A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-08 / 10. szám
/Messze káŕ-e a képsiis Hornyákné Tokács Ágnes, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője ötödik emeleti lakása ablakából néha látja az Alpok nyúlványait. Persze csak borús időben, amikor Somorja (Somorin) fölött felhős az ég, a nap meg vörös fényben nyugszik le. Olyankor sötétkék színben tündökölnek a csúcsok, és a káprázatos látvány addig tart, amíg a nap egészen le nem áldozik. Aztán mintha igaz sem lett voína az egész. Sok somorjai látja még kedvező időben a távoli hegyeket, s találgatják hosszon, valóban az Alpok nyúlványai csillognak-e? A Hornyák lakás ablakából Bratislava egy része is látható. A Vár, a Slovnaft és a Matador. A szülőváros szélén meg a sok családi ház, a szövetkezeti telep, a Dunát őrző erdő, amelyet teljesen letarol majd a bős-nagymarosi vízilépesőrendszer. Lemegy egy jókora gyümölcsös is a közelben. Munkásszállót építenek a helyén. Meg fúrtak is itt. Meleg víz tört fel. Folynak a vizsgálatok, milyen ásványi anyagokat tartalmaz a víz, mire használhatják. Sok mindent lát az asszonyképviselő ötödik emeleti lakásának ablakából. Arra lefelé a választási körzetébe tartozó Vajka, Öoborgaz és Kecőcés sziget lesz. Kompjárat köti össze lakóit a világgal. S aki nem akarja maga körül tudni a víztengert, az beköltözhet Szerda-helyre (Dunajská Streda) vagy Somorjára. Ez utóbbi helyen hamarosan megkezdődik a harmadik lakótelep építése. A képviselő nyitva tartja a szemét. Számba veszi a dolgokat, rögzíti a választási körzetében végbemenő változásokat. Hornyákné a lehúnyt szemhéja alatt azt a huszonhat csallóközi falut is látja, amelyekben választópolgárai élnek. Nem jutott el még mindegyikbe. 1976 novemberétől képviselő. Eddig csupán tizenhárom községben járt. Beszélgetett választóival, a helyi nemzeti bizottságok vezetőivel, és a képviselőtestületek ülésein is részt vett. Minden falubon más a gond, a probléma, az elintézésre váró ügy, a képviselői közbenjárást kívánó eset. S a gyűléseken meg nyugtató választ kell adni a kérdésekre. Készületlenül nem mehet sehová. Ahová várják, ott ismernie kell a körülményeket. Persze panaszra nincs oka. Bőséges anyag áll rendelkezésére. Nem utazgat üres tarsollyal. Hárman képviselik a szerdahelyi járást a Szlovák Nemzed Tanácsban: Juraj Buša miniszter, Fábry István, az SZNT nyugalmazott a l ei n őke és ő. Hornyákné Takács Agnes huhuszonhat községe közel és távol található lakhelyétől. Húsz kilométerre van a körzetébe tartozó legtávolabbi falu. Ha nem saját gépkocsijukat veszi igénybe, az oda- és hazautazás körülményes. Tavaly decemberben sokszor találkozott választóival. A járási nemzeti bizottság úgy segített lajta, hogy szolgálati kocsit biztosított számára. Persze, ha sürgősen hívják valahová, saját autójukon megy. Beletapos a gázpedálba. Az engedélyezett sebességet azonban nem lépi túl. B rati slavá ban ismerkedtem meg vele. December 19-én az esti órákban. A vezető mögött ült a zsúfolt trolibuszban. Én is ott szoroskodtam az unokámmal. Helyet csinált maga mellett. Később meg az ölébe emelte a gyereket. Egyszerű öltözéke jó benyomást keltett. A figyelmessége ‘ meg ■ egyenesen megnyerő volt. A Metropolnál ő is kiszállt velünk. Fogta az unokám kezét. — Hová tart? — kérdeztem. — Somorjára — hangzott a válasz. — Most indul a buszom az Aviontól. — És honnan jön? — A Szlovák Nemzeti Tanács üléséről. Bemutatkoztunk, és tovább beszélgettünk. Gyorsan, sietősen. Neki az autóbusza indult nemsokára, nekem az unokám türelmetlenkedett. Pattogtak a kérdések és a válaszok. Aztán meg már csak ő beszélt. Előző nap is itt járt. A Szlovák Nemzeti Tanács oktatás- és művelődésügyi bizottsága ülésezett. A nyolcvanas évre szóló tervet tárgyalta meg. Ö is tagja a bizottságnak. Olyanok társaságában, mint Juraj Buša oktatásügyi miniszter, Ján Solovič, a Szlovákiai írószövetség vezető titkára, Vladimír Mináč író, a Matica slovenská elnöke és Stefan Lichvar, a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének vezető titkára. A bizottságban egyedül ő a magyar nemzetiségű. Szociális értelemben munkás képviselő. — Csehszlovákiai magyarokat érintő ügyekről tárgyalnak? — szakítom félbe. — Többször visszatérő téma, hogyan tudnak a magyar gyerekek szlovákul. A Magyar Területi Színház műsorpolitikája is szerepelt már a napirenden. — S igaz, hogy a tanácsteremben hallgatnak a magyar nemzetiségű képviselők? — Nem ezt tapasztalom. Az egyes bizottságokban konkrét munka folyik, és a témáról beszámolót kell készítenünk. Mellébeszélésről nem lehet szó. Mikor legutóbb oktatásügyi kérdések szerepeltek a napirenden, választóim nevében elmondottam, hogy szülővárosomban tizenöt éve vajúdik az új iskola építése. Tavaly novemberben rakták le az alapkövét. Azért vagyok képviselő, hogy beszéljek! Az ország dolgai a tanácskozási termekben határaztatnak meg, s mi képviselők a kinti életet hozzuk ide. Ilyeneket mondott akkor este. Borús, szeles időben, esőfelhős Hornyákné Takács Ágnes A Nagymagyari (Zlaté Klasy) Helyi Nemzeti Bizottságon a negyvenes évek legvégén, és a fontossága miatt jól meg is jegyeztem, hogy a „történelmi idők azok, amikor a népek lelkében új vágyak s eszmék fogamzanak, amikor egy nemzet a sors akaratából, múltjából kifordulva, új utakra indul.1' Ki is írta? Ki is látott messze, messzebb mint honfitársai? Lakásom ajtajában jutott eszembe, hogy Móricz Zsigmond. A parasztsors mélyére látó! És már akkor este készültem a somorjai kiszállásra. Mintha arról akartam volna a helyszínen megbizonyosodni, hogy képviselőnőnk ötödik emeleti lakásának ablakából valóban messze lehet-e látni? Hornyákné az előszobáig jött elém. Ismerősként üdvözölt, és bevezetett a bejárattál legtávolabb eső szobába, az ebédlőbe, ahonnan alkalmas időben állítólag az Alpok nyúlványait látni, lehúnyt szemhéja alól meg azt a huszonhat falut, amely kerek harminc esztendeje új utakra indult, s lakóiban naponta új vágyak a eszmék fogamzanak. Látni persze innen az egész országát és a világot is, ha másképp nem, hát a televízió képernyőjéről. A fotelba süppedve most már kényelmesebben beszélgetünk. Arról, hogy Hornyákné számára Somorja a bölcső és az indító. Itt érettségizett a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban. Szamos László, a városi nemzeti bizottság elnöke, tanára és osztályfőnöke volt. Orosz Tibor, a jelenlegi igazgató úgyszintén. Aztán a hatvanas évek közepétől a szövetkezetben raktáros. Jó közösségben, jó munkahelyen. Majd átmegy a Kožatexba. A táskákat, bőröndöket készítő A Somorjai (Samorín) Városi Nemzeti Bizottságon. Jobbra/ Szamos László, a írnb elnöke, Golis Štefan, a vnb alelnöke és Tkáčik Mikuláš, a vnb titkára MÁCS JÓZSEF ég alatt. Úgy köszöntünk el egymástól, hogy még találkozunk. A zajtalanul suhanó villamosban elmerültem az emlékeimben. Elég régen olvastam, talán még üzembe. Itt is raktáros. Másfélkétmilliós raktárkészletért felel. Innen jelölik képviselőnek a Szlovák Nemzeti Tanácsba, örömmel vállalja a képviselő-12
