A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-29 / 13. szám
.. .Erdélyi emlékem ez a havasi kürt SZÍNÉSZEKKEL NÉGYSZEMKÖZT: Sinkovits Imre, a kétszeres Jászai Mari és Kossuth-díjas érdemes művész, nemcsak egyik kimagasló egyénisége a mai magyar színészetnek, de kedves, szerény ember is. Hadd „hitelesíttessem" ezt Illyés Gyulával, a magyar költészet nagy alakjával, aki két évvel ezelőtt Aranytaps című versével ekképpen köszöntötte az akkor 50. születésnapját ünneplő színészt: „Egy szakmában sem találtam annyi önmagával azonos embert, mint a jó színészek között. Ahány szerep megannyi véső kiíaragni kőből, természet-adta ősanyagunkból méltó önmagunkat. Ahány szerep megannyi gyónás, megszabadulni — nem egy-egy bűnünktől: teljes ördögi — rosszabbik — felünktől. Veszélyes játék részesei vagytok ti, napi jellem-formálók! Mert hová visz ez a - hogy mondjuk? - jellemesedés? Hányszor ijesztett fejlődésetek. Mert kohó is a színpad. Vagy aranyat olvaszt, vagy tartalom híján salakká éget a végén. Elbukik ezen a tűzpróbán, bár dicsfény közepette, a balek, a ripacs, mindaz, aki csak kelleti magát, riszál, s nem úgy alakít, hogy maga is alakuljon, ráérezve, hogy szent bár az a deszka: lépcső csupán, magasabb színre, a nép, a nemzet, Egy jó feleség mindenre képes a férjéért NEUMANN JÁNOS a végzet színe elé. Sok-arcúak ti, minél magasabbra nőttök fel mestereknek, bent a szív, menynyi a példa, érlelődik annál gyeimekiesebbé, meztelenebbé: védtelenebbé, féltenivalóbbá! De jórhat-e másképp „mogát-adó": önfeláldozó? Tépi az idő naptárlevélként mindnyájunkról az arcot s veti el álarcként, ha nincs mögötte hűség, örök emberi s e földi! olyan, melyért ünnepelve egy egész nép, ki mosollyal, ki karral, de mindenki szorosan szívre ölel ma, büszkeségünk, kedves Imre!” Hót igen! Nemcsak ötvenedik születésnapján ölelte Sinkovits Imrét szívére a nép, de öleli ma is, holnap is. Mindenki, aki csak egyszer is látta Mózes szerepében, vagy derült a „Tizedes” kedves figuráján. És csak egyetlenegyszer is tapasztalhatta emberségét, szerénységét, közvetlenségét. Hadd ecseteljem egy kis epizóddal szerénységét. Amikor becsengettem Dunaparti lakásába, Sinkovits Imre éppen ebédelni készült. És bár hajnal óta a színházában és a Rádióban próbált, mindenáron el akarta halasztani az ebédelést. Végül is csak úgy tudtunk kompromisszumot kötni, hogy amíg ebédel, felesége, a még ma is bájos Gombos Kati művésznő 16
