A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

VAKMERŐ KOCKÁZAT amely mindmáig ellenállt a gya­kori földrengéseknek. Elragadóak a termek színes freskói. A fürdő­szoba fehér márványból faragott kádjába vezetéken át csörgött a kristálytiszta víz, és kerámia­csöveken lefolyt valahová a völgybe. Megpihenek egy percre a fe­nyők árnyékában a íélkörívben épült négyezer éves színház már­vány lépcsőin, s reménytelenül várom, hogy megjelenjenek az antik kor színészei; helyettük be kell érnem a kövek között cikázó smaragdszemű gyíkok játékával. Visszatérve a csendből a száz­ezer lakosú Heraklionba, újból belecsöppenek a mába. Külföldi turisták csoportjaival találkozom lépten-nyomon. Igen, a turizmus felébresztette ezt az álmodó szi­getet, ahol már úgy tűnt, év­századokra megállt az idő. Most felkelt szerencsecsillaga. A ka­puboltokban rögtönzött gyorsbü­fékben nem győzik sütni a nyár­son a pecsenyét, amelynek illata messzire terjed az utcán. Az éttermek terített asztalai ebédre várják a vendégeket a görög konyha jóízű ételeivel, mazsolás rizzsel, olivabogyókkal és zöld­ségsalátával körítve. Az utcahossznyi gyümölcspiac, a színeivel és illatával hozzá­tartozik a városképhez. Piruló almák, narancsok és fügék kö­zött felfedezem az érett naspo­lyát. Hordószámra kínálják itt az olivát és sok más különös gyümölcsöt, amelyeket most lá­tok először. A citrom nemcsak a piacon sárgállik fonott kosa­rakban, hanem az utcán és a parkokban is ott virít a fán, amint rájuk tűz a déli napsugár. Lent a fűben ugyanannyi az érett, lehullott termés, mint fent az ágakon. Letérek a látványos főutcáról az óváros szűkebb sikátoraiba, ahol a járda szélére leterített gyékényről árulják a kereskedők az emléktárgyakat, a görög kancsókat; az ajtók, falak meg mindenütt teleaggatva tarka nyári ruhákkal, melyeket harsány hangon kínálnak az árusok. Mindegyik hódító hagyott itt valamiféle emléket. Bizánc az arannyal gazdagon díszített székesegyházat a talpig feketé­be öltözött pópákkal. A velen­ceiek a kikötőt védő erődítményt. A törökökre emlékeztetnek a hcfndzsárok és jatagánok, ame­lyeket most dísztárgyakként kí­nálnak az élelmes görögök. A második világháborúra pedig a tengerparton szétszórt páncél­sisakok emlékeztetnek; a sikátor ócskapiacán bagóért ilyeneket kínálnak, de a kutyának sem kellenek. DUSEK IMRE Be kell vallanom, hogy amióta magam is járművezető lettem, amióta nemcsak mindenre kíván­csi újságíróként, hanem gyakorló sofőrként is mélyebben belelátok a közúti közlekedés problémáiba - érthető módon - sokkal köz­vetlenebbül érdekelnek a bal­eseti statisztikák adatai. Azóta, hogy jómagam is megkaptam a jogosítványt, már nemcsak szolgálatilag, hanem útközben is látnom kellett vért, könnyeket, halottakat... És mit tagadjam: a bírósági tárgyalótermekben is nagyobb érdeklődéssel követem a közúti balesetek jogi utójáté­kait, hallgatom a tárgyalótermek falához pörölyként csapódó sza­vakat, amikor a bíró „A törvény nevében ..." ítéletet hirdet. Soraimmal nem ijeszteni aka­rok, hanem óvni, hiszen vitán felüli, hogy nem az út, nem a jármű, még csak nem is a ható­sági munka, hanem a közlekedő ember magatartása játssza a meghatározó szerepet a közutak mindennapjaiban, a forgalom zavartalanságában. Óvni a ta­valy történt közúti balesetek megdöbbentő mérlegével. Az el­múlt évben Szlovákiában 27 620 forgalmi baleset történt, a ha­lottak száma 567, a súlyos sérül­teké 7640, az anyagi kár pedig meghaladja a 137 millió koro­nát! A családi tragédiák súlyáról, egész életre szóló kihatásáról nincs statisztikai adat.. . Amint­hogy arról sincs, hogy a köny­­nyelműség sugallta elővigyázat­lanság miatt történt karambol milyen hatással van a baleset okozójának lelki világára. Több ízben jártam a rendőr­ségi nyomozóirodákban, beszél­tem a balesetek elkövetőivel. A férfi, aki velem szemben ült, egyik óráról a másikra megtört öregember lett. Pedig a jogosít­ványában szereplő születési ada­tok szerint mindössze harmincöt éves. Családos ember, otthon felesége, két gyermeke van. Életének abban a könnyelmű pillanatában enyhén kanyarodó, nyílt útszakaszon hajtott. Zuho­gott, mintha dézsából öntötték volna. A másodperc egy töre­déke elég volt ahhoz, hogy el­veszítse uralmát a gépkocsija fölött és az úttest bal oldalára sodródva belerohanjon a vele szemben jövő, szabályosan köz­lekedő kocsiba. Heves csatta­nás, üvegcsörömpölés és a bű­nös járművezető útitársa és a szemben jövő kocsi két utasa a helyszínen meghalt. Részlet a megengedett sebes­séghatárt felrúgó gépkocsivezető rendőrségi vallomásából: „Éle­temben ez volt az első karam­bol, eddig még csak büntetést sem fizettem soha. Azt hiszem, soha többé nem ülök kormány­kerékhez. Még most is magam előtt látom a kocsironcsok ször­nyű képét. Gondolom, a bírósá­gi büntetés szigorú lesz, hiszen hibáztam, de úgy is csupán része lesz annak a lelkiismeret­­furdalásnak, amit önmagomban érzek." A gyorshajtás listavezető a baleseti statisztikában, a máso­dik leggyakoribb ok pedig a kö­telező elsőbbségadási szabály be nem tartása, ami tavaly csak­nem ötezer balesetet okozott. Ebben elsősorban a kezdő, még tapasztalatlan vezetőket, illetve épp ellenkezőleg, a túlságosan magabiztos „öreg rókákat" kell elmarasztalni. Pedig — a gyors­hajtáshoz hasonlóan — a ráme­­nősség, a túlzott merészség és a túlcsorduló öntudat szintén borzalmas következményekkel járhat. Más szavakkal: az ilyen hazárd autóvezetés nem más, mint puszta „szemezés" a halál­lal, hiszen Szlovákia közútjain tavaly csaknem négy és fél ezer alkalommal történt ilyen okból baleset. íme, egy friss példa: Szó sze­rint családi tragédiát okozott a vágbesztercei (Považská Bystri­ca) járás Beluša községének határában Alojz K. ötvenhárom éves gépkocsivezető. Egy mellék­­útról a fő útvonalra kanyarodva nem szentelt kellő figyelmet a forgalmi helyzetnek és váratla­nul egy szabályosan haladó sze­mélygépkocsi elé kanyarodott. Ennek vezetője ugyan fékezni próbált, de megcsúszott a vizes úttesten és egy szembejövő, ugyancsak szabályosan közleke­dő gépkocsiba ütközött, onnan pedig a balesetet okozott teher­autónak vágódott. A súlyos ka­rambol tragikus következmények­kel járt: a hirtelen fékezésre kényszerült személyautó vala­mennyi utasa a helyszínen meg­halt, a szembejövő gépkocsi ve­zetője megsérült. Alojz K.-t, a balesetet előidéző teherautó sofőrjét nem érte testi károsodás, de szigorú felelősségre vonás céljából a rendőrség őrizetbe vette. Megdöbbentő könnyelműség­ről tanúskodik a forgalmistáknak az a megállapítása is, hogy a tavaly történt közúti balesetek­nek mintegy tíz százalékát italo­zás okozta. Ugyancsak figyelem­re méltó, hogy 638 esetben tizenöt évnél fiatalqbb gyerekek okoztak forgalmi baleseteket, közöttük is a leggyakrabban a hat-kilenc évesek. A statisztikai adatok tanúsága szerint az el­múlt esztendőben Szlovákiában 55 tizenöt évnél fiatalabb gyer­mek lelte halálát az utakon. Mit lehet mindehhez, a köz­utak biztonsága és rendje érde­kében, tanulságképpen hozzá­tenni? Elsősorban azt, hogy a moto­rizáció folyamatos népszerűsödé­­sével arányosan kell emelni a balesetmegelőző, felvilágosító és nevelő munka hatékonyságát. Vannak, akik kifejezetten a for­A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG VÉDELMÉBEN § EMBERI SORSOK galom technikai feltételeinek hiányaira hárítják a felelősséget. Kétségtelen, a kétszintes keresz­teződés, a híd, az autópálya, a körgyűrű is fontos velejárója a közlekedésbiztonságnak; de távolról sem egyetlen előfeltéte­le! A közutak rendje és bizton­sága elsősorban a jármű­vezetők szabálytiszteletétől és fegyelmétől függ! Sajnos, hova­tovább szállóige lesz, hogy ná­lunk - mint annyi egyéb dolog­hoz —, a közlekedéshez is min­denki ért... Nos, ha arra gon­dolunk, hogy Szlovákiában a közúti balesetek során átlag minden tizenkét-tizennégy órá­ban meghal egy ember és csak­nem minden egy-mósfél órában súlyos sérülést szenved valaki a felelőtlenség, a gondatlanság, a vakmerő kockázat és a sza­bályok megsértése miatt, úgy az „általános hozzáértés" bizony nagyon is megkérdőjelezhető. A közlekedés biztonságának kulcskérdése változatlanul a köz­lekedési rendszabályok tisztelete, illetve a gyalogosok és a kerék­párosok fokozottabb fegyelme. A gyalogosgázolások és a kerék­párosbalesetek többsége — saj­nos — rendre súlyos következmé­nyekkel jár. Milyen intézkedéseket tesznek hát a forgalmi hatóságok és a rendőrfelügyelőségek? Egy mondatban: nagyobb erélyt és szigort alkalmaznak a könnyelmű járművezetőkkel és gyalogosokkal szemben, akik fittyet hánynak a sebességkorlá­tozásra, a szeszes ital fogyasz­tásának tilalmára vagy a forgal­mi szabályokra; akik másokat és önmagukat veszélyeztetve törtet­nek át záróvonalon, pirosjelzé­sen, akik az óvatosságra intő út­jelző tábla mellett is 100 kilo­méteres sebességgel robognak tova úticéljuk felé. És a közutak öngyilkosai: a biciklistákkal szemben, akik a legsötétebb éj­szakában sem tartják fontosnak, hogy az előírásoknak megfele­lően elöl is, hátul is lámpával lássák el kerékpárjaikat. A baleseti statisztika tavalyi adatai is azt bizonyítják, hogy szükség van erre az erélyre, mert az ember életének és testi ép­ségének védelme — a rend­bontókkal szemben — minden másnál fontosabb feladat. És közérdek is. M. P. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom