A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-29 / 13. szám

Kővetkező szórnunk tartalmából: Miklósi Péter: MA ÉS HOLNAP A Hét képes versenye KORTÁRSAINK: Bohumil Hrabal Macs József riportja a bratislavai Hydrostav szakmunkás-képző tanintézetéről Lacza Tihamér Írása Kulcsár Ferenc verses­kötetéről Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója Az első oldalon riportkép a Szívükben a jövő c. íráshoz A címlapunkon Prandl Sándor, a 24. oldalon V. Pfibyl felvétele. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. ts. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Arpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Kral Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS - Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. A fényképezőgép láttán nagy izgalom támad a máso­dik bében. Gyorsan elő­kerül a fésű, a zsebtükör.- Milyen a hajam? Jól nézek ki?- Mindig megtisztelő az, ha az ember iránt érdeklődnek - mondja bevezetőül Rócz Lajos tanár. - Foglalják el kérem a megüresedett székeket, nátha­láz miatt sok a hiányzó. Azért kell előbbreülni, hogy mindenki látsszék a fényképen. Szoká­sunkhoz híven, csütörtök van, feleltetés következik. Egyszerre komollyá válnak a mosolygós arcok.- Mindenki csinos, ugye, mert a külső is számít. Követe­lek tőled, mert tisztellek. Ezzel már találkoztunk az órán. Ne zavarja önöket a nyilvánosság. Az óvónő szakmájához, amel­lyel most ismerkednek, ez is hozzátartozik. Nap mint nap szerepelni fognak, a gyermek­sereg komoly közönség.- A személyiség fogalma és jellemzése. Az új ember meg­jelenésekor feltesszük a kérdést, ki ő? - peregnek a felelő, Ada­­mek Mária, szavai. A tanár meg-mególlítja, párszavas ma­gyarázattal életközeibe hozza a pszichológiai elméletek lénye­gét.- Ha például kiiktatnánk a tanulás személyiségformáló ha­tását, megkérdőjeleznénk saját létjogosultságunkat. Márpedig az óvónőnek meg kell ismer­nie, majd nevelnie kell a ki­csiket. S mi tartozik még a marxista személyiségelmélet lé­nyegéhez? Nos lányok, ki tud­ja? Jól felkészült az osztály. A ta­nár azok véleményére is kiván­csi, akik nem jelentkeznek. Név­ről szólít egy-egy lányt.- Piroska, meg tudná mon­dani? A kérdezett, bár készült, még­sem tudhat válaszolni. Az utób­bi tíz percben ugyanis az én rögtönzött kérdőívem kitöltésé­vel foglalkozott. Arra voltam kí­váncsi, kinek ajánlaná ezt a szakmát s hogy tetszik-e neki az új környezet? íme a vála­szai:- Annak, aki szereti a gyere­keket, s úgy érzi, lesz hozzájuk elég türelme: Dunaradvónyon (Radvaň nad Dunajom) lakom, naponta bejárok. Szép ez a vá­ros, de otthon jobb, az a táj szebb. Ebben én is egyetértek. Hiá­ba, a szülőföld vonzása soha­sem szűnik meg. Vörös Piroska naponta köszönti azokat oz em­bereket, akik nekem is ismerő­seim. Kívánom, hogy gyerme­keiknek jó óvónénije legyen. Közben véget ért a pszicho­­lógia-óra. Mielőtt a pedagógia kezdődne, magam köré gyűjtök egypár lányt. Főként a messzi­ről jöttékét. Megszokták-e már az itteni környezetet? Hogy fo­gadta őket a város, Ógyalla (Hurbanovo)? Rósenfeld Erika, Botlos Lídia, Lőrincz Dóra. Ko­cúr Szilvia, Hegedűs Zita és Bó­­di Éva ül mellém félkaréjba. Ök Kelet- és Közép-Szlovákia nyelv­járásait, tájszavait hozták ma­gukkal. Vajon mit visznek ha­za?- A szavak, a kifejezések, a szokások összehasonlításán már rég túl vagyunk. Értjük egymást akkor is, ha mi a kisgyermeket pulyának, a babot paszulynak, a oszlopot meg drugárnak mondjuk. Ritkán utazunk haza, a távolság miatt. Van időnk megismerkedni a várossal. Jó itt. Általában minden: a kör­nyezet, a hangulat és a koszt is. Kényelmes a diákszálló. Még mosógép, centrifuga és hajszá­rító is van. A tanulás sok időt elvesz, de marad idő az ének­karra, az irodalmi színpadra és a dzesszbalettre is. Nagyon jó a kapcsolat az ifjúsági szerve­zet városi bizottságával. Most készülünk klubot nyitni. A lé­nyeg mégis a tanulás. Az osztály tanulmányi átlaga folya­matosan javul. Az eltelt három félévből az utóbbiban volt a legjobb. Igaz, sokat kell jegy­zetelni. Biológiából, testnevelés­elméletből, rajzelméletből, ze­neelméletből nincs megfelelő tankönyv. Még belehallgattunk a peda­gógia órába. Az óvodások fő foglalkozásáról, a munka, a ta­nulás és a játék kapcsolatáról Szabó Szilvia valóságos kiselő­adást tartott. Jó, hogy az igazgatót, Miloš Součeket és helyettesét, Bőgi Bélát foglalkoztató gondokból a diákok nem észlelnek, nem érez­nek semmit. Mert komoly pro­blémák elé állította mindkettő­jüket s a gimnázium valameny­­nyi tanárát, az új iskola, az óvónőképző meghonosítása. Az átszervezés nemcsak a tanárok szakképesítését, de magát az épületet is érinti. Kezdjük te­hát ennél.- Az épület magva a vala­Pedagógia óra a második b ében A gyengélkedő agya szélén /óbbról: Botlos Lidia, Rákász Katalin vezetönevelő, Pekárovics Katica, Rósenleld Erika és Kocúr Szilvia mikori járási hivatal. Ezt ala­kítottuk át iskolává, majd hat osztályt és az ebédlőt magába foglaló épületszárnnyal bővítet­tük — mondja Bőgi Béla. — Ezerkilenszázhetventől folyt ott a tanítás. Valami hiba történt az építkezésnél. Tíz év után rá kel­lett jönnünk, hogy az ablakok közötti pillérek gyengék, meg­repedeztek. Életveszélyessé vált az otttartózkodós. A múlt évben ott kaptak elhelyezést a peda­gógiai osztályok, most ezeket ki kellett költöztetni, s a diákok étkeztetését is csak több intéz­mény összefogásával tudtuk megoldani. Az átépítés folya­matban van, szeptemberig re­mélhetőleg befejeződik.- Ez csak az egyik építkezé­si gondunk - teszi hozzá az igazgató. - Végre elkezdődött a tornaterem építése. Alig győ­zöm úgy beosztani a napomat, hogy az igazgatói, a pedagó­gusi teendők mellett az építke­zésekkel kapcsolatos tárgyalá­sokra is jusson idő. Az óvónő­képző megnyitásakor nagyon jó voít az együttműködés a lévai (Levice) és a modrai óvónőkép­zővel. A mai napig számtalan hasznos tanácsot kapunk tőlük, de a mi gondjainkat csak ma­gunk tudjuk megoldani. Elsősor­ban is képzett, tapasztalt peda­gógusokra és jó tankönyvekre van szükségünk. Az első évben szlovákiai, a másodikban kerü­leti szintű iskola voltunk. Tan­könyvekből, ha általánosítok, azt mondhatom ötven-hatvan száza­lékos az ellátottságunk. Az ok­tatási segédeszközökkel jól ál­lunk, már a gimnázium is jól fel volt szerelve, csupán néhány speciális gép hiányzik. Alig fejezi be Souček igazga­tó a mondatot, máris tárgyalni siet. Megérkezett a Járási Épí­tőipari Vállalat igazgatója. Bő­gi Bélával magunkra maradunk.- Az új iskola eddig nem is­mert gondokat hozott magával. Nemcsak a pedagógusok, de az iskola városi beilleszkeuése szempontjából is. Pillanatnyilag négy pedagógiai osztályunk van. Az osztálylétszám minde­nütt rendkívül magas. Nagy az érdeklődés. Ez talán azzal ma­gyarázható, hogy csökkent a járásban a gimnáziumi osztá­lyok száma. Tetszik a lányoknak ez a foglalkozás, bármely más szakmánál közelebb áll hozzá­juk. Az utóbbi időben a gimná­ziumot természettudományi irányzatúvá szervezték át. Ilyen összetételű a tanári kar. Fiatal, jól képzett tanerők, eddigi mun­kájuk bizalmat kelt. Az átkép­zés hosszadalmas folyamat, s nem is vállalja mindenki. A szaktantárgyak - pedagógia, pszichológia, képzőművészet, zene - oktatására már van szakképzett pedagógus. Nagy problémát okoz a tankönyvhasz­nálat. Sem a gimnáziumból át­vett, sem a régi pedagógiai középiskolai tankönyvek nem egyeznek a tantervvel. Nagyobb odafigyelést, szakszerűséget kí­ván a pedagógusoktól, hogy ke­vesebb óraszámban, mint ami­hez szokva voltak, de az anyag­nak ugyanazt a lényegi részét kapja a tanuló. Változott az óvo­dákban a nevelési program. Az óvónőképzés során ehhez kell 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom