A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-15 / 11. szám

Kővetkező számunk tartóiméból: HARMINCÖT SZABAD ÉV A RIMÁTÓL A SAJÓVOLGYIG GÖMOR KULTÚRÁJA ÉS NÉPMŰVÉSZETE EMLÉKEZZÜNK, HOGY NE FELEJTSÜNK KÉPZELT UTAZÁS RÉGÉSZETI LELETEK GOMORBEN. Az első oldalon riportkép a Tájról tájra - - Thália szekerén m című íráshoz. A címlapon Gyökeres György, a 24. oldalon V. Bilský felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes heti­lapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásá­ban, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszer­kesztő: Varga János. Tele­fon: 3341-34, főszerkesztő­helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bra­tislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizeté­seket elintéz: PNS - Úst­redná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tla­čiarne, n. p., Košice. Elő­fizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk visz­­sza. Index: 49 211. Nyil­vántartási szám: SÚTI 6/46. Milyen messze vagyunk már attól az időtől, amikor a bölcsőde megnyitásához úgy kellett köl­csön kérni néhány gyermeket. A többi édesanya pedig árgus szemekkel leste, vajon kiadják-e őket, épek, egészségesek-e? Nagy volt a bizalmatlanság. Ma pedig nem találunk várost, ahol annyi bölcsődei férőhely volna, mint ahány édesanya munkába szeretne állni. Az óvodákkal sem rózsásabb a helyzet. A nők foglalkoztatottsága ma már ter­mészetes. A társadalomnak szük­sége van azokra az értékekre, amelyet a nők állítanak elő. Ma már a falvakon is egyre keve­sebb az olyan nagymama, aki „csak” a házkörüli teendőket végezte, minden délben friss ebéddel várta a hazatérő család­tagokat, délután ügyelt az isko­lásgyerekre. így az óvodai és bölcsődei férőhelyek számának bővítése mellé egy újabb fela­dat, az iskolásgyermekek étkez­tetése és délutáni foglalkoztatá­sa járult. Mindezek megtalálha­tók a Nemzeti Front választási programjaiban. Szinte nincs helység az országban, ahol az előző megbízatási időszakban ne épült volna vagy a mostaniban ne épülne valamilyen gyermek­­intézmény, ne bővítenék az isko­lát. Ez alól a bratislava-vidéki járás — amelyből ismereteink származnak - sem kivétel. Elena Veselá, a járási nemzeti bizott­ság alelnöke volt a kísérőnk azon a körúton, amelyet a Szlovák Tájékoztatási és Sajtóiroda szer­vezett az újságírók részére, (üzemanyagtakarékosság, közös riportút autóbusszal.) Az alelnök így jellemezte szűkebb hazáját: — Ha az ember a térképre tekint, azt hihetné, a járás ha­marosan bekebelezi Bratislavát. Mivel minden oldalról szorongat­ja. A helyzet éppen fordított. A város növekszik és terjed, hó­dít el tőlünk településeket. A já­rásban van ötvenkét község és négy város — Pezinok, Modra, Szene és Malacky. Közülük, ti­zenhétezer lakosával Pezinok a legnépesebb. Az oktató-nevelő munkában elért eredményeink szépek, de korántsem kielégítőek. Nagyon sok még a tennivaló. Fejleszteni kell az óvoda- és bölcsőde-hálózatot, az iskolák­ban pedig el kell érnünk az egy műszakos oktatást és a kényel­mes étkeztetést. Van rá példa, hogy az iskolai ebédlő egyetlen székén óránként tizenöt gyermek cserél helyet. Forró a leves, ki­­löttyen a tolakodásban, a gyer­mekek többsége csak a második fogást kapja be. Még a felnőtt egészségére is káros a hirtelen evés. Hogy is tudna egy gyer­mek négy perc alatt jóllakni. Az osztályok számának bővítése mellett ezért fontos az étkezdék építése. Állami alapból nem győzzük a beruházások fedezé­sét. Újból és újból a szülőkhöz, a helyi üzemekhez fordulunk se­gítségért. Bár már minden iskolásgyer­mek olyan körülmények között tölthetné napjait, mint a csek­­lésziek (Bernolákovo). Igaz, hogy több mint másfél milliójába ke­rült az államnak ez a napközi otthon, de az elégedett gyermek­arcok láttán azt keik mondanom, megérte! A kétszintes épület földszinti részében az étkező. a konyha és a fogorvosi rendelő kapott helyet. Fent pedig vilá­gos, tiszta, tágas tanulószobák, süppedő szőnyeges, ízléses gyer­mekbútorral berendezett, játék­kal elhalmozott zsibongó, és szí­nes televízióval, magnóval, rádió­val. könyvekkel gazdagított tár­salkodó várja a gyerekeket. Itt nincs zsúfoltság az ebédlőben, nincs tolongás a folyosón. Utunk második állomása jó példa volt arra - amint azt Elena Veselá mondta -, milyen az, amikor nem kielégítő a hely­zet. Szencen (Senec) jártunk, a magyar tannyelvű általános iskolában. A kapun belépve egy hatalmas kályha fogadta népes csoportunkat, majd a zsúfolt folyosón eljutottunk a befejezés­be váró épületszárnyba. Ha el­készül, megoldódik a szenei pe­dagógusok és a helyi, valamint a környékbeli szülők, ha nem is minden, de sok gondja. A gyer­mekek csak délelőtt jönnek majd iskolába, lesz helye a napközis osztályoknak, a szakköröknek, az oktatási segédeszközöket a zsú­folt szekrényekből átköltöztetik a speciális osztályokba és elbú­csúznak a kályhától. Ha elkészül az új épületszárny. Az eredeti átadási határidő már régen el­múlt. Az újabb időpont ez év szeptember elseje.- Sokáig vajúdott az építke­zés megkezdése - mondja Végh Miklós igazgató. - Előbb bonta­nunk kellett, hogy helyet csinál­junk az újnak. Meg egy hat­SOK HEG A millió korona értékű beruházás­nak nem lehet csak úgy ripsz­­ropsz nekifogni. Kiváltképp akkor nem, ha a munkák egy részét társadalmi összefogással végez­zük.- Járásunkban ez a legnagyobb önsegétyes társadalmi összefo­gással megvalósuló építkezés -mondja az alelnök. - Még akkor is, ha az átadás egy évet késni fog, ami nagyon valószínű, mert ha a beruházás nagyságát te­kintjük, rekord idő, három év alatt készül el.- Mik a késés okai? — Munkaerőhiányra hivatkozva a járási építőipari vállalat nem tudja terv szerint végezni a fela­datát — mondja Algayer József igazgatóhelyettes. Véletlen volna csupán, hogy egy-egy elmarasztaló megjegyzés erejéig immár másodszor említik ezt a vállalatot? Mert a cseklé­­szi napközi otthon építését, mint állami beruházást is ők végez-A járási pionirotthon 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom