonatkozó szándékába", azt nem részletezi a szerző és nem árulja el azt sem, hogy ő maga miért nem áll be szenvedőnek a szenvedők közé. Mint ahogy arról sem beszél, hogy a Szeretet Misszionáriusainak (akik az éhezőket, szenvedőket és haldoklókat hivatottak az utcáról „felszedni" és istópolni) miért nem kellett „házat" nyitniuk egyetlen szocialista országban sem, miért éppen a világ kapitalista részében lelhetők fel a föld összes nyomorultjai. Pedig a könyv végén közölt statisztikai adatok olvastán ez a kérdés szinte önmagától fölmerül. Persze, aki józanul gondolkozik, világosan látja az összefüggéseket. Csak éppen az a baj, hogy nem mindenki gondolkozik józanul, akinek Malcolm Muggeridge könyve a kezébe kerül. S talán az sem mindenki előtt világos, miért terjesztik nálunk - visszaélve a vallásszabadsággal — ezt a rosszul megírt, primitív könyvet. Kinek érdeke, hogy a szenvedést, a passzivitást meg a Szeretet Misszionáriusait propagálja? Az antagonista osztálytársadalom uralkodó osztályai reakciós célokra igyekeznek felhasználni a vallást, a Nobel díjas Teréz anya vallását is: igyekeznek eltéríteni a nemzetközi munkásosztályt a forradalmi harctól. Nem kétséges, hogy a passzivitás propagálása az imperializmus malmaira hajtja a vizet. Hiszen korunkban senki sem lehet passzív. Mint Leonyid Brezsnyev elvtárs a világ békeerőinek moszkvai kongresszusán elhangzott beszédében részletesen kifejtette, sem a béke, sem az enyhülés biztosítása nem történik önmagától: ezt csak a kü-HÉTVÉGI LEVÉL
