A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-01 / 9. szám
VAKMERŐ KOCKÁZAT amely mindmáig ellenállt a gyakori földrengéseknek. Elragadóak a termek színes freskói. A fürdőszoba fehér márványból faragott kádjába vezetéken át csörgött a kristálytiszta víz, és kerámiacsöveken lefolyt valahová a völgybe. Megpihenek egy percre a fenyők árnyékában a íélkörívben épült négyezer éves színház márvány lépcsőin, s reménytelenül várom, hogy megjelenjenek az antik kor színészei; helyettük be kell érnem a kövek között cikázó smaragdszemű gyíkok játékával. Visszatérve a csendből a százezer lakosú Heraklionba, újból belecsöppenek a mába. Külföldi turisták csoportjaival találkozom lépten-nyomon. Igen, a turizmus felébresztette ezt az álmodó szigetet, ahol már úgy tűnt, évszázadokra megállt az idő. Most felkelt szerencsecsillaga. A kapuboltokban rögtönzött gyorsbüfékben nem győzik sütni a nyárson a pecsenyét, amelynek illata messzire terjed az utcán. Az éttermek terített asztalai ebédre várják a vendégeket a görög konyha jóízű ételeivel, mazsolás rizzsel, olivabogyókkal és zöldségsalátával körítve. Az utcahossznyi gyümölcspiac, a színeivel és illatával hozzátartozik a városképhez. Piruló almák, narancsok és fügék között felfedezem az érett naspolyát. Hordószámra kínálják itt az olivát és sok más különös gyümölcsöt, amelyeket most látok először. A citrom nemcsak a piacon sárgállik fonott kosarakban, hanem az utcán és a parkokban is ott virít a fán, amint rájuk tűz a déli napsugár. Lent a fűben ugyanannyi az érett, lehullott termés, mint fent az ágakon. Letérek a látványos főutcáról az óváros szűkebb sikátoraiba, ahol a járda szélére leterített gyékényről árulják a kereskedők az emléktárgyakat, a görög kancsókat; az ajtók, falak meg mindenütt teleaggatva tarka nyári ruhákkal, melyeket harsány hangon kínálnak az árusok. Mindegyik hódító hagyott itt valamiféle emléket. Bizánc az arannyal gazdagon díszített székesegyházat a talpig feketébe öltözött pópákkal. A velenceiek a kikötőt védő erődítményt. A törökökre emlékeztetnek a hcfndzsárok és jatagánok, amelyeket most dísztárgyakként kínálnak az élelmes görögök. A második világháborúra pedig a tengerparton szétszórt páncélsisakok emlékeztetnek; a sikátor ócskapiacán bagóért ilyeneket kínálnak, de a kutyának sem kellenek. DUSEK IMRE Be kell vallanom, hogy amióta magam is járművezető lettem, amióta nemcsak mindenre kíváncsi újságíróként, hanem gyakorló sofőrként is mélyebben belelátok a közúti közlekedés problémáiba - érthető módon - sokkal közvetlenebbül érdekelnek a baleseti statisztikák adatai. Azóta, hogy jómagam is megkaptam a jogosítványt, már nemcsak szolgálatilag, hanem útközben is látnom kellett vért, könnyeket, halottakat... És mit tagadjam: a bírósági tárgyalótermekben is nagyobb érdeklődéssel követem a közúti balesetek jogi utójátékait, hallgatom a tárgyalótermek falához pörölyként csapódó szavakat, amikor a bíró „A törvény nevében ..." ítéletet hirdet. Soraimmal nem ijeszteni akarok, hanem óvni, hiszen vitán felüli, hogy nem az út, nem a jármű, még csak nem is a hatósági munka, hanem a közlekedő ember magatartása játssza a meghatározó szerepet a közutak mindennapjaiban, a forgalom zavartalanságában. Óvni a tavaly történt közúti balesetek megdöbbentő mérlegével. Az elmúlt évben Szlovákiában 27 620 forgalmi baleset történt, a halottak száma 567, a súlyos sérülteké 7640, az anyagi kár pedig meghaladja a 137 millió koronát! A családi tragédiák súlyáról, egész életre szóló kihatásáról nincs statisztikai adat.. . Aminthogy arról sincs, hogy a könynyelműség sugallta elővigyázatlanság miatt történt karambol milyen hatással van a baleset okozójának lelki világára. Több ízben jártam a rendőrségi nyomozóirodákban, beszéltem a balesetek elkövetőivel. A férfi, aki velem szemben ült, egyik óráról a másikra megtört öregember lett. Pedig a jogosítványában szereplő születési adatok szerint mindössze harmincöt éves. Családos ember, otthon felesége, két gyermeke van. Életének abban a könnyelmű pillanatában enyhén kanyarodó, nyílt útszakaszon hajtott. Zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. A másodperc egy töredéke elég volt ahhoz, hogy elveszítse uralmát a gépkocsija fölött és az úttest bal oldalára sodródva belerohanjon a vele szemben jövő, szabályosan közlekedő kocsiba. Heves csattanás, üvegcsörömpölés és a bűnös járművezető útitársa és a szemben jövő kocsi két utasa a helyszínen meghalt. Részlet a megengedett sebességhatárt felrúgó gépkocsivezető rendőrségi vallomásából: „Életemben ez volt az első karambol, eddig még csak büntetést sem fizettem soha. Azt hiszem, soha többé nem ülök kormánykerékhez. Még most is magam előtt látom a kocsironcsok szörnyű képét. Gondolom, a bírósági büntetés szigorú lesz, hiszen hibáztam, de úgy is csupán része lesz annak a lelkiismeretfurdalásnak, amit önmagomban érzek." A gyorshajtás listavezető a baleseti statisztikában, a második leggyakoribb ok pedig a kötelező elsőbbségadási szabály be nem tartása, ami tavaly csaknem ötezer balesetet okozott. Ebben elsősorban a kezdő, még tapasztalatlan vezetőket, illetve épp ellenkezőleg, a túlságosan magabiztos „öreg rókákat" kell elmarasztalni. Pedig — a gyorshajtáshoz hasonlóan — a rámenősség, a túlzott merészség és a túlcsorduló öntudat szintén borzalmas következményekkel járhat. Más szavakkal: az ilyen hazárd autóvezetés nem más, mint puszta „szemezés" a halállal, hiszen Szlovákia közútjain tavaly csaknem négy és fél ezer alkalommal történt ilyen okból baleset. íme, egy friss példa: Szó szerint családi tragédiát okozott a vágbesztercei (Považská Bystrica) járás Beluša községének határában Alojz K. ötvenhárom éves gépkocsivezető. Egy mellékútról a fő útvonalra kanyarodva nem szentelt kellő figyelmet a forgalmi helyzetnek és váratlanul egy szabályosan haladó személygépkocsi elé kanyarodott. Ennek vezetője ugyan fékezni próbált, de megcsúszott a vizes úttesten és egy szembejövő, ugyancsak szabályosan közlekedő gépkocsiba ütközött, onnan pedig a balesetet okozott teherautónak vágódott. A súlyos karambol tragikus következményekkel járt: a hirtelen fékezésre kényszerült személyautó valamennyi utasa a helyszínen meghalt, a szembejövő gépkocsi vezetője megsérült. Alojz K.-t, a balesetet előidéző teherautó sofőrjét nem érte testi károsodás, de szigorú felelősségre vonás céljából a rendőrség őrizetbe vette. Megdöbbentő könnyelműségről tanúskodik a forgalmistáknak az a megállapítása is, hogy a tavaly történt közúti baleseteknek mintegy tíz százalékát italozás okozta. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy 638 esetben tizenöt évnél fiatalqbb gyerekek okoztak forgalmi baleseteket, közöttük is a leggyakrabban a hat-kilenc évesek. A statisztikai adatok tanúsága szerint az elmúlt esztendőben Szlovákiában 55 tizenöt évnél fiatalabb gyermek lelte halálát az utakon. Mit lehet mindehhez, a közutak biztonsága és rendje érdekében, tanulságképpen hozzátenni? Elsősorban azt, hogy a motorizáció folyamatos népszerűsödésével arányosan kell emelni a balesetmegelőző, felvilágosító és nevelő munka hatékonyságát. Vannak, akik kifejezetten a forA SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK galom technikai feltételeinek hiányaira hárítják a felelősséget. Kétségtelen, a kétszintes kereszteződés, a híd, az autópálya, a körgyűrű is fontos velejárója a közlekedésbiztonságnak; de távolról sem egyetlen előfeltétele! A közutak rendje és biztonsága elsősorban a járművezetők szabálytiszteletétől és fegyelmétől függ! Sajnos, hovatovább szállóige lesz, hogy nálunk - mint annyi egyéb dologhoz —, a közlekedéshez is mindenki ért... Nos, ha arra gondolunk, hogy Szlovákiában a közúti balesetek során átlag minden tizenkét-tizennégy órában meghal egy ember és csaknem minden egy-mósfél órában súlyos sérülést szenved valaki a felelőtlenség, a gondatlanság, a vakmerő kockázat és a szabályok megsértése miatt, úgy az „általános hozzáértés" bizony nagyon is megkérdőjelezhető. A közlekedés biztonságának kulcskérdése változatlanul a közlekedési rendszabályok tisztelete, illetve a gyalogosok és a kerékpárosok fokozottabb fegyelme. A gyalogosgázolások és a kerékpárosbalesetek többsége — sajnos — rendre súlyos következményekkel jár. Milyen intézkedéseket tesznek hát a forgalmi hatóságok és a rendőrfelügyelőségek? Egy mondatban: nagyobb erélyt és szigort alkalmaznak a könnyelmű járművezetőkkel és gyalogosokkal szemben, akik fittyet hánynak a sebességkorlátozásra, a szeszes ital fogyasztásának tilalmára vagy a forgalmi szabályokra; akik másokat és önmagukat veszélyeztetve törtetnek át záróvonalon, pirosjelzésen, akik az óvatosságra intő útjelző tábla mellett is 100 kilométeres sebességgel robognak tova úticéljuk felé. És a közutak öngyilkosai: a biciklistákkal szemben, akik a legsötétebb éjszakában sem tartják fontosnak, hogy az előírásoknak megfelelően elöl is, hátul is lámpával lássák el kerékpárjaikat. A baleseti statisztika tavalyi adatai is azt bizonyítják, hogy szükség van erre az erélyre, mert az ember életének és testi épségének védelme — a rendbontókkal szemben — minden másnál fontosabb feladat. És közérdek is. M. P. 17
