A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-29 / 13. szám

Amikor a film elindult hódító i tjóra, sokan azt mondták és i ták, hogy a színháznak vége, fogy akár be is lehet zárni a színházakat. Aztán kiderült, hogy a mozi és a színház egé­szen jól megfér egymás mel­lett, sőt, egymást erősíthetik is. fi tévé elterjedésekor az járta, h jgy a filmművészetnek fújják a t( karodót. Sem ez, sem az nem e;ett meg. Vannak ma is, akik s; ínházba járnak, vannak a mo­zi vászonnak szerelmesei, s per­­sae, rengetegen hódolnak a té­vének. Az idők során, ahogy e; ek az új -a műszaki haladás n; omán született - művészeti ágak fejlődtek, úgy látszott, hegy leáldozott az irodalom, az ol/asós - a Gutenberg-galaxis - napja. Statisztikák, felméré­sek bizonygatták, hogy az em­­bt reknek nem marad idejük az ol asásra; hogy egyre keveseb­ben vásárolnak könyvet, sőt — s ;z a rosszabb - a könyv leg­feljebb szobadíszként kerül a lal ásba... Az idő telt, sőt telik, s nozi ide, tévé oda, még ma is akadnak olvasók, könyvvásár­­lót , sőt könyvekért rajongó em­­be ek is. Mindezt Kassán (Košice) a Vá ősi Ifjúsági Könyvtár felé ba lagva idéztem fel magam­ba i. S nem ok nélkül, hiszen a nevezett intézmény a maga nenében egyetlen az ország­ban, s nemrégiben ünnepelte huszonötödik születésnapját. Ne n sokkal később a könyvtár iga -gatónőjének Margita Var­­qovának az irodájában erről a hustonöt esztendőről beszélget­őin (. Elsősorban is a Városi If­­júsc gi Könyvtár megalapításá­nak körülményeiről esett szó. A Megbízotti Hivatal illetékes osztálya 1955. január 17-én kelt 21. számú levelét teszi elém az igazgatónő. Ebben a levélben többek között ez olvasható: „5z< ndékunkban áll fokozato-* san önálló gyermekkönyvtárakat alaf itani, hogy így — szovjet példa nyomán - teljes mérték­ben kihasználjuk a meglévő irod'ilmi alapot és elmélyítsük a könyvtárak pedagógiai-nevelő mun táját, amelyek az iskolák­kal is oz ifjúság nevelőivel szo­rosa n együttműködve, teljes mért íkben foglalkozhatnak a olva: ókkal."- E dokumentum alapján - mondja az igazgatónő - 1955- ben létrejött az önálló Kerületi Gyér nekkönyvtár, a mai Városi Ifjúsc gi Könyvtár előde. Az ak­kori könyvtár anyagát a Kerü­leti (önyvtár ifjúsági részlegé­ből álasztották le. A könyvtár 5920 kötettel indult, de az év végére könyvállománya megha­ladta a 14 ezret. Az alapítás évébe n összesen 2328 nyilván­tartót olvasója volt a könyv­tárna :, akik 59139 kötet köny­vet k ilcsönöztek ki. A Megbízotti Hivatal levele szerin további gyermekkönyvtá­rakat kellett volna szervezni. A folytatásra azonban - ki tud­ja, mi okból - nem került sor. Így maradt egyedül ez az in­tézmény, amely az iskolaköteles gyermekek számára - tehát 15 éves korig — nyújt olvasniva­lót. De nem csak ezt. A mai Városi Ifjúsági Könyv­tár az évek során nemcsak, ne­vet változtatott - Járási Gyer­mekkönyvtárnak is hívták köz­ben de épületet is. A mai helyére 1961-ben került. A kedvezőbb feltételek termé­szetesen hozzájárultak ahhoz, hogy a könyvtár dolgozói - ek­kor már 17-en voltak, s ebből tizenhármon szakképzett könyv­tárosok - színvonalasabb mun­kát végezhettek. Ebben az idő­ben kezdik szervezni a különbö­ző szakköröket, mesedélutáno­kat; a fiatal olvasók ebben a könyvtárban találkoznak elő­ször írókkal, szerkesztőkkel, könyvillusztrátorokkal, s e talál­kozók azóta is folytatódnak.- A mi célunk - mondja Margita Vargová —, hogy az is­koláskorú gyermekekkel megsze­rettessük a könyvet, hogy meg­tanítsuk őket olvasni. Itt, a mi intézetünkben mindenki és min­den ezt a célt szolgálja. Az utóbbi években rendszeresen foglalkozunk már az óvodásko­rú gyermekekkel is. Meghívunk egy-egy óvodás osztályt a könyvtárba, megmutatjuk nekik a könyveket, mesedélutánt tar­tunk, mesefilmeket vetítünk, vagy lemezt hallgatnak; később megismertetjük őket a könyvek szerzőivel, úgy hogy mire meg­tanulnak olvasni, már úgy jön­nek hozzánk, mint régi ismerő­sök. A kassai Városi Ifjúsági Könyvtár tevékenysége azonban nem merül ki abban, hogy a város gyermekolvasóit ellátja olvasnivalóval. Ez az egyetlen ilyen szakosított intézmény - más helységekben a gyermek- és ifjúsági könyvek osztálya az ottani népkönyvtár részeként működik - szlovákiai országos viszonylatban is fontos tevékeny­séget fejt ki. E tekintetben min­denekelőtt az itt dolgozó szak­emberek által készített módszer­tani anyagok összegyűjtése, fel­dolgozása és publikálása jelent segítséget a többi könyvtár if­júsági irodalommal foglalkozó dolgozói számára.- Évente általában 40-50 módszertani és bibliográfiai anyagot adunk ki - mondja az igazgatónő.- Magyar nyelvűeket is?- Igen. Vannak dolgozóink, akik magyar nyelvű publikáció­kat is készítenek.- Milyen az érdeklődés ezek iránt?- Nagy. Különösen Dél-Szlo­­vákiában, a komáromi (Komár­no) és dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) járások igénylik ezeket a kiadványokat, de saj­Margita Vargová, a könyvtár igazgatónője nos, lehetőségeink korlátozot­tak, ugyanis mi egy-egy meto­dikai anyagot legfeljebb két­száz példányban tudunk kiadni, s ez kevés ahhoz, hogy az el­várásokat kielégítse. De leg­alább a városi és járási könyv­tárak részére tudunk adni vala­mit. Persze, az volna az ideá­lis, ha az iskolai könyvtárak szá­mára is küldhetnénk ezekből a publikációkból. A könyvtárat is végigjártam, természetesen. így délelőttön­ként, amikor a gyerekek az is­kolapadokban ülnek, viszonylag nyugalom van itt a könyvtár­ban. Csak elvétve jön be egy­­egy „délutános" diák. Először az olvasótermet néztem meg, ahol az érdeklődő gyerekek két­száz különböző gyermek- és if­júsági lap közül válogathatnak. E lapok — hozaiak és külföldiek- 700 példányban járnak a könyvtárnak. A szlovák, cseh, orosz, magyar, német stb. nyel­vű lapok között ott található a Kis Építő és a Tábortűz is.- Most nyugalom van itt - mondja az olvasóterem vezető­nője, - de délután már moz­dulni is alig lehet.- Mi után érdeklődnek leg­inkább a gyerekek?- A kisebbek a képeslapokat s azokat a folyóiratokat kere­sik, amelyek főleg meséket, el­beszéléseket közölnek. A na­gyobbakat jobbára a szakmai lapok érdeklik.- Figyelemmel kísérik - kér­dezem később oz igazgatónő­től -, hogy a gyermekolvasók milyen műfajú könyvek után ér­deklődnek?- Igaz, rendelkezünk ilyen ki­mutatással. Érdekesen alakult a gyerekek érdeklődése az utóbbi évtizedben. Úgy jó tíz évvel ezelőtt főleg a kalandos köny­vek, útleírások voltak divatban. De az utóbbi években egyrészt az állatokról s a természetről szóló, másrészt a szakkönyvek a legkeresettebbek. Szakkönyveket főleg a pályaválasztás előtt ál­ló gyerekek kölcsönöznek ki. A könyvtárnak, ahogy meg­tudtam, jelenleg 300 ezer köte­te van, ebből 8500 kötetet tesz­nek ki a magyar gyermek- és ifjúsági könyvek. Ez az arány, mivel csak a város magyarul olvasó gyermekeit kell a könyv­tárnak ellátnia, az igazgatónő szerint megfelelő.- Arról van-e valamilyen adatuk, hogy az idejáró gyere­kek, akik itt szerették meg a könyvet, az olvasást, rendelkez­­nek-e odahaza saját könyvtár­ral? Vásárolnak-e rendszeresen könyvet?- Az olvasóvá nevelés lénye­ge, hogy a gyerekek felismer­jék a könyv, az irodalom jelen­tőségét a maguk számára. Ez­ért mi is gyakran rákérdezünk erre, s a válaszokból arra kö­vetkeztethetünk, hogy a gyer­mekek többsége egy idő után már saját könyvtárral rendelke­zik. Persze, ezt más módon is igyekszünk elősegíteni.- Például?- Azzal, hogy olykor a szü­lőket is meghívjuk ide a könyv­tárba, s elbeszélgetünk velük ezekről a kérdésekről. Múlik az idő, lassan dél lesz. Pár óra múlva ezek a termek megtelnek kisiskolásokkal, s a mostani csend messzire szökik. Válogatnak majd a mesék, a verseskönyvek, útleírások között, s minden új felfedezés, minden új könyv, amelyet kézbe vesznek és elolvasnak, arról tanúskodik, hogy a Gutenberg-galaxis fénye ugyanolyan tisztán ragyog, mint hajdanában, amikor még nem volt se mozi, se tévé. GÁL SÁNDOR A szerző (2) és archív felv. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom