A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-01 / 9. szám

A szovjet Kosztrom város büszkesége az új Volga Szálló, mellette pedig a szokatlan kinézetű Rusz étterem.

Moszkvában nemrég bemutatták a BAM vonalán forgatott zenés filmet, Dean Reed főszereplésével. A végtelen és csodálatos Szibéria szülőföldjére, Coloradóra emlékeztette Reedet, aki hamar megbarátkozott az építkezésen dolgozó fiatalokkal, s kijelentette, hogy hősnek tartja valamennyit.

# Fáj a hasa? Gyerünk a műtőasztalra! De először fizessen 800 (1000, 2000 vagy 3000) dollárt az operációért!... Az amerikai sajtó szerint az USA klinikáin a sebészi beavatkozások 35 százaléka felesleges volt. Ez mintegy 3500 személy életét követelte, de a sebészeknek 4 milliárd dollár hasznot hozott évente.

Keresd a nyers hús közt a nyuszit! (Varga Ervin felvétele egyébként Párizsban készült.)

Amerikában egyre népszerűbb a vízi bob: már hivatalos versenyeket is tartanak, egy- és kétüléses szánkókkal. Kaliforniában most nyár van, ott különösen sok (ürdőző élvezi ezt a játékot. Az ökológiával foglalkozó szakemberek meg azt mondják: a világon egyre kevesebb a tiszta víz,

takarékoskodjunk vele!

■ - Dunán horgászni? Csacsiság. - Kérdésem és válaszom ellenére azért csak megyek. Biztonság kedvéért magammal cipelem kézitáskámat, ha másra nem, jó lesz ülőkének. A víz sodrása heves, a lefelé úszó hajó kormányosát megdolgoztatja, már attól félek, a parti sziklákhoz csapja a behemót tákolmányt, alig pár méterre tőlünk suhan el, messze kerülve lejjebb megcsillapodik, vagy csupán optikai csalódás.

A mesterhorgász vízbe lógatja a csalit, a szapora örvények megpergetik a dugót, mint kórócsutkát a nyári forgószél. Rám itt nemsok szerencse vár. Egy lapos kőre telepszem, előkotrom jegyzetfüzetemet és félig elolvasott könyvemet. Kézenfog Szerb Antal és elvezet a messze középkorba.- Bácsi, maguk újságírók? - Ez a halásznak szól.- Az a másik olyasféle - mutat felém öcsém.- Bolondság, miért ugratod őket? — A három mellettem kuporgó lurkóra pislogok. Jöttek kíváncsiskodni. Az ottmaradás reményében felkínálják segítségüket. Majd ők leszedik a halat a horogról.- Azt lehet - nevetek kajánul és újra a könyvbe lapozok.- Maknak? - kérdezi az egyik.- Mi az, hogy maknak? Talán kapnak, nem?- Úgy mondják, de éri inkább másképp mondom. Maknak?- Maknak. — És öcsém egy termetes dévért dob a partra. Nem a hal villanyozott fel, hanem a kiskölyök szóteremtő képzelete. Lehetetlen, hogy olvasta volna Illés Endre novelláját, arra túl kicsi még.

Elcsalom őt a halásztól.- Te szapi vagy ugye? - kezdem az ismerkedést. - Hát azt tudod-e hol voltak itt a vízimalmok? — Néz rám értetlenül, mintha Noéról faggatnám. Belelendülök a mesélésbe. Szóba jönnek a régi ladikosok, a háborúban elsüllyedt hajó, . ami évekig fájdította törött gerincét a Duna közepén, az aknakereső hidroplánok, amik pont itt ereszkedtek le a vízre egyegy félnapi pihenőre, árvizek és téli jégzajlások. Tetszik neki, hogy „a Duna veszett dühében jéglapokkal kopaszra borotválta a szigeteket".- Látod, ott a kanyar előtt. . .- Az nem előtte, utána van.

MAKNAK- Legyen neked igazad, akkor hát a kanyar után, ott álltak régen a kisházak.- Mekkorák voltak?

Mondom, magyarázom, szinte néprajzi pontossággal; nád a tetejük, sár az oldaluk. Egy kérdésnél megtorpanok. Nem tudom mikor bontották le az utolsót. Egészen véletlenül valami más jut az eszembe. Egy levél. Anyám levele és belőle pár mondat.

„Ti elmentetek tőlünk, ennek a szegény kisfiúnak meg nincs otthona. Mi arra gondoltunk apátokkal, hogy befogadnánk . . .“

Nem! Ez meggondolatlanság lenne ... — tiltakozom. Gyorsan megírtam a választ.

„Államunk gondoskodik minden árváról, elhagyottról. Ne vegyék rossz néven, de a gyerek még nagyon gyerek, kedves szüléink pedig már . . . kissé korosak arra, hogy . . . (nehezemre esett leírni) . . . stb., stb."

A levél elment, válasz nem jött r.á. Otthon félve érdeklődtem a fiú sorsa iránt.- Elvitték gyerekotthonba .. .- No látják - akartam mondani, de édesanyám kis szünet után folytatta -, és megszökött. Hazaszökött. Házsorba járt a faluban. Kínálgatta magát, fogadják be cselédnek, i i- Cselédnek?- Miért, minden őse az volt, még az anyja is. ö volt az utolsó cselédlány, aki megesett. Ugyan mit beszélek, nem tudom én azt hogy' történhetett, de hogy az a kis szeplős fiúcska otthonért könyörgött, szentigaz. Eljöttek érte autóval, kedvesen, őszinte szóval hívták. És sírt mikor elvitték. A fél falu kint állt és integetett utána . . .

Nem folytatta tovább, mert megint valami szúrta a szeme sarkát, zsebkendő csücskével pirosra dörgölte.

Olyan zord most ez a környék, nézek körül. A kis Maknak a kannában kotorász.- Már tizenkettő - kiáltja. Hozzámszökdécsel a partot védő termésköveken.

CSICSAY ALAJOS- Mesél még valamit?- Sok itt a szugony - mondom.- Micsoda?- Hát ezek a szurkáló izék.- Szúnyog talán, nem szugony.- Miért, csak neked van jogod szavakat kitalálni?- De ezt nem maga gondolta ki.- Nem - restelkedem. - Egy író bácsi.- Okos ember?- Az. Szeretsz olvasni?- ühüm. De jobb ha mesélnek.- Ha neked jobb, egye fene, kezdjük hát: Sok érdekes ember lakta e vidéket. . .

— és ömlik belőlem a szó aranyásókról, szerhakészítőkről, pásztorokról, halászokról, akik széles hálóval szűrték a Dunát, vizáról az óriáshalról, ami valahol ott a meredek túlsó part alatt a sok vizitöklevél árnyékában szunyókált, csak este csapta meg farkával a vizet. Már fogytán a mondókám, így hát szót kerítek Cseh Józsira, akinek annyi medáliája volt, hogy nem fért el a kabátján.- Az bolond volt - szól közbe a gyerek.- Olyasféle, de talán mégsem egészen az.- Nagyapám beszélte, hogy Csehországba, mikor kitelepítették őket, Józsi azt dalolta a cseheknek, hogy:

„A nagy szapi kertek alatt megy a villamos, benne ül a Cseh Józsika jaj de aranyos"- igaz?- Igaz.- Hát akkor mégis bolond volt.- Csak azért, mert bolondságot dalolt?- Búcsúkor mindig táncolt a pódiumon és vasárnaponként végiglármázta a falut.- De az már akkor történt, mikor Csehországból hazajött, ide a Duna-partra . . .- Igen. És azt tudja, hogy Bősön halt meg az öregotthonban? Az ottlakók igen megsiratták.- Talán volt is miért, de inkább beszéljünk másról. Látod milyen szépen hanyatlik le a nap az erdő mögé?- Belepottyan a piros vízbe, ott találkozik a kisöccsével .,. - és a kis Maknakot elragadja a fantáziája. A lapulevelek alját benépesíti bujdosó szellemekkel, a faodukba éjféli szörnyeket varázsol. A vizet csókolgató fecskék, már elpihentek, és az álmos fák szelíden vállun kra hajtják fejüket.

9