A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-22 / 12. szám
GÖMÖRI SZŐTTESEK ÉS KÉZIMUNKÁK Gömör számos magyar falujában a mai napig megtaláljuk a vörös és kék sávokkal vagy e két szín kombinálásával átszőtt fehér házivásznakat. A leggyakoribb minták a következők: stilizált nyíló virág, lóhere, kereszt, csillag, egymással szemben álló kakasok stb. Gyakran ezekkel a különböző módon váltakozó sávokkal van átszőve a fejeltakarók, dunnák, derékaljak egész felülete. A szőtt házi textília és a nők, férfiak, gyermekek ünnepi viselete gazdagabban díszített. A hosszú kötények (surcok) túlnyomórészt szálánvarrott hímzéssel készültek egy vagy többszínű virágmintával és gyakran megtaláljuk rajta a készítő nevét. Díszesebbek a tükörre akasztott „dísztörülközők", ezeken vázában levő virágcsokor és „Jóreggelt" felirat látható. Más falvakban, például Szkároson, az abroszokra nyíló kék virágon ülő felemelt fejű madarakat hímeztek. Ezek annyira szuggesztívan hatnak, hogy a mélyebb szemlélődés után szinte a vidék varázsos énekét árasztják magukból. Bár a keresztöltéses technika lehetőséget nyújtott a geometrikus elemek alkalmazására, ezek szinte egyáltalán nem fordulnak elő. Gömörben a legszebb dolgokat a tiszta pamutos vászonból készítették. Itt mutatkozott meg az ügyesség és a fantázia. Különösen a vőfélykendőkre, törülközőkre fordítottak nagy gondot, mert az nemcsak a menyasszony ügyességét, de anyagi helyzetét is tükrözte. Az egész falun végigvonuló násznépben, a törülközőkkel feldíszített legényekben gyönyörködni lehetett. Ez jó alkalom volt egy-egy szép minta vagy motívum ellesésére, különösen, ha más faluból jött a menyasszony. A szövött minták mellett a legelterjedtebb a keresztszemes hímzés. Több variációs lehetőséget nyújt mint a szövés, több helyen lehet alkalmazni. A keresztszemes hímzésben is megtaláljuk a szőttestből átvett keskenyebbszélesebb csíkokban elhelyezett kereszt, csillag, virág, madár, ember és állatmotívumokat. Voltak ügyes lányok, asszonyok, akik saját fantáziájuk után szőttek, kézimunkáztak. Ök tanították a többieket. Ma népművészek lennének, régen csak a környék ismerte őket, mint ügyes hímzőszövő asszonyokat, pedig művészi színvonalon dolgoztak. Szövéssel foglalkoznak napjainkban is Gömörben. Nem csak az idősebbek, vannak fiatal lányok, akik — ahogy nálunk mondják — megmaradtak a szövőszék mellett. Csinálják, de a megszokott népi és szükségleti dolgok mellett főleg újat, a modern idők igényeit kielégítő színes angolterítéket, subát szőnek. A mai leggyakoribb kézimunka a más tájakról hozott előrajíolt írásos fiímzés, a makramé és a gépi kötés, gépi hímzés. Vannak akik manapság idejét múlt dolognak, haszontalan időtöltésnek vélik a kézimunkázást. Pedig az igazi örömet a magunk által elkészített munkával érjük el. Ki ne örülne egy szép, ízléses térítőnek, párnának. Még ajándékba is adható. A régi motívumoknak nagyobb a varázsa, jobban tükrözik a sajátos gömöri hangulatot, a palócos egyszerűséget. Oľga Čomajová és Gajdos Olga GÚMŰRI ÉTELEK Savanyú leves tojással. Fokhagymás világos rántást készítünk, beleteszünk paprikát, felöntjük kb. 1 liter vízzel, hozzáadunk babérlevelet, pár szem szegfűborsot és fekete borsot. 20 percig forraljuk, majd hozzáöntünk 2 del kevés liszttel behabart tejfelt, sózzuk és átforralt ecettel ízesítjük. Annyi tojást ütünk bele, hogy minden személyre egy jusson. Még 2-3 percig forraljuk, de nem keverjük. Ferentő: Tojás nélkül kelttésztát készítünk, kelni hagyjuk, majd kisodorjuk. Utána 2 cm széles és 30 cm hosszú csíkokra vágjuk, az egyik felét a hossza mentén bevagdaljuk, majd csiga formájúra tekerjük és úgy rakjuk a kikent tepsire, hogy a metélt rész legyen felül. A tésztát megsütjük, utána szűrőn át leforrázzuk, tálra rakjuk, megvajazzuk és tetszés szerint cukrozott mákkal vagy túróval megszórjuk. CSAK EGY PERCRE... POZNAN ALFRÉD a bratislavai Doprastav vízügyi és magasépítészeti tervezőcsoportjának vezetője. Negyvenöt éves; több mint huszonöt esztendeje már, hogy felköltözött Gömörből a fővárosba.- Vágjunk rögtön elevenbe: a nagyvárosban töltött negyed évszázad múltán is gömörinek érzed még magad? — Természetesen! Tulajdonképpen alig telik el nap anélkül, hogy ne jutna eszembe a szülőfalum, Nagybalog, hogy ne gondolnék az erdőborította dombos tájra, ahol napokat barangolhat az ember, és mindig valami újat, az előzőnél is szebbet lát. Gyerekkorom bizony régen elillant már, mégis, egyetlen másodperc alatt megjelenik lelki szemeim előtt községünk főutcája s gyermekkorom legszebb birodalma: a faluvégi Cifra-kert, ahol naphosszat hancúroztunk, bújócskáztunk. Gyakran ötlik föl bennem a rimaszombati gimnázium emléke is, az osztályok, a tanárok; mert sok mindenre megtanított és az akkori lehetőségekhez mérten az életre is jól fölkészített. — Gömör emléke csupán gondolatban vagy szóban is él benned? — Szóban is, hiszen a feleségemmel földiek vagyunk, úgyhogy sokszor és sokat beszélünk az otthoniakról. — Valóban: hogyan kerültél el otthonról és sikerült-e gyökeret verned a fővárosban? — Érettségi után, főiskolára jöttem Bratislavába, a Szlovák Műszaki Főiskola Építészeti Karára vettek föl 1954-ben. Nehezen barátkoztam a nagyvárosi élettel, eleinte sok tekintetben félszegnek éreztem magam. Főként a tanulásra összpontosítottam, és ha csak módomban állt, máris utaztam haza. Később tagja lettem az Ifjú Szíveknek, jobban megbarátkoztam a nagyvárosi környezettel is, de igazán erős vagy mély gyökereket nem vertem mindmáig sem. Talán majd a fiaim, akik már Bratislavában születtek. Ök már nem haza, hanem csak látogatóba járnak Gömörbe. — De ti ketten a feleségeddel, gondolom, annál inkább hazajártok. Mit látsz, mit tapasztaltok otthon egy-egy ilyen haza-' ruccanás alkalmából? — A hazautazás minden esetben külön élmény számomra, hiszen újra meg újra fölidézhetem gyerekkorom kedvenc helyeit. Útközben szívesen figyelem a tovasuhanó tájat, mert több új létesítmény megépüléséhez, tervezőmérnökként, jómagam is hozzájárultam. És otthon is azt tapasztaljuk, hogy nagyon megváltozott Gömör arculata. Rengeteg az új épület mindenütt, legyen az családi ház, lakótelep vagy a szolgáltatásokkal, iparosítással kapcsolatos beruházás. Az emberek többsége mifelénk is szebben él, jobban lakik, mint az én gyerekkoromban. Egyvalami azonban, őszintén szólva, bánt: úgy tapasztalom, hogy sokhelyütt a gazdasági fölemelkedést nem követi szellemi gyarapodás is, nem mutatkozik kellő igény a kultúra és a művelődés iránt. Tudom, nemcsak Gömör gondja ez, de viszont kétszeresen vonatkozik rá, mert a gömöri ember szellemiség dolgában mindig friss és eleven volt. A népművelők dolga lesz hát mielőbb fölrázni, a szabadidő célszerűbb módját is megkedveltetni a nehéz munkához szokott, dolgos s örökösen kedélyeskedő „jó palócok"kal. (miklósi) Fotó: Prandl 21
