A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

9. Az európai kultúra egyik bölcsője___ A FÖLDKÖZI GRÚZIÁVAL” I-TENGEREN Hajónk a naplementében kelet felé tart a Földközi-tengeren. Az aranyhíd még összeköt Afri­kának a távolba vesző partjai­val, de négyszáz mérföld van előttünk Kréta szigetéig, ahol majd holnap kikötünk és partra szállhatunk. Vacsora után tust húz a ze­nekar azok tiszteletére, akik ezekben a napokban ünnepük a születési évfordulójukat. A hajókapitány is odajön kö­zénk és ajándékokkal kedveske­dik. Mint ‘a pezsgő gyöngyözik, forr a jókedv, most senki sem akar gondolni arra, hogy Krétá­hoz, majd Isztambulhoz köze­ledve egyre fogynak a napok, melyeket a hajón töltünk. Másnap újból ragyogó nap­sütésre ébredünk. A koránkelők törülközővel igyekeznek a fedél­zetre megfürödni a reggeli nap­fényben és a medence pezsgő vizében. Amint nézem Kréta kö­zeledő partjait, mintha történe­lem-tanárom szavait hallanám. Itt Krétán, melyet az európai kultúra bölcsőjének tartanak, már négyezer évvel ezelőtt is­merték az ékírást, az építészek pedig alkalmazkodva a statika és geometria szigorú törvényei­hez, monumentális palotákat emeltek, amelyek közül a gya­kori földrengések ellenére máig is áll néhány. Igaz, sok romba­­dőlt, de nem a földrengések következtében, ezeket a száraz­földről jött hódítók pusztították el, időszámításunk előtt másfél­ezer évvel. Amikor Róma még nem állt, és Periklész sem kezd­te el építtetni az athéni Akropo­­liszon a görög istenek templo­mait. Két évezreddel ezelőtt Krétán már virágoztak a művé­szetek, ragyogó színekben, szi­porkázó freskók díszítették a márványpaloták falait. A pompás vázákra és az olívaolaj s bor tárolására szolgáló amforákra művészi domborműveket véstek, jeleneteket festettek. Heraklion kikötője előtt az amerikai hatodik flotta cirkálói emlékeztetnek a NATO támasz­pontra. Csak rá kell nézni a tér­képre, azonnal szembe tűnik a sziget földrajzi, stratégiai jelen­tősége. Kréta már az ókorban közvetítő szerepet játszott Egyip­tom és Dél-Európa között. Ma lehorgonyzott repülőgépanyaha­­jónak nevezik a Nyugat straté­giái Görögországnak ezt a leg­nagyobb, mintegy félmillió lako­sú szigetét. A napsütötte olivaligeteken túl kéklő tűzhányók szétszabdalt kúpjai mintha minden percben kitörni készülnének. Közülük a majd két- és fél ezer méter ma­gas a leghatalmasabb, s Zeusz barlangjával dicsekszik. Ma egé­szen lilás színben játszik. Ki tud­ja, miért. Talán dühében? Pedig mi békés szándékkal közeledünk, üdvözöllek villámlás és mennydörgés istenének ottho­na! Borzongtál, dühöngtél éppen eleget évezredek során, sokszor megkeserítették a földeken élő néped életét a gőgös rómaiak, bizánciak, az arabok; majd ami­kor a felfegyverzett velencei gá­lyák jelentek meg partjaidnál. Amint a történelem vizein to­vábbhajóztak, müezzinek imájá­nak hangjától visszhangoztak a sziklafalaid. Végül századunk elején Gö­rögországhoz került a sziget, de néhány évtized múlva újból idegen s barbár hódítók harcol­tak itt: a második világháború­ban Hitler ejtőernyősei tiporták le. Sziklái és erdei között parti­zánok, a szabadság katonái rejtőztek, akik közül Manolisz Glezosz nevét jegyezte meg az egész világ. Ö tépte le a horog­keresztes zászlót Athénban az Akropolisz tetejéről. Heraklion utcáin megindul az élet. A gyümölcskereskedő kira­kosgatja üzlete elé a vérpiros naranccsal, fügével, mazsolával és mézédes szőlővel teli kosara­kat. Vennék is belőle, de a busz nem vár, indulunk a Knósszosz palotához. A nyitott ablakon át arcomba csap a mediterrán illa­tú szél. Csontváry festett ilyen kék eget, de itt nem magányos a cédrus, ligetekké sűrűsödik a domboldalban. Közülük régi fa­ragott kövek fehérlenek ki, ame­lyeket a múlt század derekán Schümann fedezett fel, aki az­előtt Tróját ásta ki a földből. Utána a brit Arthur Evans vég­zett nagyszabású régészeti ása­tásokat Kréta szigetén, ő tárta fel Minosz király palotájának rom­jait itt Knósszoszban. Évezredekkel ezelőtt virágzó városokat épített a sziget népe, uralkodói pedig nem takarékos­kodtak sem a rabszolgák erejé­vel, sem a márvánnyal, amikor palotáikat emelték. Kötőanyag­ként egy-egy rétegben a rugal­mas cédrusfenyőt használták, 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom