A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-08 / 10. szám
adata legyen ..Valóban világprobléma ez. De mi (legalább e téren) abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Pedagógiai Kutatóintézetben egy lelkes és hozzáértő gárda foglalkozik tantervelméleti kutatásokkal. így hát elmondhatjuk: a vitatott tankönyv az 1970-72. évek kutatási szintjét képviselő koncepcióra épült. A kor tudományos szintjéhez mért, rendkívül progresszív koncepció pedagógiai alapgondolata: az iskolának nem úgy kell válaszolnia a fejlődésre, hogy a gyorsan változó ismeretek mind nagyobb tömegét tanítsa, hanem úgy, hogy a tanuló gondolkodását és ízlését fejlesztve kialakítsa a továbbtanulás igényét és tegye képessé őt a permanens továbbtanulásra. A tananyagközpontú iskolát nevelésközpontúvá kell formálni. így aztán szinte másodlagos kérdéssé válik, hogy vajon éppen azokat a költőket, írókat kell tanítani, akiket Grendel a tankönyvtől számon kér, vagy amit a tanterv előír. Tudom, ez örökké vitatható kérdés annál is inkább, mivel érzelmileg megfestett területről meg kortársirodalomról van szó. Tény, a sajtó ördöge ennél a tankönyvnél a szokottnál aktívabb volt. Ezt igazolja a már idézett Szocialista Nevelésben (régen!) közölt hibajegyzék. Bántó példája ennek, hogy a Nobel-díjas Andrics regényét „Híd a Dunán”-ra keresztelte. De ha egy olyan kis, de annál indulatosabb glosszában a sajtó ördöge a módszert módszertanra írta át, akkor miben rejlik az az nograf ikusan és nem mindig szemelvénnyel van besorolva a tantervibe, tankönyvbe. Gondolom, ehhez nem szükséges bővebb magyarázat. Továbbá hogy elkerüljük a felesleges vitákat, téves és alaptalan nagyotokarásakat, el kell mondanom, hogy az írók-költők számát a jövőben sem lehet lényegesen bővíteni, még akkor sem, ha az irodalomtanítás évi összóraszámát az I— IV. gimnáziumi osztályban a humán tagozaton 38, a reál tagozaton 66 órával bővítjük. Sőt még akkor sem, ha a tankönyvek szerkezeti felépítése, koncepciója rugalmasabb, korszerűbb lesz, mert: az w-odatam állandó növekedése és az adott tanítási időkeret, valamint a tanuló befogadóképessége egyre inkább fordított arányban áll egymással. 21. Az elírások és stilisztikai hiányosságok felelőssége is többfelé osztandó: kezdve a szerzőktől egészen a nyomdáig. Ezekről korábban is tudtak a pedagógusok, s a Szocialista Nevelés 1979. júniusi száma is foglalkozott ezzel. Az elírások helyreigazítása folyamatban van. Ezért ezúttal is szeretném felhívni a pedagógusok figyelmét arra, hogy nemcsak ebből1, de egyetlen más tankönyvből sem szabad úgy tanítani, hogy a tanár pontosan ne ismerje a tanabszolút „elhivatottság”, az igazság karizmatikus birtoklásának az a „joga", mellyel a tanügyglossza alkatója „kinyilatkoztat" ? A szélesebb összefüggések figyelmen kívül hagyásában vagy az egyoldalúságban? S ez egyben a lényege a tárgyalt gloszsza „anti-tanügyiségének", de válasz is az általunk feltett kérdésre. Merjük-e védelmezni tényleges eredményeinket? A kérdés megválaszolása témánkat illetően is igen alapos felmérést igényelne. Tapasztalataim alapján azonban elmondhatom: tanítóink közül nagyon sokan a szülői munkaközösségek ülésein rögtönzött tankönyvkíáilításakkal bizonyítják a párt és az állami szervek ezirányú gondoskodását a nemzetiségi iskolák tanulóiról. Ma már aligha akad olyan tantárgy, amihez ne lenne tankönyv, tanítói segédkönyv stb. A tankönyvek színvonaláról a szaksajtóban éveken át vitatkoztunk (lásd a Szocialista Nevelés „Tankönyv a mérlegen" cikksorozatát), s a vitába a legjobb külföldi szakembereket is bevontak. Remélem, így lesz ez a jövőben is, annál is inkább, mivel most készülnek az új, illetve a kísérleti tankönyvek. Ezért hát merjünk szólni a tankönyvkiadás eredményeiről is. Mert nemcsak egy gyengébben sikerült tankönyv árthat a közoktatásnak, hanem egy megfelelően jó sem segíthet, ha azt egyoldalúan bíráljuk, s így aztán, akik tanítják, nem érthetik, és akik tanulják, nem hihetik. MÓZSI FERENC könyvi anyagot s az abban előforduló hibákat, és azokra ne hívná fel a tanulók figyelmét. (Tapasztalatból tudom, iskolás gyermekem van, hogy ezt a pedagógusok gyakran elmulasztják!) 3. A dr. Gsamda Sándor és dt. Mózsi Ferenc szerzők által írt „Irodalomtörténet a középiskolák 5. osztálya számára” című tankönyvről szólva le szeretném szögezni, hogy hiányosságai ellenére is jó és korszerű tankönyv, mind tartalmát mind pedig szerkezetét és terjedelmét tekintve. Sok olyan hasznos fejezetet találunk benne, amelyek az eddigi tankönyvekből hiányoztak, ilyenek például Az irodalom és művészetek szaklexikonjainak jegyzéke (13. o.), József Attila a szlovák és cseh irodaiamban (67. o.). Hol keressük és hogyan? (115. a.), A folyóiratok (130. o.), Hogyan jegyzeteltünk (134. o.), az egyes fejezetek utáni kitekintések stb. — ezek mind új értékei a tankönyvnek. 4. Végezetül, de nem utolsósorban, szeretném megjegyezni: mielőtt kritizálni kezd az ember valamit (és valakiket), ajánlatos, jó, hasznos, de mindenképpen illik tájékozódni, hogy elkerülje a felesleges félreértéseket, vitákat. Dr. TANKÓ LÁSZLÓ Pedagógiai Kutatóintézet Dúdor István festménye Molnár László: ÚTRAVALÚ kilépsz a csillagtalan estbe az egyszerű kezekkel rakott szelekkel puha éjszakába falak közt virág földutak elején elágazó nem a lehajlott fej hazavezető rögös vándorlásba nem a végtelen mélység örökös hajlékot kereső várakozásba és nem is a távol még nehéz nem a tó vizére ereszkedő fátyol és nem is a tiszta kék de lépsz hanem az egyszerű beszéd tarisznyád telve a megfogant szavak keveredő hangok hullámverése tíz körmünkből ha egy is a bokrokon megmaradt letarolt erdők éneke szikkadt patakok csobogása halotti maszkját az éj felégett vetés kenyérillata leoldja hamuban sült reggel ropogása gipszporos kezével végigsimít de lépsz hamuvá porrá villámok ostorává reszket a sás tűzzé viharrá szelíd lobogássá hallgat a tóban a békalencse vízzé zuhataggá halk tengermorajjá tisztul a kép fényesül szemem sziklává gáttá keskeny hídkarjává metsző kés lehet az értelem felhővé széllé virágkeresővé földerül nappá éjszakává vigyázó szavakká dereng a bokrok kezünk a napban összeér kegyetlen levélrendszere szú emészti a kerítéseket de nem eresztjük fű alatt zizeg a hangyák elmondhatnánk jeleket hagyva rátok munkatábora csillagtalan éjben lobbanás éled a távoli erdő szélpuha estben az út menj utadon menj utadon menj utadon földutak elején a vándor s ne bánd ne bánd és az egyszerű levelek siratása mit beszélnek az egyszerű dallamok remegése csak menj utadon menj mehetsz 15
