A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-29 / 13. szám
HÉTVÉGI LÉVÉL Mr wF; ^ Felkaréiban a keletiek, mög öltük a többi kiváncsi ••• J>J\ fm m alkalmazkodni. Ez ügyes kézikönyv; a „Metodika práce v jasliach a materských školách" című segíti a tanárokat. Ebben minden nevelési tárgyhoz módszertani utasítást találnak. Gyakorló óvónők számára készült, de ha átdolgoznák, lefordítanák, a tanulók részére is megfelelne. Nincs hivatalos forrásanyag a gyermekirodalom oktatásához. A következő tanévben, a harmadik osztályosok sikerrel forgatnák a Bertók-Zsombor-Mózsi szerzőhármas A művészet szava a gyermekhez című módszertani segédkönyvét. Egyenlőre ebből sincs annyi, hogy a diáknak jusson.- Időszerű lenne felmérni a pedagógiai iskolákban a tantervi előírások és a tankönyvek helyzetét. Az új nevelési rendszerhez igazítani a tantervet. Nincs összesítve, nincs rendszerezve, mit kell megtanítani a tanulókkal, s miből kell azt tanítani. A tanfelügyelői ellenőrzések során mindig szólunk ezekről p dolgokról, de a helyzet egyelőre változatlan. Lehet, hogy már dolgoznak e problémák megoldásán - teszi hozzá az igazgatóhelyettes. - Komoly felkészültségét nyújtó, színvonalas iskolát építünk. Ehhez mértek az igényeink. Tanárainkból módszertani bizottságot alakítottunk. Következetesen haladunk pontról pontra. A színvonal emeléséhez mindenki odateszi a maga részét. A kezdet mindig nehéz. Sok tekintetben kedvezőbb a helyzetünk, mint más iskoláké. Még így, hogy az említett épületrészt nem használjuk, is elférünk. Jövőre még kényelmesebb helyünk lesz. Olyan diákszállónk ven, ahol otthonosan érzi magot mindenki. A városi óvodák, beleértve a most épülőt is, jó gyakorlóhelyek lesznek. Csinos, szőke fiatalasszony toppan a szobába. Rákász Katalin, a vezető nevelő. Azt jött jelenteni, hogy Pekárovics Katica sikeresen átesett a mandulaműtéten. Már csak néhány nap utóápolásra van szüksége. Azt pedig a diákszállóban is megkaphatja. Délutánra jár az idő. Ilyenkor már otthon vannak a lányok. Gyerünk, nézzük meg őket. Még szerencse, hogy együtt megyünk. Szigorú a kapuőr. — Az első pillanatban úgy tűnhet - mondjo a vezető nevelő - hogy mivel háromszobás összkomfortos lokósbeosztósú háztömbben élünk, kisebb az áttekintés. Holott ez nincs így. A panelháznak megvan az a hátránya, ami o mi esetünkben előny, hogy nem hangszigetelt. Már a hangokból ítélve pontosan tudom, ki jön, ki megyei. Az éjszokai ügyeletes pedig többnyire a lépcsőháziján tartózkodik. Ha nem ügyelnénk, éjfélig is elcsevegnének ezek a huncutok. — Tudnak minden igénylőnek helyet biztosítani?- Sajnos nem. Ebben az épületben hatvanketten, az iskolában huszonnyolcán laknak. Itt szobánként öten-hatan. Egy asztal, szekrény, emeletes ágyak a berendezés. De szép. Tanulóhelynek meg a konyhát is lehet használni. Sokba került a berendezés. Hétszázötvenezer koronába. Az alagsorban mosókonyhát és szárítót rendeztünk be. Vasaló, hajszárító, varrógép - szóval a nőknél használatos eszközök-, ez itt mind megtalálható. Most indul a szabóvarró, a makraméval foglalkozó és a kötés, a horgolás rejtelmeibe bevezető szakkör. Csak elég kevés a lányok szabad ideje. Naponta tíz-tizenkét órát az iskola foglalkoztatja őket. Ehhez még három óra kötelező tanulási idő járul. Akinek egyegész öt az átlaga, az „prémiumot" kap: elengedjük a kötelező tanulási időt. Reá bízzuk, mikor és mennyit tanul. Ha becsúszik egy rosszabb jegy, már ugrott is ez a könnyítés. Míg Rákász Katalin mindezt elmondta, sikerült bejárni a diákszállót. Pekárovics Katica még csak suttogni tudott, de mire e sorokat olvassa, már bizonyára megjön a hangja. Az egyik ágy felső emeletén Juhász Anna ismerkedett a hivatalos levél fogalmával, Boženka Bogárová, a diákszálló ifjúsági szervezetének elnöke pedig elmondta múlt évi tevékenységüket: idénymunka a sörgyárban, faültetés az épület környékén, kertápolás és locsolás, kulturális rendezvények megtekintése. A szerény lányokat egyre inkább megismerik, megszeretik a városban. Énekkaruk, bábjátszó csoportjuk előadósoit már többször megtapsolták. Szavalataik színvonalasabbá teszik a városi nemzeti bizottság ünnepségeit. A tanárok eddigi igyekezetét, munkájuk sikerét bizonyítja, hogy a kezdeti évek gondjaiból a diákok mit sem éreznek. íqy mutatnak példát a jövő pedaaóqusainak mostani tanáraik. Felgyorsult világunkban nagy feladat hárul a pedagógusokra. Comenius születésnapja jó alkalom a köszöntésükre. Élünk az alkalommal. Ezúton kívánjuk, hogy az ógyallai óvónőképző színvonalas iskolává fejlődjék, hogy minden pedagógus örömmel dolgozzon, az' óvodás, a kisdiák meg a nagydiák játszva tanuljon. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei I A tanítók napján az ország minden pedagógusát köszöntőm. Azokat, okik komoly és lelelősségieljes munkájukkal megalapozzák tanulóifjúságunk jövőjét, megtanítják gyermekeinket és egész ifjúságunkat a tudományok szeretetére, szocialista rendszerünk megbecsülésére. Ahol a tanító komolyan veszi hivatását, ott a keze alól. kikerülő, munkát vállaló vagy továbbtanuló gyermek előtt nincs leküzdhetetlen akadály. Mindig i: tisztelet övezte, ma is tisztelet övezi a tanítókat. A párt- és az állami vezetés rendkívül nagyra értékeli munkájukat. A szülők is felnéznek gyermekeik nevelőjére. S ez igy van rendjén. A pedagógus az esztendő nagyobb részében tanít, bevonja a szülőket a nevelés nehéz és küzdelmes, de annál gyönyörűbb munkájába, s ez még nem minden. Ott van az iskolában, mert elsődleges feladata, hogy ott legyen, de látni öt a kultúrházakban is, a különböző amatőr körökben is, sporteseményeken is, és mindenütt, ahol az emberek tömegesen vannak jelen. Falu es város elöljárósága épít a tanítóra. Bevonja ót munkájába. Szüksége van eszére és szivére. Néhol a pedagógus a hnb elnöke, másutt a helyi pártszervezet elnöke, a CSEMADOK helyi szervezet lelke, és szinte minden tömegszervezetben valami. Mert ő az, akire felnéznek, akinek a hozzáértő munkájával számolnak. S ö az, akit általában bírálnak vagy elmarasztalnak, ha döcög faluhelyen a kulturális munka. A pedagógusnapon azonban csak a dicséret és az elismerés szavai zengenek. Ilyenkor belátjuk s ki is nyilvánítjuk, hogy csupa szívlélek pedagógusok nélkül nem sokra mennénk. Olyanok ők, mint a Irontkatonák. Az első vonatban küzdenek. En magam felnézek pedagógusainkra. Es nem csupán mostani ünnepnapjukon. A legnagyszerűbb dolgok mozgatói ők tantermekben és az iskolák falain kívül. Csodálom, amire képesek. Különösen vonatkozik ez magyar pedagógusainkra, akik szinte a semmiből teremtettek megbízható színvonalú iskolát rövid három évtized alatt, öröm, hogy már csupán fehér holló a képesítés nélküli tanitó, s rengeteg a felsőfokú képesítést szerzett diplomás magyar fiatal. \ 3
