A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-08 / 10. szám

ona* „ GRÚZIÁVAL A FÖLDKÖZI-TENGEREN A Kék mecset A sokszínű utca Bazár-részlet Halat tessék A parton kigyúlnak az esti fé­nyek, amikor Isztambulhoz érünk. Boszporusz déli kapujánál a nyílt vizen horgonyoz a hajónk, s így propeller visz a kikötőbe. Besö­tétedik. A gyéren pislogó utcai lámpák mintha azt sugallnák, hogy inkább nappal nézzem meg a várost. Néhány lépésre a parttól petróleumlámpa fényé­nél sütik a lacipecsenyét, szemet csípő füst és odaégett birkahús szagával körítve. Odafönn a hegyoldalban álmosan hunyor­góivá hallgatja a Hilton szálló a müezzin esti imáját, amelyet a közeli dzsámi minaretjéből erősítettek fel hangszóróval, hogy túlharsogja az utca zaját. Benn az imaházban sárgásfényű lám­pa alatt egy öreg török imádko­zik földreborulva. Sajnálom, hogy megzavartam. Hozzámjön s jám­boran megmutatja, hol vessem le a cipőmet. Kinn az utcán néhány útitár­sam siet a belváros felé. Hozzá­juk szegődöm, legalább nem megyek egyedül. Egyre sötétebb a környék s a száguldó autók tompított fényében nem éppen bizalomgerjesztő árnyak futnak át az úttesten. Kis csoportunk lassan lemorzsolódik, , többen visszafordulnak, aztán magom is belátom, hogy a hajón biztonsá­gosabb. xxx A Boszporuszt átívelő, merész­ívű hídról nézem a reggeli nap­fényben fürdő várost. Alattam szédítő mélységben tengerjáró hajók szántanak fehér barázdát a vizen, fölöttem pedig a kapu­zat oszlopai vetekednek az ég­benyúló minaretekkel. A Török Köztársaság kikiáltásának ötve­nedik évfordulóján, 1973-ban ad­ták át ezt a nagyszerű építményt a forgalomnak, amelynek egyik vége itt Európában a másik pe­dig egy kilométernyire innen Ázsiában ér partot. Több tízezer gépkocsi megy át rajta naponta. Ma éppen terepszínű katona­autók és szirénázó rendőrkocsik száguldoznak oda-vissza. A cso­mópontokat géppisztolyos kato­nák őrzik. Senki sem tudja, hogy miért. Amint látom az embere­ket nem is érdekli, talán meg­szokták az ilyesmit. Csak jóval később hallottam, hogy éjjel ter­roristák lövöldöztek a városban, ami itt szintén nem ritkaság. A Topkapi Szerájnak, a szultán fényes palotájának kapujában a legapróbb táskát is átkutatják az őrök. Nem szeretik, ha valaki fegyvert visz be. A látogatókat mindenesetre figyelmeztetik, hogy a rendelet megszegéséért kilá­tásba helyezett börtön nem ép­pen a legbarátságosabb. A palotában végre nyugodtan 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom